Kings of Clowns

Prológus: Belső Sötétség

A kőpadló hidege végigjárta a testem. Nem tudom hány órája feküdhettem ott, de ahogy magamhoz tértem, a jeges érzés a csontomig hatolt. A jobb szememmel alig láttam, csak homályos foltokat. Borzasztóan be lehetett dagadva, mert annak ellenére, hogy a jéghideg padlóra érintettem, még így is lüktetett és fájt. Sötét volt. Csak az aprócska lyukakon beszűrődő fényből tudtam, hogy talán reggel lehet... nem voltam biztos benne, nem tudtam felmérni mennyi idő is telt el azóta. Kezeimen bilincs feszült, azt hiszem. Nem éreztem a csuklóimat, mert a fém felmarta őket. Azt éreztem, hogy a hátam mögött vannak. Nem maradhattam tovább a földön, muszáj voltam felülni. Lassan megpróbáltam átbújtatni a lábaimat a karjaim közt, hogy a kezeim elöl, legyenek. Bele telt pár percbe, mert a felsértett, de már hegesedett bőröm minduntalan megfeszült, és maróan fájt. Aztán fogcsikorgató szenvedés közepette sikerült felhúznom magam az ágyra, amin egy vékony pokróc hevert. Kemény anyaga volt, ezért mikor a hátamra tekertem, a fájdalom teljesen átjárt. Ekkor emlékeztem vissza arra, hogy a hátamat kis híján megnyúzták... A pokróc csak minimálisan űzte el a hideget, de ez is elég volt kezdésnek. Szomjaztam, és éhes voltam. Az éhséget már megszoktam, de öni tudtam volna egy korty vízért... nem kezdhettem el kiabálni az őröknek, vagy könyörögni, nem abból a fából faragtak. Türelmesen kivárom, amíg felém szagolnak. Már ha egyáltalán eszükbe jutok. Mindezidáig nem zavart ennek gyógyintézetnek nevezett börtönnek a sötétsége. A cellák fénytelensége, hogy csak kevés helyen jut be a Napsugár, mert bennem fény lakozott. De azon a napon azt hiszem... azt hiszen belül is sötétség lett. Ahogy az apró réseken át a külvilág fényességébe próbáltam bámulni, nem esett jól. Nem a szabadságra gondoltam, hogy milyen jó lenne innen kikerülni. Nem foglalkoztam a testemet csúfító zúzódásokkal, vágásokkal, hegekkel... nem érdekelt, hány verés következik még, vagy milyen büntetést kapok ezek után. A külvilág fénye csak egy gondolatot égetett bennem. Ő kint van... ő ki szabadult... mi meg itt rohadunk, ebben a sötétségben...