Can't buy me love

Part 5

Döbbenet... Ez volt az első gondolatom, mikor beléptem a lakásába, vagyis már a közös lakásunkba. Ha jóban lennénk már agyon dicsértem volna, de mivel nem voltunk barátok magamnak sem mertem bevallani, hogy az a Cameron aki hazahozott a kórházból jófej és egész jó ízlése van.  De nem tettem. És nem azért, mert ilyen makacs vagyok sőt ha tehetném már rég a nyakába ugrottam volna azért, hogy így próbál törődni velem. De féltem. Annyian kihasználtak és eldobtak, hogy nem mertem senki felé nyitni. Jobb lesz így nekem és neki is. Egy idő után úgyis kitesz és megun, de akkor nem fogok úgy összetörni, mintha barátomnak tekinteném. Ám úgy tűnt ő nem így vélekedik, ugyanis nagyon próbált a kedvemben járni és ehhez elég volt körülnézni a lakásban is. A falakon már nem csak az ő fotói lógtak hanem az enyémek közül is egy kettő amiken táncolok vagy ami egy régi barátnőmmel Perrievel készült. Ahogy beljebb haladtunk megláttam egy polcot, amin csakis az én táncos trófeáim voltak.

-Tetszik?-kérdezte Cameron, akiről el is feledkeztem a nagy nézelődés közepette.

-Öhh persze... Nagyon is,csak meglepődtem azon, hogy ezt, hogy tudtad ilyen jól összehozni. Sok munkába telhetett Dallas. Le a kalappal.

-Úristen valaki vegye fel! Jade Moore megdicsért! Nem az nem lehet igaz, biztosan csak álmodom. Jade te vagy az?- nevetett fel öblösen. Már megfigyeltem, milyen édesen nevet, ilyenkor megjelennek a gödröcskéi az arcán, ami még aranyosabbá teszi. De a legnagyobb baj az volt vele, hogy ragadós volt,így én sem bírtam sokáig és elnevettem magam.

-Igen én vagyok Tökfej, úgyhogy most már mutasd meg a szobámat, mert lassan vége lesz a jókedvemnek, ha nem fekszem le aludni.

-Máris Hölgyem! Kérem csatolják be a biztonsági öveiket, ugyanis megkezdtük a felszállást.-itt nagyon hülye fejet vághattam, ugyanis megint elnevette magát amit a kijelentése után végképp nem tudtam hova tenni.. És ezt szóvá is tettem.

-Ezt mégis, hogy érted?-ám ezt meg is tudtam amikor Cameron megnyomott egy kis távirányító szerűséget, ami után elkezdtem emelkedni. Pár másodperc múlva valamilyen gép segítségével fel is értem az emeletre.

-Na? Remélem nem haragszol emiatt, de úgy gondoltam ezzel könnyebb lesz fel le mászkálnod.

-Nem is tudom mit mondjak. Ja megvan. Mit mondtam neked a kórházban, hogy semmi ilyen hülyeséget ne vegyél, mert elcseszed a kedvem. Gratulálok sikerült! Most már tényleg rájöttem, hogy egy béna kislány vagyok aki mostantól semmit nem tud csinálni. Tényleg kösz.

-Te meg abbahagyhatnád az önsajnálatot Aranyom! Ahelyett, hogy elfogadnád ezt az ideiglenes állapotot és nekiállnál küzdeni, hogy lábra állhass te itt hisztizel minden apróságért. Az én tűréshatárom is véges, kezdem bánni,hogy magamhoz vettelek. Csak nyűg vagy a számomra.-ordítozott. És itt tört el nálam a mécses, és nem azért ahogy beszélt, hanem amit mondott. 

 Shawn

Végre végeztem. Drága Cameron barátom elküldött bevásárolni, ahelyett, hogy vele meg Jadedel legyek. Hát kösz tényleg. Tudja, hogy vannak akik felismernek így könyörögtem neki, hogy ne ma kelljen elmennem,mert most nincs kedvem az egész herce-hurcához de nem... Neki ma kell a hülye csoki meg édesség. Igen érett viselkedés. Ám mikor odaértem a házhoz, már kintről hallottam, hogy odabent nem annyira édes a hangulat mint kellene, hogy legyen. Berontottam a házba,de lent nem láttam senkit. Ám abban a pillanatban nagy csattanást hallottam az emeletről, amit újra ordítozás követett, azonnal felsiettem, ahol meglepő látvány fogadott. Először Jadet láttam meg, akinek tiszta vörösek voltak a szemei a sírástól és alig kapott már levegőt mellette pedig Camet aki arcát fogva próbált valamit megmagyarázni.