Alone~5sos

II.

Reggel felkeltem,és ránéztem a karomra.
Látszottak a hegek,de megoldottam pár karkötővel.
Ha hozzájuk értem,jobban fájtak,mint tegnap.
Az a megkönnyebbülés amit tegnap akkor éreztem...felbecsülhetetlen.

A hátamon feküdtem,és kb.2 perc elmélkedés után(arról,hogy milyen szinten fáradt vagyok) kikászálódtam az ágyból.

Felvettem a tegnap kiválasztott ruhám,és leültem sminkelni.

Ez a reggeli rituálé fél óráig is elhúzódhat,és nagy koncentrációt igényel.

Kényelembe helyeztem magam a fekete székemen és bekapcsoltam egy All Time Low lejátszási listát.

Most rekordidő (15 perc) alatt kész lettem.

Lementem a lépcsőn és a reggeli kihagyásával gyorsan elbúcsúztam anyától.

Kisétáltam a buszmegállóig.Mellettem egy csoport gyerek állt,akik folyamatosan bámultak.

Kicsit kínos volt.

De ott állt köztük egy valaki.

Magas volt.

Szőke.

A legszebb kék szemekkel,amit valaha láttam.

A legvakítóbb fehér mosollyal,és legaranyosabb gödröcskékkel az arcán.

Miközben beszélt,az ajkában egy piercing csillant meg.

Fura érzés fogott el.Hirtelen mintha hányingerem lett volna.
Próbáltam magam lenyugtatni, ütemesen lélegezni,de nehéz volt tekintve,hogy nem tudtam róla levenni a szemem.

Végül a busz érkezése mentett meg.

Kicsit kényelmetlenül éreztem magam,mivel mindenki más a barátaival volt.

Na mindegy,már megszoktam.

Leültem egy szabad duplahelyre,a táskámat a mellettem lévő székre raktam,és bedugtam a fülhallgatóm.

Az egyik kedvenc számom ment éppen,mikor valaki megbökte a vállam.

Ijedtemben kirántottam a fülest,és kérdőn néztem a mellettem álló lányra.

-Leülhetek?-kérdezte kedvesen.

-P-persze-motyogtam,és az ölembe húztam a táskám.

Miután leült mellém,volt alkalmam kicsit megfigyelni.

Kék csőnadrágot viselt fehér pólóval és fekete Converse cipőt.

Hosszú,dús,barna haja volt,és elképesztő szempillái.

Szörnyen vékony volt.
És szép is.

-Alex vagyok.Alex Dorame.-mutatkozott be.

-Emma Wilson-mondtam,kicsit még összezavarodva.

-Nem ismerek sokmindenkit itt- húzta el a száját Alex.

-Hát én sem.

Ekkor odalépett hozzánk Ő.
Lehajolt Alexhez és adott neki egy hosszú csókot.
Ő beletúrt a szőke,kicsit rendezetlen tincsekbe.

-Jóreggelt szerelmem-suttogta oda az ismeretlen cukiság Alexnek.

-Hiányoztál-mosolygott rá Tudjukki.-Majd beszélünk,Calumék várnak hátul.

-Azt mondtad,nem ismersz sok mindenkit-mondtam még mindig sokkolódva.

-Oh igen,csak ezt a négy őrültet.Luke a barátom,már több,mint 7 hónapja vagyunk együtt.-újságolta.-Hátul ül Calum,Ash és Michael.Egy bandában játszanak egy ideje.

-Dejó-vigyorogtam erőltetetten.

~Luke szemszöge~

Miután leszálltunk a buszról, megfogtam Alex kezét és együtt indultunk be.

-Ki volt az a csaj akivel beszélgettél?- kérdeztem puszta kiváncsiságból.

-Emmanak hívják.-válaszolt röviden.

-Fura...-alkottam róla véleményt.

-Délután nálatok csövelünk-intett nekem oda Michael,aztán elment a folyosón a másik irányba,az ő termük felé.

-Úgy érted,próbálunk?-nevetett rá Ash, és követte Mikeyt a folyosón.

Én beléptem Alexszel kéz a kézben a termünkbe,és megint ott láttam.

Azt a fura lányt feketében.

Teljesen csendes,de valahogy mégis érdekel...

De most nem szabad másra gondolnom,éppen a barátnőm kezét fogom.-pofoztam meg magam mentálisan.

A tanárnő kiállt az osztály elé,és megkért minket,hogy mindenki álljon fel,és üljön oda,ahova ő mondja.

Ülésrend.Remek.

Elkezdte sorolni a neveket én pedig csak akkor eszméltem,mikor az én nevemet mondta.

-Lucas Robert Hemmings-mutatott a pad egyik felére.

-Emma Wilson.-bökött a másikra.

~Emma szemszöge~

-Emma Wilson

A kurva életbe...

Sziasztok!
Remélem tetszett a rész :)
Kövire lehet számítani nagyon hamar.
Mrs.Biersack-Hemmings