Ketrecből szabadult lélek

Bárcsak szabad lehetnék!!!

- Hogy hívnak?

- Nem tudom, nem emlékszem semmire. Lehajtom a fejem, és egy nagy levegőt veszek majd szép lassan kifújom. 

- Én Benjamin vagyok. Nyújtja felém a kezét, mire én óvatosan kezet rázok vele. 

- Miért vagyok itt? 

- Nem az érdekel jobban hogy hívnak? 

-De. Bólogatok hevesen. 

- Niki. 

- Így hívnak? 

- Igen, így hívnak. 

- És mi a teljes nevem, és a tied? Kérdezősködöm.

- Túl sokat kérdezel. Elkezd ide oda sétálni, mintha ideges lenne. 

- Ne haragudj, nem teszek ilyet többet. Döbbenten kapja felém a fejét, miközben a tarkóját vakargatja. 

- öhh nem haragszom jogod lenne tudni hogy mi a neved. 

- Lenne? 

- Nem szabad elmondanom, se senki másnak hogy neked vagy nekem pl mi a teljes nevem.

- Ez egy szabály? Csak bólint egyet. 

- Szomjas vagy? 

- Igen. 

- Akkor hozok vizet, egy pillanat. Az ajtóhoz sétál de mielőtt lenyomná a kilincset megszólítom utoljára. 

- Bántani fogtok? 

- Ha jól viselkedsz, nem fog senki bántani, viszont ha nem teljesíted a parancsokat, akkor nagy bajba kerülhetsz. Kilép és becsukja maga mögött az ajtót.