-Mi lenne, ha elvinnélek kirándulni? -kérdezte Sam, a fiúm
-Ahova csak akarod-mondtam, és megfogtam a kezét -De először tudni akarom hogy hova
-Az meglepetés marad. Holnap utánad megyek 10re- vigyorgott, majd óvatosan megfogta a fejemet és az övé elé húzta. A homlokunk összért, ezután pedig lassan az orrunk, majd a szánk is. Csókot lehelt az ajkamra.
A telefonom szólt. Valaki hívott. Kimentem a fürdőszobából, már útra készen, és felvettem a telefonomat az asztalról. Egy nem fogadott hívás Samtől és egy új üzenet. "Kint várlak. Siess"
Felvettem a zöld táskámat, és a cipőmet is.
......
Beültem a kocsiba.
-Szia szépségem! -nyomott egy puszit Sam az arcomra. Viszonoztam.
......
-Vonattal megyünk?
Sam bólintott. Kiszálltunk a Mercedeséből.
A peronon sok ember várakozott, kezükben egy-egy csinos kis táskával.
-Gyerünk! Ott vonatunk, mindjárt indul.-mutatott a fiúm egy kék vonat felé. Óvatosan lépkedtünk a sínek között, Sam ment elől.
De abban a pillanatban zakatolás hallatszott a bal oldalam felől, ami egyre hangosabb lett. Pár másodpercig azt hittem, hogy csak cseng a fülem, de megbizonyosodtam arról, hogy egy vonat közeledik felém. Egy nem bejelentett vonat.
Vészesen közeledett felém. Hallottam egy síp hangját. Ahogy azt is ahogyan a nevemet kiáltották.
-Beth! Beth, gyere el onnan!
A szemem sarkából azt is láttam, ahogyan Sam fut felém, mivel ő már előrehaladt. Én is el tudtam volna menni onnan, ha előbb észreveszem. Mert ez mind 3 másodperc alatt történt. 3 másodpercem volt még mikor először meghalottam a vonat hangját. 2 maradt mikor először odanéztem. És már csak 1 mikor a nevemet kiáltották. És...
......
......
MEGHALTAM
A lelkem úgy szállt ki a testemből mint ahogy elképzeltem. Könnyedén. Mint egy gyenge kis szellő. Láttam a testemet, ahogy mindenki odaszalad hozzá. Ahogyan mindenki ijedten fordul el az összeroncsolódott testemtől. Egyre fönneb szálltam. Sam.....ő a földre zuhant a testem mellett. És ez fájt.
"Soha többé nem láthatom őt "
Azt gondoltam, hogy lélekként semmi sem fog fájni.
Tévedtem.
Mert a lélek is érez.
És nem maradtam sokáig lélek.
