Almost Love [l.h.]

5.fejezet - Nyugalom

A bennem levő világ majdnem összetört mikor meghallottam, hogy a Szőkeség ismeri az én Mickey-met. 'Ó, én drága Mickey egerem.. Nem gondoltam volna hogy ilyenek közé keveredsz. Most komolyan.. Egy értelmesebb fazonnal nem állhattál volna össze zenélni? Na de várjuk.. Hogy mi? Zenélés?'
- Álljunk csak meg egy pillanatra! Mit mondtál? - Luke felé fordultam és leesett állal néztem rá hitetlenkedve. - Hogy ki tud itt zenélni?
- Mi. Michael és én. - válaszolt egy vállrándítással.
Olyan hangosan felnevettem, hogy szinte az egész parkolói forgalom megállt egy percre.
- Haha. Már majdnem elhittem. Jól tudtok hazudni, de most őszintén. Honnan ismeritek egymást? - Michael felém fordult és megfogta a vállaimat majd homlokát az enyémen pihentette.
- Igazat mond Dothy.. Tudod, a két év alatt azért változtam is valamit. - gyengéd mosolyra húzta a száját.
Elolvadtam, és csak bámultam szürkés-zöld szemeibe. Annyira jó volt megint látni őt. Átöleltem és belefúrtam az arcomat a nyakába.
- Hiszek neked, Mickey. De csak neked. - mosolyogtam.
- Hogy tessék? Neki hiszel, de nekem nem? - a pingvinherceg most sértődöttet játszott.
- Persze, hogy neked nem hiszek. Nem is ismerlek. - ránéztem a barátomra és szomorú mókuspofit csináltam - Bántott, Mickey. Majdnem elütött.
- Hogy mi? - ahogy gondoltam. Villámokat szórt a szemeivel az ellenségemre. Tudtam, hogy még mindig fontos vagyok neki. Annyira amennyire ő fontos nekem.
- Hé, ne nézz így rám haver. Kiugrott a kocsim elé a buszmegállóban. - 'upsz..'

Megfogtam a két fiú hátát és elkezdtem előre tolni őket, a pláza bejárata felé.
- Ó ugyan, tudod mit, Luke. Megbocsájtok neked, amiért majdnem elütöttél, de ez nem is fontos. Mit akarsz venni innen? - kibúvót kerestem.
- Ami azt illeti, egy új gitárt. Tudod. Zenekarunk van. - próbált az előbbire célozgatni, amikor kérdőre vontam a tehetségüket. 'Még mindig nem hiszem el. '
- Jó, menjünk. - betoltam őket a kapun, aztán elengedtem őket és előre vettem az irányt.
Nem ismertem ezt a helyet, de tudtam, hogy merre lehet egy hangszerbolt. Meg is találtam, aztán bementem. Megkerestem a legdrágább gitárt, amilyen gyorsan csak lehetett. Kiváncsi voltam, hogy tényleg van-e pénze megvenni valami ilyet.
- Melyik gitár tetszik, Dorothy? - megfordultam és a gitárt fenyegetően felé irányítottam.
- Te nem hívhatsz így engem.
- Akkor hogyan? - eemmm..
- Mondjuk sehogy? - vigyorogtam aztán a kezébe nyomtam a hangszert.
- Szerintemez illik hozzád, Idegenkém. Megveszed, nem igaz? - egyébként a gitár tényleg jól nézett ki. Kozmoszfekete színe csak úgy csillogott, és ennek ellenére ujjlenyomatmentes volt. Tökéletes.
- Ha te mondod. - megragadta a gitárt és püfökélve elsétált a pénztárig.
Egymásra néztünk Michael-lel és megrántottuk a vállunkat. Ezek szerint ő sem tudta mi volt a baja.
- 400$ (~115,000 Ft) lesz, Uram.
- Rendben. - elővette a tárcáját és kivett belőle egy arany bankkártyát. Mit ne mondjak, nyert. Tuti van pénz azon a kártyán és nem csak dísznek van.

Kiléptünk a boltból és szomorúan kullogtam mögöttük. 'Azt hittem csak viccelnek, de mi van, ha mégsem?' Mickey megállt és nagyot sóhajtva átölelt.
- Sajnálom, Minnie, de most mennem kell. Találkozóm van a haverokkal. - még mindig emlékezett arra, hogy Minnie is a beceneveim egyike volt. A számára, mert én meg őt Mickey-nek hívtam, mint az egeret.
- Jól van, menj csak. Érezd jól magad. - megsimogattam a hátát, aztán felnéztem rá boldogan.
Eltávolodott, aztán kilépett az áruházból.

Követni akartam a példáját, de hirtelen megragadtak hátulról és elkezdtek az ellenkező irányba húzni. Hátranéztem és Luke volt az elkövető.
- Neked meg mi bajod van? Engedj el. Hova viszel? - összeráncolt homlokkal próbáltam lefékezni.
- Azt beszéltük meg, hogy veszünk neked valami új göncöt, Ricsaj Csajszi.
- Ooohhh, azt hittem csak ugratsz. - megfordultam és mellette mentem, mert már kezdett fájni a csuklóm. Erős volt.
- Én nem szoktam viccelődni. - előre meredt, majd lefordult a sarkon, és egy hatalmas New Yorkerrel találtam szemben magamat.
- Most mi van? - kérdőn rápillantottam.
- Vásárolunk! - széles mosolyra húzta a száját, majd belépett a fényes helységbe.