Dancing with death

Harmadik fejezet

Rémes álmom volt.Valaki üldözött és addig követett,amíg nem hagytam el a várost.Ez egyre durvább.A végén még pszihológushoz kell járnom.Pont csengetésre értem be,szóval rohantam is a terembe.Csak épp nem volt bent senki.Hogymi?!? Basszus..elfelejtettem, hogy nincs első órám.Nagyon jó. Megint jól indul a nap.Levágtam magam a helyemre,és vártam,vagyis inkább olvastam. A legizgibb résznél tartottam,mikor valaki kikapta a kezemből a könyvet.
-Hát te mit keresel itt?-kérdeztem bosszusan Adamtől,mert elvette a könyvem.
-Unatkoztam,láttam,hogy itt vagy és gondoltam rád férne egy kis társaság.
-És mit szeretnél most?
-Figyelj.Szeretném tisztázni a dolgokat veled.-válaszolta és beletúrt világosbarna hajába.
-Mit akarsz ezen tisztázni? Megcsaltál,azzal a hogyis hívják lánnyal,én meg jogosan szakítottam veled,és te még csak nem is tiltakoztál. -itt becsuktam a könyvet és úgy folytattam.-Szóval ne akarj nekem megmagyarázni semmit,mert egy seggfej vagy.
Számomra itt be is fejeződött a beszélgetés,mert kinyitottam a könyvem és olvastam tovább.Adam szerint viszont nem.

-Stacy
-Mi van?
-Úgy hívják a lányt.
Megint letettem a könyvem. -Szerinted érdekel? Akkor sem érdekel miért nem szóltál róla,miért csaltál meg azzal.
-Stacyvel
-Tökmindegy-válaszoltam unottan és folytattam tovább.

Hát rendben...csöngettek..szóval mentem tovább órára,amely mily módon meglepő,Adammel van..és pont...pont..mellettem volt hely,ahova leült...pfuu... Mindegy,túléltem.Dupla balett után volt még egy tánctörténet óra és mehettem haza.Nem kellett semmit tanulni az elkövetkezendő napokra és nem volt tánc sem délután. A szüleim még dolgoztak Bennek még órája volt,Lilly pedig a barátnőjénél aludt,péntek révén.Ettem,olvastam,és kimentem a trambulinba..ilyenkor fülhallgató van a fülembe,max hangerőn szól a zene..és csak ugráltam-ugráltam-ugráltam-ugráltam-elestem.A trambulinon nem volt háló,ezért kiestem.Csak az a fura,hogy nem értem földet.Miért? Két kéz nyúlt át a karom között.Felnéztem..Egy gyönyörű barna szemű, gesztenyebarna hajú fiúval találtam szembe magam.Nem ismerem.De várjunk csak..Mit keres egy fiú az udvarunkon,a házunkban,és mit keresek a karjaiban!?!?
-Öm szia?
-Hello Josh vagyok,most költöztünk ide.
-Értem..vagyis...a mi házunkba költöztetek? -ez hülye kérdés volt már akkor tudtam.
-Nem.A szomszédba.Csak a szüleimmel átjöttem "bemutatkozni" és a szüleid mondták,hogy kint vagy.

-És miért kötöztetek ide?-már körübelül,2órája ültünk a trabulinban és csak beszélgettünk..Sok mindent megtudtam róla és ő is rólam.
-A szüleim ebben a városban kaptak egy nagyon jó munka lehetőséget,így nem volt kérdés,hogy ide jönnek,így én is jöttem és persze a hugom is.Az említett személy épp kiszaladt a szobából,és szószerint a bátyja nyakába ugrott..Kék szem,szőke hosszú haj,mint egy hercegnő.
-Szia Milly,bemutatom neked Annet.Tündéri hangon elmondott egy "Sziát" és már bele is vágott,hogy itt fognak lakni,annyire izgul,mi a kedvenc színem,számom, állatom, mert ő imádja a kutyákat,és nagyon aranyosnak találja a kutyámat,Suzy-t. Épp folytatta volna,de valamiért beszélt,de nem jött ki hang a torkán.Néztem rá nagy szemekkel,majd hirtelen Joshra néztem,akit..akit nem találtam.Eltünt,a húgának meg valami baja lett.Ahogy visszanéztem a kislányra,már nem kék szeme volt,inkább hasonlított a zöldre.És akkor megszólalt valaki,de nem azon a tündéri hangon.
-Miért nem érted meg,hogy menny el?
-Kezdessz idegesíteni..-próbáltam nyugott lenni,de akkor hirtelen megjelent egy alak előttem,a kislány mellett.Egy lány volt..Kb 7-8éves..Fekete haj,fekete szem,fehér ruha,amin..amin vérfoltok díszelegtek..
-Még most sem félsz? -kérdezte undorodva
-Kellene?
-Nagyon is.
-Akkor nem.
-Miért vagy még itt?
-És te miért zaklatsz folyton? -tört ki belőlem a kérdés.
-Mert....és eltünt.Az élénk kislány pedig visszatért,először megse mert szólalni,aztán hirtelen az ölembe borult és elkezdett zokogni.Ez fura volt.Josh sétált ki a házból kezében poharakkal,meg üdítővel,letette és akkor nézett ránk.Szegény kislányt átirányítottam a báttya karjaiba,aki nem győzte őt nyugtatgatni.

Este,vacsora után bekopogtam Ben szobájába és most már muszály voltam el mondani neki mindent,mert kezdtem parázni.Mindent onnantól,hogy anyukám szelleme megjelent előttem teljesen a mai napig.Lesokolltan hallgatott,azt hittem a végén,hogy nyomni kell rajta egy Resetet,amikor megszólalt.
-Az erdőből én hoztalak ki. A fejem tetejére szaladt a szemöldököm.
Anya mondta,hogy elmentél sulit nézni én pedig utánnad mentem.Láttam,ahogy bemész az erdőbe és követellek.Mikor elindultál ahol a favágó felé éreztem,hogy valami nem stimmel.Mikor felharsant az a nevetés,utánnad nyúltam,te pedig elájultál.-sütötte le a szemét.
Döbbentem hallgattam.
-Akkor miattad lett kék-zöld foltos a karom?
-Nem.Akkor még nem volt ott semmi,mikor hazahoztalak.
Álljunk csak meg.
-Te,hogy jutottál ki az erdőből-kérdeztem gyanakodva.
-Ömm...vigyáázz!!.
Rám ugrott és az ablakon épp ekkor  csapódott be egy tégla,rajta egy szóval.Titok. Itt telt be a pohár.Ha nem ugrik rám Ben.Az a tégla pont fejen csapott volna.Odaültem Ben ölébe és csak zokogtam,ő pedig simogatott és próbált vígasztalni.
-Megoldjuk,hallod?-biztatott továbbra is,én pedig álomba sírtam magam az ölébe.