Flirty Army

I go to hell

A mikor meghallottam a nevemet kapásból vágtam oda a késemet, amire fojtott szitkozódás volt a válasz, hiszen soha nem tévesztek célt. Nem volt sok kedvem ehhez. Nekem nem kéne itt lennem! Nem is akarok itt lenni! Persze, ha dacolok, akkor sem kerülök el innen, de jól esik! Hát milyen apa az aki kirakja a tulajdonlányát a világvégén? Továbbra is morogva megfordultam, hogy visszakérjem a késemet, de amikor megláttam a sérülését akaratlanul is előtört belőlem az ápoló és odasiettem hozzá. Óvatosan, de határozott kézmozdulattal húztam ki a combjába fúródott tőrt. A felszisszenésére felnézve a legcsodásabb szempárral találkoztam.
Gondolom ő itt valamiféle kis főnök, apámat is ismerheti, hatalmas bajba kerülhetek miatta. A cuccaimhoz mentem és előszedtem az orvosi cuccomat, visszatérve a kezébe nyomtam egy törölközőt mire ő felvont szemöldökkel bámult rám.
- Törlésre, ráharapásra, ahogy tetszik, de lennél kedves és megrövidítenéd a nadrágod? Összefoltozlak! - A tekintete továbbra is gyanakvó volt. - Knights, Andrea, ne kérdezd, hogy mit keresek itt, mert én sem tudom!
Szavaimat hallva csak bólintott, bő szavú egy ember, a beszélgetés pedig csodás vele. Meglepődött arcomat látva elvigyorodott, amikor elkezdte levágni a nadrágja szárát.

- Reyes, Brice Adrian Reyes. Ismerem az apádat, de gondolom te már nem emlékszel rám, rég volt.
- Ha befejeztük az ismerkedést elkezdeném és nem vagyok kíméletes, amúgy bocs a kés miatt, csuklóból jött!
Fojtott hangon felnevetett, de el is halt rögtön amikor egy adag tiszta szeszt öntöttem a sebre. Majd letörölgettem a széleit és befűztem a tűt, mélyen fúródott, talán izmot is ért, ezzel orvoshoz kell mennie.
- Most ajánlott ráharapni, ugyanis nem tudom, hogy ez az a tű-e amivel tegnap még horgásztam - az arcára kiülő furcsa fintor nevetésre késztetett. - Nyugalom, csak húzlak! Orvosnak készülök!
- A szadizmus nálatok gondolom öröklődő, - komoly arccal nézett rám - egy pillanatra tényleg megijedtem!
- Tereld el a figyelmed! Beszélj a családodról, az életedről, a munkádról, vagy mit tudom én miről!

Nem is figyeltem a morgására, csak elkezdtem összevarrni a combját, miközben a hangja a háttérben zajként funkcionált.
- Nagy családom van, rengeteg kuzin, a karácsonyok hangosak és túlzsúfoltak, olyankor mindenki ott van. A nagymamám pedig minden nőt befog aki elmúlott tíz éves, ők főznek, mi hozzuk a fát. Minden évben hatalmas, a díszek pedig vannak vagy száz évesek, de a végeredmény minden esetben egy gyönyörű ünnep. Mindenki szokott pityeregni, hiszen megható látni a sok csillogó gyerekszemet, a nevetéssel keveredő dühös kiáltást, a harmadik pár bonbon-zokni kombó miatt. Négy generáció, más emberek vagyunk, de mégis gyerekként érzünk ilyenkor, jó visszaemlékezni, hiányoznak - a hangja lággyá vált, de nem hallottam benne a remegést, amire a mesélés végére ért, én is befejeztem a dolgom.

- Szép lehet, na, ez a varrás átmeneti, de egyben tart, viszont orvoshoz attól még menni kell, mert szerintem kényes területet ért! Tényleg sajnálom, de legalább hatásos bemutatkozás volt! - Próbáltam elviccelni a dolgot.
Brice halkan nevetett. - Az biztos, hogy nem foglak könnyen elfelejteni! Az orvost pedig még meggondolom, szereztem már rondábbat is, de akkor nem volt kéznél egy hozzád hasonló ügyes kezű segítő! Kösz, hogy összevarrtál! Mutathatom az utat? - Mondta miközben mér fel is kapta a csomagjaimat-
- Mondá s a tudatlan lány őt követve rálépett a Pokolba vezető útra. S hogy ki volt ama ismeretlen kit követett a leány? Maga Lucifer, minden képzeletet felülmúlóan gyönyörű, Isten kedvence, A Bukott.
Brice mély hangon nevetett fel, amikor utána indulva elhadartam a monológom, a szeme csillog. - Tudod-e, hogy a nagymamám is mindig azt mondta, hogy jó képű egy ördög vagyok? Talán igaza van - kacsintott rám jókedvűen. Érti a humoromat, nem lehet igaz. - Van valami beceneved? Az Andrea nekem túl merev! Valami konkrét kéne, rövid és frappáns... - gondolkodva hallgatott el, a felcsillanó szemei semmi jót nem ígértek - REA! Ez a tökéletes!
- Reyes... - Elharaptam a mondatot, fáradt voltam már ehhez. - Hagyjuk, csak menjünk már! Vár a mennyei Pokol. Melyik bugyra lesz az enyém?

- Amelyiket csak szeretnéd! De mesélj, táncolnál-e az ördöggel?
Furcsa vigyora, mint ragály vetült rám, az én arcomra is hasonló költözött.
- Szerelembe esnék veled, kedves leány, de féltem sértett szívem, mondá a Bukott s félig komolyan felnevetett, s a fájdalom átvillámlott érzéstlen' szívén - meglepve néztem ahogyan a séta közben magához húzza a kézfejem és csókot nyom rá.
- Őrült vagy! - Néztem félve meg talán reménykedve fel rá.
- Csak amennyire az élet azt megkívánja! Na gyere Andy, vár a Pokol! - Kacsintott rám humorral telve.

Ééés ez lenne az újra írt rész, mindenkinek kívánnék ezzel is boldog új évet! 🙈🙊❤