Fájdalmakkal ébredtem. A fejem hasogatott, az egész testem remegett. Talán a félelemtől, talán a fájdalmaktól. Nagy nehezen felültem, a fejem a falnak támasztottam. Nem tudtam, megállapítani, mióta lehettem itt. Semmire sem emlékszem. Fogalmam sincs hol lehetek, vagy hogy miért vagyok itt. A szememet dörzsölgettem, mikor is hangokat hallottam.
- Biztos fent van már.
- Miért vagy te ebben ennyire biztos?
- Már négy napja hogy behoztuk, és még mindig nem tért magához? - Ne hülyéskedj már!
- Jó oké, akkor nézzük meg.
Gyorsan kezdtem, kapkodni a levegőt, fogalmam sincs mihez kezdjek most.
Színleljek alvást? Talán akkor békén hagynak. Mondjuk ennyire valószínűleg nem hülyék. Áh inkább nem teszek semmit, innen már nem jutok ki élve.
A kulcsot a zárba helyezték, majd elfordította az illető, a zár kattant az ajtó meg sikeresen kinyílt ahogy lenyomták a kilincset. Az ablakból kevéske fény szűrődött be,de azért a szobát bevilágította. Még jobban remegtem, rettentően féltem, féltem hogy mit tesznek majd velem.
- Óh na végre felkeltél. Sóhajtott egyet a fickó aki először feltűnt az ajtóban. Nem szólaltam meg, rettegtem nem is tudtam mit is mondhatnék. Mögüle kikukucskált egy igen magas fiú. ( Talán tizen kilencnek nézett ki nem állítom biztosra.)
Nagy levegőt vesz a srác, aztán szép lassan kifújja. Végül halkan megszólal, a fickóhoz intézi a szavait.
- Kérlek, menj most innen, megoldom egyedül.
-Biztos, nem lesz gond?
- Nem lesz gond, nem kell aggódnod. A fickó bólint aztán megindul kifelé a szobából.
CITEȘTI
Ketrecből szabadult lélek
HorrorAmikor arra kelsz fel, hogy körülötted vér borít mindent. Amikor tudod hogy, nem juthatsz ki élve arról a helyről ahova kerültél. Örökké valóságnak tűnnek a percek, a napok, hetek, a hónapok.
