Én mint Ő

Négy

Egy apró szobába voltam. Ahogy felültem, hirtelen nagyon megszédültem. Kinéztem, és egyszerre csodálatos és ijesztő volt a látvány. Egy óriási hegy volt szemközt velem. Csoda szép volt. A riasztó az volt hogy alattam 3000m mély szakadék volt. Már attól émelyegtem ha lenéztem. Nem mintha félnék a magasságtól, csak akkor is. Vissza ültem az ágyamba és betakaróztam. Eddig észre se vettem milyen hideg van itt. Mit kéne csináljak? Lemászni biztos hogy nemtudok. De itt se maradhatok, nem akarok a Cserkészek foglya lenni. És a családom? Velük mi lesz? Ha én nem vagyok ki fogja őket eltartani?
Ezeken a kérdéseken töprengve ülhettem vagy félóráig. Azt se vettem észre hogy kinyílt az ajtóm.
-Szia - mondta kedvesen - a nevem Eric.
-Hol vagyok? Miért fogtatok el? ROHADÉKOK VAGYTOK! - ordibáltam és közbe próbáltam valami fegyvert keresnk amivel leüthetem. Sajnos semmi használhatót nem találtam.
-Ez tetszik - szólalt meg valaki Eric mögött - ha valaki ennyire harcias az már jó.
Az eszeveszett kutakodás közbe nem figyeltem fel a hangra. Végre találtam egy haszánlható fegyvert. Utólag sajnálom hogy ezért tettem tönkre azt a fésűt. Ahogy megláttam érte ugrottam és feléjük dobtam. Eric csak nevetett és reptébe megfogta. Meglepődtem. Ilyet még sose láttam senkitől. A flmaluban nekem voltak a legjobb reflexeim. De még nekem se voltak ennyire jók. Eric villantott egy mosolyt és lerakta a fésűt.
-Szép dobás volt. De mi lenne ha most meghallhatnál.
-ÉN NEM AKARLAK MEGHALLHATNI. ÉN VISSZA AKAROK MENNI A CSALÁDOMHOZ.
-Mit tegyünk vele? - kérdezte Eric alig hallhatóan.
-Mondd el neki miből választhat. Akkor majd meglátjuk mit mond - mondta a titokzatos hang.
-Oké - sóhajtott Eric és próbált velem beszelni - figyelj. Nemtudom ki vagy és hogy honnan jössz, de figyelned kell. Mi nem vagyunk Cserékszek.
-TESSÉK????
-Igen jól hallottad. Mi nem vagyunk Cserkészek. Igaz, ők próbáltak elrabolni de mi nem vagyunk azok.
-Akkor kik vagytok. És miért mentettetek meg?
-Mi magunkat Szabad Szárnyaknak nevezzük de a köznyelvben Dallamosoknak hívnak minket.
-Ti vagytok azok? A híres Dallamosok? Minden gyerek álma?
-Igen mi vagyunk, de figyelned kell. Választanod kell, hogy mi legyen veled. Szeretnél Dallamossá válni vagy inkább a családodhoz mennél vissza?
Hirtelen belém fagyott a levegő. Haza vagytám, de mégis Dallamosnak lenni egy megtiszteltetés. Regék szólnak róluk és arról hogy mennyi gyereket menttettek meg Cserkészektől. Volt akik már annyira sokat voltak a Cserkészeknél hogy neki már nem is önmaguk voltak. Nekik is segítettek. Minig is hozzájuk akartam tartozni. De, most elbizonyzalanodtam. Vissza mehetnék. Lehetnék normális ember újra. Te mostmár nem lehetsz újra normális. A Dallamosokhoz kell tartoznod. Itt a helyed. Itt megbecsülnék a tudásod. Végre az lehetnék aki tényleg vagy. Az agyam ezt súgta. De a szívem teljesen mást.

A dőlt betűs rész a gondolatokat fejezi ki mostantól a szövegbe. De név öteletet még mindig nem kaptam. Kérlek segítsetek.