Criticism by D

#1 Love Is War ◆malum◆

Nos, hát kezdjük is. Ez a legelső kritikám, amit itt közlök, szóval.. remélem megyek valamire. 

Mi alapján fogok ítélni? 

Téma, történet/tartalom, szereplők, szövegkép(szóval helyesírás, fogalmazás), és végül a pontozás.

Természetesen lesz benne egy kis spoiler, de idővel remélem ki tudom ezt majd küszöbölni.

Nahátakkor.

Lássuk a medvét.

***

Íróhölgyemény: demons_for_you

Történet linkje: https://www.wattpad.com/story/62862960-love-is-war-%E2%97%86malum%E2%97%86

Fülszöveg:

"Ne aggódj, apa. Nem szeretek bele egy fiúba sem. Megígérem."

***

Téma

Néhány szóban összefoglalva: a migráció, és az Iszlám Állam. Az írónő kegyetlen őszinteséggel ír a világot sújtó problémáról, miszerint a ,,hívatlan vendégek" lassan az egész világon elterjednek, és arról, hogy az iszlám terroristacsoport hogyan fenyegeti majdnem az egész világot. Lássuk be: ez egy felkapott téma mostanság, viszont blog formátumban én még nem találkoztam vele, hiszen nem mindenki meri, és nem is mindenki tudja hitelesen leírni ezeket a problémákat.
A másik fele meg szimplán nem is foglalkozik ezzel.

***

Történet/Tartalom

Történetünknek igazából két évada van, a második  a mostanin évünknél kicsivel később, 2017-ben játszódik, Németországban, ahol tudjuk, a migráció ügye fokozott kérdés, hiszen a bevándorlók oda szeretnének eljutni egy jobb élet reményében, amit hazájukban az Iszlám Állam miatt nem kaptak meg.

Két főszereplőnk egy parkban találkozik, ám a két fiú nem mindennapi sorssal van megáldva, hisz egyikőjük egy megtört lelkű, 20 éves biztonsági őr, másikuk pedig egy vak fiatalember, akinek van egy kiscicája. Az ő bimbódzó kapcsolatuk az első évadban a fő szál, viszont a már említett háborús helyzet is mintegy mellék, már-már második főszálként fut.

A történet első évadának végén  Németország vezetője egy napon olyan döntést hoz, hogy minden 18. életévét betöltött fiatalembernek és felnőtt, jó állapotú férfinak be kell vonulnia a hadseregbe, megvédeni a migrációtól és a terrorcselekedetektől az országot, és igazából egész Európát. Ezen elv alapján Calumnak, a katonai iskolát végzett biztonsági őrnek be kell vonulnia, hiszen semmi fizikai problémája nincs, viszont szellemileg teljesen tönkrement. Úgy indul el, hogy belül azt hajtogatja magának, ő gyáva, és nem a harctérre való, míg szerelme, Michael bíztatja őt, s mikor szerelme elmegy, várja, hogy hazatérjen.

Ezzel ér véget az első évad.

A második évad még csak most kezdődött el, úgyhogy nem akarok spoilerezni (annyira), így elég, ha annyit mondok: az Iszlám Állam bombákat dobott le arra a közel 2 millió német és más nemzetiségű férfira, akik a fronton voltak.

Köztük Calumra is.

***

Szereplők

Mivel ez egy 5SOS, pontosabban egy 'Malum' fanfiction, történetünk két főszereplője Michael Clifford és Calum Hood.
Calum a domináns, ő az erősebbik fél, aki kiskorában rengeteg fájdalmon és bántalmazáson ment keresztül az apja által, csakis azért, mert meleg. Édesapja nem tűrte el, hogy fia nem a lányokat szereti, úgyhogy többször megveri Calum-ot, hátha észhez tér, majd katonai iskolába íratja a fiút, de semmit nem ért el. Calum Michaelnek hála belátta szexuális irányítottságát, és megtalálta a fiú mellett lelki békéjét.
A már említett Michael a gyengébbik fél, aki vak, mégis mindig jókedvű. Hamar megbocsájt másoknak, egyszerűen képtelen bárkire is haragudni. A kiscicáján kívül Calum a legfontosabb személy az életében, semmi pénzért nem hagyná el őt.
Calum szülei, akikről annyit tudunk meg a fentieken kívül, hogy Calum 20 éves korában már nem élnek.
A második évadban csatlakozik Michael-hez egy Beverly nevű lány, kinek barátját szintén behívták a seregbe.

***

Szövegkép, fogalmazás

Maga a szöveg középre van igazítva, és ,,hézagos". Alapjában véve ez zavaró tényező lehet néhány embernek, engem is zavart az elején, de már hozzászoktam. Néha viszont tényleg szemet szúr, hogy az ember szeme ugrál, miközben olvas.

A fogalmazással csupán annyi a problémám, hogy túl sok a tőmondat, vagy tömörek a megfogalmazások. Teljesen jól lehet érteni a történetet, viszont az, hogy ilyen rövidek a mondatok, kissé aggaszt. Szeretem a hosszú, választékos szavakkal ellátott mondatokat, mert ezeket folyékonyan gördülnek, nincs szakadozás. Amikor olvasom a történetet, néhol vontatottságot érzek, pont ezek miatt. Kár az egészért, mert nagyon szeretem, ahogy és amit az írónőnk ír, viszont ez a vontatottság egy idő után unalmassá teszi ezt az egészet.

Szerintem ez az egy dolog, amit ki kell küszöbölni, és ha már nem 2-3, hanem mondjuk 10 szavas mondatokat írsz, már helyben vagyunk.

Emiatt jár a két pont mínusz.

A helyesírással sincs akkora probléma, mert az írónő ismeri a Magyar Helyesírási Szótárat, viszont a vesszőkkel néha mégis hadilábon áll.

Igazából az is szemet szúrhat az olvasónak, akinek kissé ,,finomabb" a szókincse, hogy az írónőnk olyan szavakat használ, amiket egyesek nem mernek kimondani, félve a súlyuktól, viszont Őt ez nem érdekli, és elég bátran le meri írni, sőt publikálni is őket. És ez nagy szó. Na jó, azért egy háromnegyed plusz pont oda.

***

Pontozás

Nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom: én olvasom ezt a történetet. Kedvelem is.

Az én értékelési szempontjaim alapján ez a történet öt és háromnegyed kisnyuszit kap a hétből (ha már húsvét van).

Én csak ajánlani tudom, nézzetek be hozzá, olvassátok el a történetet, és akár itt kommentben is megoszthatjátok, miben értetek egyet velem, vagy esetleg miben nem.

Csók.
Your Dxx.