Alone~5sos

III.

Nem tehettem mást,leültem Luke mellé a padba.
Megcsapott az illata.
Wow.

Kissé zavarban voltam és elkezdtem kipakolni a könyveim,miközben a többi párt is leültették a padokba.

Láttam Alexen,hogy nem örül annak,hogy 45 percig Luke társasága nélkül kell maradnia.

Ekkor valami nagyon furcsára lettem figyelmes.

Luke egy cetlit tolt felém az asztalon.

"Nem láttalak még.Új vagy?"

Szép kézírása volt ahhoz képest,hogy fiú.

Kivettem egy tollat a cuccaim közül,és magam elé húztam a lapot.

"Jah.Költöztünk." firkantottam a fecnire,és Luke felé toltam.

Bólintott.

Ezek szerint megértette.

Jó tudni,hogy nem teljesen sötét.

Egy soha véget nem érő 45 percnek néztünk elébe,de végül megszólalt a mennyei hang:a csengő.

Alex azonnal odarohant Luke mellé,közelhajolt és...

Luke eltolta magától.

Wtf?-gondoltam.

Alex se értette a helyzetet,ez tisztán látszott rajta.

Sértődötten elvonult a büfé irányába,én pedig,mivel nem értettem a helyzetet,zavartan elmentem utána.

-Seggfej...-suttogta halkan,mikor látta,hogy utána mentem.

Most akkor Luke miattam nem csókolta meg?Ugyan...ez lehetetlen.

Mivel láttam,hogy Alex egyedül is kiduzzogja magát,elindultam vissza a terembe.

Az ajtó előtt álltam már,de nem mentem be.

Egyszerűen egy pillantásától is elolvadok...DE BARÁTNŐJE VAN.Emma,ne legyél hülye.-pofoztam meg magam mentálisan.

Végre eltelt a nap,már alig vártam,hogy hazamenjek és gitározzak,meg legyen egy kis szabadidőm.

Otthon ledobtam a táskám,leültem az ágyamra és az ölembe húztam a gitárom,amikor a telefonom rezgett.

Jó régen nem keresett senki,szóval eléggé meglepődtem.

A kijelzőmön egy eddig ismeretlen chatfej jelent meg...Ekkor még nem tudtam,hogy ezek után ez a chatfej lesz a képernyőm állandó része...

Rámentem,és ekkor megnyílt a beszélgetésem Luke Hemmingsel.

"Hello"

Ennyit írt.Semmi smiley,semmi ilyesmi.

Mire is számítottam?

Egyébként a profilképe nagyon tetszett,mikrofonnal a kezében állt egy színpadon.

Most komolyan ez a pasi mikor fejezi be hogy ennyire tökéletes legyen?!
Aarrgh...

Elkezdett kérdezgetni a zenei ízlésemről...témába találtál öcsém.

Pár órát beszéltünk,aztán lelépett,én pedig elkezdtem felkészülni holnapra.

Úgy gondoltam,hogy holnap szokásomtól eltérően szoknyába megyek.Kitúrtam a szekrényem mélyéről a fekete szoknyám,kerestem hozzá egy fekete harisnyát és egy pólót.

Miután kb.2 órán át nézegettem a neten,hogy vajon felvehetek-e tornacipőt ezzel a szoknyával,elgondolkoztam:most kinek is öltözök ki?

Hmmm...nem találtam normális választ kérdésemre,szóval tovább neteztem.

*Alex szemszöge*

Abban a pillanatban mikor beléptem a házunk ajtaján,megcsörrent a telefonom.

A kijelzőn Luke neve villogott.A hívóképe egy selfie amin engem puszil meg.

Pár másodperc után felvettem.

-Mivan Hemmings?-köszöntöttem szándékosan nem túl barátságosan.

-Húú valaki ideges-röhögött ki.

Utálom,mikor nem vesz komolyan.

-Átjössz?Mikeyék is nálunk vannak.-ajánlotta fel.Ajjh utálom,hogy ennek nem tudok ellenállni.

-Mindjárt ott leszek.-nyomtam ki a telefont.-ANYA ELMENTEM!-kiabáltam fel úgy általánosságban az emeletre és ki is fordultam az ajtón.

Lukeék elég közel laknak szóval pár percen belül beléptem a kapujukon.

Kopogtam és Michael nyitotta ki az ajtót.

Egy félig megrágott pizza lógott a szájából...

-Fúj-toltam arrébb az ajtóból.

-Aleeeeeeeex,adj egy csókot-nyitotta ki a száját.

-Michael,undorító vagy-röhögtem és beléptem a házba.

Ash a dobja elejére festett egy "Ashxx" feliratot,éppen azzal foglalatoskodott,Calum pedig a basszusgitárját pengette,és néha meglökte Ashton kezét aminek hatására a fiú csúnyán káromkodott.

Luke pedig a kanapén feküdt és a telefonját nyomkodta.

Odaálltam mellé.

Semmi reakció.

Észre sem vett.

-LUCAS ROBERT HEMMINGS!-hívtam fel magamra a figyelmet diszkréten.

-Ooh-figyelt fel rám végre.

-Te mikor lettél ekkora paraszt?-kérdeztem,és éreztem,hogy kezd könnyes lenni a szemem.Nem tudtam pontosan,miért sírok de valamiért a szívem szakadt meg.

-Héé Alex,mi baj van?-vette észre Ash,hogy nem éppen jó a kedvem.

-Semmi.-Vágtam rá durcásan.

Ashtonnal már régóta jóban vagyok,régebb óta,mint amióta Lukeot ismerem.Senkinek nincs akkora szíve a bandában mint ennek a srácnak.

-Nananana-állt fel Ash a földről,és odajött hozzám.-Mit mondtál neki,hülyegyerek?-kérdezte meg Luketól.

Erre ő megvonta a vállát.

Ennyi.

Semmi más reakció.

Hirtelen felment bennem a pumpa és lendületből megpofoztam.

-Végeztünk Luke,bár nem hiszem,hogy érdekel.-vágtam még a fejéhez,majd kiviharzottam az ajtón.

Leültem a lépcsőjükre kisírni magam.

Pár másodpercen belül megjelent mellettem...Nem,nem Luke.

Mikey.

-Hé,Alex...-kezdte kicsit zavarban-akarsz menni pizzázni?Az nagyon jó szerelmi bánatra.Nekem elhiheted-kacsintott rám.

-Most ettél-néztem rá furán.

-És?-kérdezte.Ezek szerint nem értette,hogy nekem ezzel mi a problémám.

Na mindegy.

*Emma szemszöge*

Új üzetet
Luke:Átjössz?Nemsokára lelépnek a többiek.

Már jópár napja beszélgetek Lukekal és őszintén...elég közel kerültünk...

Sziasztok!
Bocsi,hogy még halál unalmas a story de ez még csak az eleje és hát valahogy el kell indítanom...
Szóval sajnálom,ígérem ez sokkal izgalmasabb is lesz majd ha beindul a story <3
Voteoljatok,komiba várom a véleményeket.
Köszi az olvasást :)
Mrs.Biersack-Hemmings