Nyári Emlékek

Szeretlek.

Vééégree !! Michel összejött Evievel, már itt volt az ideje, nagyon örvendek.
- Evie... most, hogy már Michel elmondta, hogy mit érez, elmondom, hogy mi volt az a megállapodásunk.
- Hagyd, nem kell. Ti dolgotok, én nem haragszom. - mondta kissé szomorúan, de megértően.
- Nem , nem tényleg ! Az volt a megállapodás, hogy elmondja neked, amit érez. És ha nem teszi, vagy megbánt, én kinyírom... és hát be is tartotta a szavát.
- Jaa... - nevetett - értem, és köszi, hogy kinyírnád, ha megbántana.
Kacagtunk.
Jason ki jött a szobájából, valamit mondani akart, mert még a szokásosnál is komoylabb volt.
- Figyelem ! A busz lerobbant, de nem kell aggódni, kihívtam egy szerelőt. De kb. még 3 órát állni fogunk. De így is odaérünk NY- ba a koncertre, nem lesz baj.
Feszültség lépett fel a buszba. És ha nem érünk oda időben ? Jason próbált megnyugtatni, de nem sikerült. Egy közönség forog kockán.
- Remek! - mondta Calum és enyhén beleboxolt a párnájába.
- Mit csinálunk addig ? - kérdezte Luke.
- Aludjatok, mert hamarabb eltelik az idő! - szólt közbe Jason.
Jó ötlet volt. Ha elalszunk elrepül az idő és mire felébredünk meg lesz a busz és mehetünk a koncertre.
- Jóéjt - mondtuk egyszerre, aztán felnevettünk. Én Ashel aludtam, Michel pedig Evievel ( ez már normális volt nálunk ).
Már 5 óra volt mire felébredünk ( a koncert 6-kor kezdődött ).
Minden rendben volt kivéve egy valamit: a buszunk még mindig nem indult. Az a hülye szerelő, nem tudott jönni, mások pedig nem értek rá. Jason még próbálkozott, de sorra mondták vissza.
Egy biztis volt : a koncertre nem érünk már oda. Mindenki elszomorodott, de nem volt mit tenni
( még messze voltunk NY-től, valahol két város között lehettünk. Házak sehol, csak fák, fű és persze melletük az út. )
- Van egy jó ötletem - állt elő Ash - szálljunk le a buszról, és ,,táborozzunk le" , mintha egy esti piknik lenne. Mindenkinek tettszett, levittünk pár pokrócot, a gitárokat és meleg ruhákat ( mert hát lehet sokáig itt dekkolunk majd ).
Szép volt a táj. Az égen bárányfelhők voltak. A hátunkra feküttünk és vizsgáltuk a felhőket.
- Nézzétek, annak a felhőnek egy gitár alakja van. - mutatott fel Luke. És tényleg. Volt ott még sok más alakú felhő: dínó, cilinderes ember, csizma ( igen furán állnak a felhők, de ez csak fantázia kérdése ) .
- Nézd Est, az szív alakú. - fordult hozzám Ash.
- Igen. - ezt úgy mondtam, mintha
hipnotizált lettem volna.
Rámmosolygott és megcsókolt.
Átöleltem és a fejemet a válla alá tettem. El tudtam volna aludni ott.
Miután besötétedett a fiúk hoztak fát, meggyújtottuk és köré ültünk.
Elővették a gitárokat és a Hey Everybody-t kezdték énekelni.
Eltelt az idő, elálmosodtunk, éjfél körül lehetett. A buszhoz talált szerelőt Jason, de még kb. 2 óra amíg ide ér. A koncertet elrendezték és áttették holnap estére ( vagyis ma estére, mivel 12 után van ), szerencsére.
Lefekudtünk a pokrócokra és a csillagos ég alatt elaludtunk.

A koncerten voltunk. Nagyon hamar ideértünk a koncertre. A fiúk felszaladtak a színpadra, a Hey Everybody-t énekelték.
Egyszercsak egy csaj jelent meg mellettünk. Fogalmam sincs ki volt az, de azt mondta Ashtonhoz jött. Fura lány volt. A haja ki volt engedve, szemüveges volt, és eléggé nagymami stílusú. A koncert végén az a csaj odaszaladt Ash-hez és megölelte, Ash pedig a levegőben megpörgette, majd megcsókolta. Én csak néztem, hogy most mi van?!
Odaszaladtam Ashtonhoz és azt mondta, hogy az a csaj a barátnője. Dehát én vagyok az nem ? Azt is mondta, hogy ne menjek többet a közelébe, és hívta a biztonságiakat. Elkezdten sírni. Egyszercsak elkezdte kiáltani valaki a nevem. Calum volt az.
-Est! Est!

- Est! Est! Ébredj, indulunk tovább. Jézusom, te sírsz ? Miért ? - átölelt.
- Hol van Ashton ? - ekkor jöttem rá,hogy álmodtam az egészet.
Calum lehívta Asht. Megöleltem.
- Mi a baj ? Miért sírsz? - kérdezte aggódva.
Elmeséltem neki az álmomat.
Viccesnek találta, mert elnevette magát.
- Est! Ezt verd ki a fejedből. Soha nem foglak elhagyni, és lefogadom hogy az a csajszi őrült volt. Te vagy a barátnőm és szeretlek.
Most monta ki először, hogy szeret. A sírásom leállt, és meglepődéssel cserélt helyet. Helyretettem a gondoltataim, ránéztem és kimondtam:
- Én is szeretlek Ash. - majd letörölte a könnyeim és megcsókolt.
Ezután felmentünk a buszra és indultunk tovább. Éjjel 3 óra volt, de muszálj volt tovább mennünk. A buszom mindneki lefeküdt. Én Ashtonnal aludtam. Átölelt ami nagyon megnyugtató volt.
Egy szó gondolatával aludtam el:
szeretlek.