-Üdvözlöm Larry Vadász! Meghoztam az adót!
Leraktam a sajtokat és a bogyót.
-Ezen felül van eladó nyulam.
-Honnan szedted őket?
-A kertben találtam őket. A csapdákban.
-Rendben akkor kell az összes.
Ezt a színjátékot muszály volt mindig eljátszanunk, mert a teremben lévő őrök közül 2 vagy 3 a Tartományosnak jelentett. Erre találtuk ki ezt a kis párbeszédet, mert ez elég hihető. Az utóbbi időkben amúgy is sok nyulat fogtam. Borry meglátta Danielt és biccentett neki egy egészen aprót. Borry ekkor meghajolt és kérte hagy távozhasson. A Vadász ekkor mindig megadta neki az engedélyt. Én is megkértem hogy engedjen el. Nem volt már mit beszélnünk. Ám mielőtt elmentem volna még feltettem egy kérdést.
-Vadász, az ivó teteje már jó?
-Már jobb mint volt, de még párhelyen vannak rajta lukak.
-Köszönöm!
Ez is egy rejtett párbeszéd volt. Ha Borry és Daniel elmentek együtt játszani én általában az ivóba mentem. Nem mindig volt biztonságos, és ezt kellet most megtudnom. A Vadász azt mondta biztonságos. Hittem neki. Elmentem az ivóba ami a Sárga Szelek névre hallhatott. Ilyen nevet is csak a mi városunkban lehet kitalálni, gondoltam morcosan. Beléptem az ajtón és leültem az egyik legjobb boxba. Hiába voltam csak egy kis 15 éves lány, tudták hogy ki vagyok valójában. Ezért nem zargatott minket soha senki. Oda lépett hozzám Robb a csapos fia, megkérdezte kérek-e valamit inni.
-Egy áfonyás szörpöt kérek, meg dobd hozzá a szokásosat.
-Rendben. Sikerült elintézned a húst? Apa kezd ideges lenni, mert lassan kifogyunk a vadhúsból.
-Nyugodj meg. Nagyon kell?
-Igen.
-Akkor haza ugrok érte.
Felálltam és kisétáltam a Sárga Szelekből. Ráfordultam arra az utra ami haza vitt. Gondoltam rövidítek rajta egy picit és át fordultam az ösvényre. Senki se szerette használni, mert ott laktak a falu őrültjei. Egyszer engem is megpróbáltak megtámadni. Egy vadászkés segített megértetni velük hogy én nem vagyok az a típus akit csak úgy zargatni lehet. Most is hallottam ahogyan neszelnek. Nyugodtan mentem tovább. Ez azt jelentette hogy nincs a közelbe Cserkész. Az út felénél azonban rossz érzésem támadt. Mintha valaki vagy valakik figyeltek volna. Hallottam a neszeket, szóval elvileg semmitől sem kellett volna félnem, de akkor is. Valami nyugtalanított. Már majdnem kiértem az ösvényről, amikor elém lépett egy őrült.
-Szia kislány. Naggyon szípek vagyunk.
-Nem ajánlom magának hogy közelebb jöjjön - közbe ráfogtam a késemre és hátráltam egy lépést - a többiektől nem tanulta meg hogy velem nem érdekes kikezdeni?
Közelebb lép egy lépéssel és elő húz egy zacskót, közbe én egyre jobban közeledek egy fához hogy ha menekülni kell tudjak.
-Nahh gyere ide kislány. Ha ide jössz most nem lesz semmi bajod.
-SOHAAAA!!!
Ahogy elkiáltottam magam, hátrafordultam és elkezdtem szaladni. 10 lépést tehettem meg amikor érztem hogy valami a hátamra ugrik és kidönt az egyensúlyomból.
-CSERKÉSZ
Ez volt az utolsó emlékem. A világ elsötétült.Sziasztok.
Mostmár eseménydúsabbak lesznek a részek, mert most hogy elfogták a főszereplőt befog indulni minden.
És ha már a főszereplőnél tartunk. Szerintetek mi legyen a neve? Várom az ötelteke commentba

VOCÊ ESTÁ LENDO
Én mint Ő
ParanormalAmikor kicsi voltam sose hittem el hogy vannak embereke akik akárkit képesek ''elfoglalni''. Furcsán hangzik de ez van. Őket hívjuk Cserkészőknek. Ők azok akiket mindenki megvet, de nem tehetünk ellenük semmit. Azt visznek el akit csak akarnak és ak...