Can't buy me love

Part 2

-Tessék? Nem ez nem lehet igaz. Doktor úr mondja, hogy ez csak egy rossz vicc! Nem ez nem történhet meg velem.

-Kisasszony próbáljon megnyugodni. Még bármi megtörténhet. Van remény a gyógyulásra.- nézett rám a doktor, de a szemeiben csak szánalmat láttam amit nagyon nem szeretek és ezt szerintem pár perc múlva észre is vette.

- Ezt csak azért mondja, hogy megnyugodjak, de ez nem segít. Mi lesz az életemmel. Ez velem nem történhet meg.

-Bocsánat, hogy közbeszólok, de megígértem neked, hogy bármiben segítek elvégre az én hibámból vagy itt.- nézett rám sajnálkozva Cameron is. Na, még csak az kell nem elég, hogy idejuttatott még sajnálgat is engem ebből én viszont nem kérek.

- Neked meg már nem kéne itt lenned. Amúgy is foglalkozz a flancos életeddel így is eleget segítettél.

- De Jade én segíteni akarok elvégre bármit érted bármit meg tudok neked venni, amit csak kívánsz már a legjobb kezeléseknek is utána néztem hidd, el a legjobb orvosok végzik.- a doki megpillantva az egyre vörösödő fejemet rájött jobb, ha most hagyja el a helyiséget, amíg késő nem lesz.

-Nem kell, köszi sem a legdrágább kezelés sem a legjobb orvos. Nincs olyan ember segítségére szükségem, aki a pénzzel akar megoldani mindent és nem is ismer engem.-

Persze még azt hiszi övé a világ, csak mert bolondozik valami buta közösségi oldalon. Én pedig ebből nem kérek. Csak annyit lát bennem hogy szegény lány, aki lebénult és rajta kell jótékonykodni azt nem is sejti mit jelent nekem az, hogy többé nem állhatok lábra.

- Akkor hagyd, hogy megismerjelek! Kérlek, megteszek bármit.

-Akkor legyél szíves és menj el. Ezzel segítesz a legtöbbet.

-De...

-Nincs semmi de., Viszlát, Dallas.- Úgy tűnik, hogy ezt már megértette, ugyanis azonnal elhagyta a kórtermet. Végre fellélegeztem, hogy nincs senki a szobában csak én és a gondolataim, amik szerencsétlen helyzetem körül forogtak. Mi csináljak? Mi lesz a tánccal, amit imádtam, hiszen ez jelentett számomra az életet. Ekkor jutottak eszembe Cameron szavai „ha nem értem teszed, akkor legalább a barátaidért" és hogy ő mekkorát tévedett. Nekem nem voltak barátaim, de nem is volt rájuk szükségem, elég volt nekem a tánc. És ez így volt jó barátok és Cameron Dallas nélkül. Legalábbis ezt hittem...

Cameron

Rémes ember vagyok... Erre abban a pillanatban jöttem rá mikor kidobott részben jogosan, hiszen miattam bénult le. De amiket mondott az fájt, hiszen teljesen félreismert ráadásul kidobott... Más lány már a nyakamba ugrott volna ő meg elutasít. Pedig csak segíteni akartam neki, de annyi biztos nem adom fel. Azt látom, hogy kemény dió lesz látszott rajta, hogy nagyon elszánt és makacs lány ami nagyon tetszett benne meg persze gyönyörű. Neki nincs szüksége sminkre ahhoz, hogy jól nézzen ki. Persze azt is láttam rajta biztos abban, hogy többet nem lát mert feladtam. Ebből is látszik hogy nem ismeri az igazi Cameron Dallast.- Ilyen gondolatokkal bandukoltam az utcákon és azt sem vettem észre, hogy már a házunk ajtaja előtt állok.

-Áh megjött a tékozló fiú.-üdvözölt Shawn az egyik legjobb haverom.

- Neked is üdv Mendes örülök, hogy újra látlak. Hogy vagy? Köszönöm kérdésed én tökéletesen érzem magam.

-Nem kell az irónia Cam. Hogyhogy itthon vagy? Azt hittem megvárod míg a lány felébred és bocsánatot kérsz tőle.

- Így is volt csak ő nem kért a bocsánatomból,és elküldött.

- Akkor úgy tűnik még vannak értelmes emberek akik nem ugranak a nagy Cameron Dallas karjaiba. Már most kedvelem a lányt.

- Egyáltalán nem vagy vicces. Én is  megkedveltem csak nem tudom hogy mutassam ki ha nem mehetek be hozzá mert ő nem akar velem szóba állni.

-Hát ha ennyire nem szereti a felhajtást akkor próbálkozz valami kis aprósággal.

- Nem is mondtál akkora hülyeséget, már van is egy ötletem! 

Így gyorsan elővettem a telefonom és hívtam is a szükséges embert.

-Üdvözlöm Mr. Dallas  már rég hívott minket. Hogy van?

-Köszön jól vagyok Adam de lenne egy kérésem. A legnagyobb csokrukból szeretném ha minden nap szállítanának a kórházba egy bizonyos Jade Moore számára.

-Biztos ebben nem lesz olcsó mulatság a számára.

- Ugyan ez számomra nem akadály és ez is csak egy kis apróság a neki, amivel meg szeretném lepni.

-Nagyon szerencsés lány lehet uram. A részletek holnap megbeszéljük. Viszlát!

- Igen. Visszhall!

-Cameron megbolondultál?! Szerintem ez nem az apróság kategóriába tartozik.

-Nem mindegy neked? Szerintem igenis tetszeni fog neki, elvégre mindegy lány szereti a virágot. Tuti, hogy ő is. Legalábbis azt hittem....