Dancing with death

Prológus

Gyermekként sok mindenben kipróbáltam magam,de mivel egyik sportban sem értem el azt,amit szerettem volna,a szüleim végső esetben beírattak táncra.Emlékszem az első táncórámra.Már a legelején megszerettem,és mindig vártam,mert egyre jobban élveztem.Egy perc szabadidőm sem volt,de nem bántam,mert nem tudtam a gyerekkori sérelmekre gondolni.

Több trauma is ért gyermekként.Az iskolában nem fogattak be,mert engem csak a tánc és az olvasás kötött le,meg persze stréber is voltam.Nem voltak barátaim,nem hívtak sehova,mert furának tartottak.A füzeteim táncfigurákkal,ötletekkel voltak tele az egyenletek és más unalmas órai anyagok helyett.De mit tegyek,ha engem nem érdekel a kémia,vagy a biológia?

Az igaz szüleim és a nővérem meghalt egy autóbalesetben,mikor 5éves voltam. A nővérem is táncolt,épp egy tánc gáláról siettek hazafelé,de egy illuminatív állapotban lévő sofőr beléjük hajtott és ők az árokba zuhantak.Ezért is táncolok,mert a tánccal,mintha közelebb kerülnék a szüleimhez.

Viszont,akikkel most együtt élek ezek a nevelő szüleim,akiknek van még egy nagyobb fiúk,Ben.A szüleim jóbarátai voltak,így kerültem hozzájuk,akik saját gyerekük ként szeretnek,és nevelnek.A baleset napján is náluk voltam.Anyáék nem akartak magukkal vinni,mert untam volna,így az akkor még 6 éves Bennel játszottam.Mindig csak az órát néztem mikor jönnek,de elmúlt 8 óra már rég,és sehol sem voltak.Akkor szaladtam oda Kristenhez és Danielhez,hogy hol vannak a szüleim.Persze ők már akkor tudták,hogy mi történt,nekem pedig azt mondták,hogy a nagyszüleimnél alszanak.Ez így ment egy jó darabig,de mikor már minden kifogást kitaláltak,hogy miért nem jönnek értem,utoljára csak annyit mondtak:
-Elkellett menniük egy messzi helyre,ahova majd egyszer én is eljuthatok,ha itt van már az ideje.
Szomorúan néztem rájuk,majd visszamentem Benhez mesét nézni.
Hivatalosan is a gyámjaim és egyben a szüleim lettek.10 éves koromban mondták el az igazat.Nagyon sírtam,vagyis inkább zokogtam.Nem tudtak megvígasztalni.Ahogy teltek a napok,hetek,hónapok egyre jobban lettem és mikorra teljesen meggyógyultam,megjelent előttem valaki.Az anyukám.Nem,nem képzelődtem.Ott lebegett előttem,halványan,és mosolygott rám.Ekkor kezdtem el látni a szellemeket.