őszi gyerekek(nyári gyerekek 2.évad)°SZÜNET°

3. Rei? Pamela?

Szeptember 2, kedd

Már mindenkit messziről kiszúrtam ahogy az iskola felé ballagtam. Egyáltalán nem volt kedvem az iskolához ami elég fura mert igazából sose volt bajom a sulival.. Sőt néha kifejezetten szerettem iskolába járni még akkor is ha nem sok barátom volt és nem is nagyon beszélgettem senkivel. Leginkább csak odafigyeltem órán és tanultam. Vagy... zenét hallgattam egész nap. Ma elég hűvös volt az idő így, egy vastag blúzt, szoknyát (harisnyával!) és bakancsot húztam fel.
Emellett csak a táskámat vittem magammal. Amiben már minden megvan ami a suli kezdéshez kell. Füzetek, könyvek, tollak, ceruzák stb.. Ákos ma reggel már ment egyetemre. Leiláról egyenlőre még nem hallottam. De szinte biztos vagyok benne hogy még fogok, és abban is biztos vagyok hogy ők ketten össze fognak jönni. Ha nem, akkor majd teszek róla hogy mégis. Mármint, ez egy testvér dolga nem?
- Ömm, elnézést! - szólt valaki a hátam mögül. Amikor hátra fordultam egy magas, helyes srác ugrott elém. Barna haja kócosan pihent a fején, és zavart mosollyal nézett rám. A hasam bukfencezett egyet a látványtól.
- I-igen? - dadogtam enyhén.
- Megtudod mondani hogy hol találom a 9/b osztályt? - kérdezte.
- Te vagy az új srác? Az angol? - kérdeztem meglepetten. Na szuper, hátra lévő négy évemben evvel a kicseszettül helyes sráccal egy osztályban? Én most szépen elásom magam.
- Úgy látszik. Te is a 9/b-be jársz? - kérdezte kíváncsian fürkészve az arcom, ami több mint valószínű hogy úgy nézett ki mint egy paradicsom.
- Igen. - válaszoltam.
Mosolyogva bámultam őt, ő pedig zavartan nézett vissza rám.
- Szóval, akkor meg tudod mutatni merre van az osztály? - kérdezte pár perc után. Na, ez totál kiment a fejemből.
- Ja! Aha, persze, úgy is mindjárt becsöngetnek. - mondtam és elindultam vele együtt be az iskolába.
Mi előtt beléptem volna, megnéztem jönnek-e a többiek is. Lassan sétáltak a suli bejárata felé, látszólag nem vettek észre engem és ömm.. az új fiút. Áron felé fordítottam a fejem, azt vártam, hátha észrevesz engem, de hiába nézett az én irányomba, nem engem bámult hanem a mögöttem lévő fiút. És nem nagyon barátságos volt a tekintete.
Mielőtt rám emelte volna a tekintetét én besiettem a suliba. Egyszerre van elegem belőle, és egyszerre szeretnék többet vele lenni.
- Amúgy mi is a neved? - kérdeztem meg a helyes osztálytársamat.
- Rei. - válaszolta.
- Ez biztos hogy angol név. Soha nem találkoztam senkivel itt, vagy Szerbiában akinek a neve 'Rei' lett volna. - mondtam.
- Ami azt illeti japán, és héber eredetű. - válaszolta, rám pillantva ahogy a lépcsőn sétáltunk fel.
- Óó, hát ezt nem tudtam. - nevettem zavartan. Hát ez jól sült el.
- Téged hogy hívnak? - kérdezte mellettem sétálva.
- Nádja. - válaszoltam mire gondolkozva pillantott rám.
- Ha jól tudom, német és szlovén eredetű. - közölte végül.
- Hát én ezt sem tudtam. - elnevette magát, mire én is mosolyogni kezdtem.
- Hékás, itt van az angol gyerek! Gyerünk tanítsuk meg káromkodni. - hallottam meg Leó hangját. Erre pedig mindenki hozzánk sietett.
- Nádja, ugye még nem tanítottál neki semmit? Ugye nem? - kérdezte Krisztián mire én nevetni kezdtem. Ha nem tudna magyarul akkor sem tanítanák neki ilyesmit.
- Nem igazán kellett... - kezdtem bele de Krisztián már le is legyintett.
- Hello. Say "kurva". - mondta ki Krisztián artikulálva. Rei ráncolt szemöldökkel nézett rám, aztán elröhögte magát.
- Ez volt eddig a legjobb bemutatkozás. De ha nagyon akarod, hát tessék. Kurva. - mondta ki egy csepp akcentus nélkül Rei. Erre mindenki tányér nagyságú szemekkel, és tátott szájjal bámulta Reit.
- Te, te tudsz magyarul? - kérdezte Leó. Mindenki más még mindig kissé döbbenten vizsgálta Rei-t. Kivéve a fiúkat akik csak röhögtek Leó és Krisz beégésén.
- A nevelőapám magyar. - mondta mire Leó fejbe vágta Krisztiánt.
- Látod? A faterja magyar. Ekkora hülyét. - vágta hozzá kínosan Leó mintha ő nem hitte volna szentül hogy Rei csakis angolul beszél.
- Hé, Nádja! - szólt oda hozzám Niki és Alexia miközben az osztályunk felé sétáltunk. Rei pedig elő vett egy könyvet. Azt olvasta, és jé! Most vettem észre hogy szemüveges. Ez mondjuk kifejezetten jól állt neki.
- Igen?
- Hallottál már valamit Pameláról? - kérdezte Alex kíváncsian, de közben látszott hogy ő is aggódott egy kicsit Pamela felől. Mindannyiunk (vagyis leginkább lányok) legjobb barátnője, és ebben az utóbbi két hétben szinte semmit sem hallottunk felőle. Bevallom már én is kezdek nagyon aggódni hogy mi lehet a gond.
- Nem igen, szerintem én is pont annyit tudok mint ti ketten. - válaszoltam a kérdésére és biztatóan rámosolyogtam. Tudom ez nem nagyon segít, de én nem fogom erőltetni Pamelát. Ha kellünk majd ő keres minket. Így hát Niki és Alexia visszamosolyogtak és együtt mentünk be az osztályba.
Az első óránk megint oszi volt de ez így is fog maradni ebben az évben, nem csak a sulikezdés miatt.
Amikor beértünk az osztályba Somogyi tanár úr (szerk. nem szeretném se ofő-nek vagy oszi-nak "elnevezni", mert, 1) az elsőt ki se tudom mondani, 2) az oszit nem tudom hogy mennyien használjátok) már bent várt minket.