Levágtatok a lépcsőn, majd egyenesen egy nappaliban kötök ki. Jobbra nézve egy konyhának berendezett részt látok. Az ebédlőasztalnál Patrick Fields ül, csendesen kortyolgatja a kávéját, miközben éppen egy kockás füzetet lapozgat.
-Már megint magolsz te nyomi?- kérdem az idegen testben.
Patrick soha nem volt túl menő. Ő egy csendes, de elég vonzó fiú volt. Pedig hiányzott belőle a rosszfiúság. Helyette a tanulásra koncentrált, sok tantárgyversenyt nyert meg, nem úgy mint a húga, aki immár én is vagyok.....
-Már megint kivel vesztél össze? -kérdi
-Senkivel. Fogd be a pofádát!
-Aha.....-szól
Tekintgettem a hűtőszekrény felé, éhes voltam. Helyette a másik énem a bejárati ajtóhoz sietett, és köszönés nélkül otthagyta a bátyját.
A keritésnek támaszkodva Samuel King. Már a neve sugall a kilétére. Ő Shana fiúja.
Facebookra csupa olyan képeket töltöttek fel, amin Samuel kézen, vagy épp pólóján a "King" felirat szerepel, míg a Shanaén "Queen". Gondoltam mindig magamban: micsoda páros!, aztán itt kötöttem ki.
Samuel ellökte magát a kerítéstől, és laza mozdulatokkal közeledni kezdett felém. Macsó.
-Szia cicám -suttogta a hajamba, ahogy már öleltük egymást. Én, vagyis éppen a Shana és az én énem nem válaszolt.
-Már megint felcsezte az agyadat a bátyád?-emelte föl a fejemet - Mostmár tényleg el kéne gondolkoznod egy merényleten ellene.
Eleresztettem a fülem mellett a mondandójat, helyette Samuel BMW-jéhez mentem. Vagyis beleeggyeztem abba, amit a fiúm mondott: csak Patrick miatt vagyok szomorú. Az biztos, hogy nem Patrick miatt ilyen Shana, én.
Shana, a hazudós.
