Íróhölgyemény: you_lured_me
Történet linkje: https://www.wattpad.com/story/56752847-destiny
Fülszöveg:
"Mindenki különleges valamiben. Én abban voltam, hogy meghaltam. De mégis élek."
***
Téma
Természetfelettiség. Különös teremtményekkel, akik emberek, de mégsem azok.
Telis-tele különös, megmagyarázhatatlan dolgokkal és eseményekkel, amikre rendszerint szinte senki, vagy csak nagyon kevesen tudják a választ.
Eddig tetszik.
***
Történet/tartalom
Egy 19 éves lány, akinek élete volt a szörfözés, egy hatalmas hullám meglovagolására készül, de sajnos elbukik: mutatványa közben elveszíti egyensúlyát, lezuhan a deszkáról, a tenger fenekére süllyed majd életét veszti.
Legalábbis ő így érzékelte, így emlékszik saját halálára.
Vagy mégsem?
A lány felébred, ugyanis egy ismeretlen srác megmenti, aki erősen állítja, hogy a lány csak pár percre halt meg, még csak el sem süllyedt, csak beverte a fejét a szörfdeszkájába.
Azonban a lány nem hisz neki, majd mikor bekerül a kórházba, érdekes dolgok derülnek ki, ami miatt muszáj megbíznia 'megmentőjében', elhinni minden egyes szavát, s még el is rejtőzni vele, még akkor is, ha egyébként ez egyáltalán nincsen ínyére.
Egyre több különös dolog történik, amit főszereplőnk nem tud feldolgozni, s görcsösen keresi a dolgok miértjeire a választ, azonban mikor megmentője elkezdi beavatni őt a dolgokba... Minden megváltozik.
***
Szereplők
Főszereplőnk Crystal Carver... uhm, elnézést, Destiny. Szóval Destiny, a 19 esztendős szörfös lány, aki, miután leesett a deszkájáról és beverte a fejét, elveszíti az emlékezetét. Egyáltalán nem érti, mi történik körülötte, főleg úgy, hogy tisztán emlékszik a pillanatra, amikor meghalt, és Arson, a megmentője, egy szót sem hajlandó mesélni neki arról, hogy hogyan is mentette ki őt a vízből. Destiny úgy érzi, teljesen el van veszve, és senki sem tud segíteni rajta.
Arson, a szörfös srác, aki megmentette a mi kis Destiny-nket a haláltól, és aki a későbbiekben elmagyarázza a lánynak, hogy mi is történik vele, mitől lett olyan, amilyen. Kezdetben elég feszesnek és komolynak tűnhet, de azonban ha tovább olvasunk, rájöhetünk, hogy csak segíteni szeretne. Folyamatosan vigyáz a lányra, nem akarja, hogy bármi baja essék.
Legalábbis, ennél nagyobb.
De komolyan.
Az előbb halt meg, és nem is emlékszik semmire.
***
Szövegkép, fogalmazás
Már az első részben, ahogy leírtad, hogy a lány várja a hullámot, bele tudtam élni magam és tökéletesen magam előtt volt a jelenet: éreztem a levegőben a tenger sós illatát, azt, ahogy a víz kellemesen simogatja a lábaimat, a nap melegét a bőrömön, és azt, ahogyan a víz folyik ki a hajamból.
Aztán, amikor jött a ,,rossz rész"... meglepő módon fájt olvasni. De komolyan. Éreztem mindent, amit leírtál.
Annyira megelevenedik az olvasó előtt az irományod, hogy ténylegesen élvezhetőséget és színt viszel ezzel a történetedbe, és azért erre nem olyan sok ember képes.
Helyesírásilag vannak kisebb hibák, de azokat simán ki lehet küszöbölni.
A mondataid szép hosszúak, telis-tele választékos szavakkal, ami azért, valljuk be, elég sokat lök a dolgokon.
Ügyes.
***
Pontozás
Uhm, hát. Be kell vallanom, tetszett. Elég jó az alapsztori, remélem, hasonlóképpen fogod folytatni. Tőlem most hat béjbit kapsz a hétből, szóval... gratulálok.
Ügyesen!;)
Csók.
Your Dxx.

YOU ARE READING
Criticism by D
Teen FictionKritikácskák. heyitsmeDx, 2016- #10 in Ifjúsági irodalom