Mindig..(Luke Hemmings ff)

Csak őt ne...(part/1)

A megerőszakolás estéje óta, nagyjából másfél év telt el.Szerencsére az élet kivételesen kegyelmes volt velem, és nem lettem Michael miatt terhes.De ez ettől még örök nyomot hagyott bennem...

Fel kellett volna őt jelentenem..de nem tettem.Hogy miért?Mert féltem.Féltem ismét szembe állni vele.Végre nyugtom volt.

Befejeztem a gimnáziumot.Most egy zenei egyetemen tanulok.És az egyetlen barátommal, akire úgy tekintek mintha a húgom lenne, minden pénteken mint ahogy ma is, egy kávézóba fellépünk.Ő zongorán, én gitáron.Van hogy együtt, van hogy csak az egyikőnk megy.De egy a közös.Együtt írjuk a dalokat, amiket előadunk.Ebi volt az egyetlen aki azon az este után talpraállított, és segített átvészelni.

Mindkettőnk élete kész katasztrófa.Minden szempontból..

Mint mondtam, mai nap is fellépünk a kávézóba.

Épp odafelé tartottam, mikor Ebi felhívott

-Szia!-köszöntem neki miután felvettem a telefont
-Szia!Jenn figyelj..Nem lenne probléma ha ma a félidőbe elmennék?-kérdezte halkan

Értetlenül néztem magam elé

-Miért lenne baj?Nem vagyok a főnököd hogy megmondjam, mikor mit csinálj-nevettem fel

-Nem azért-nevetett ő is- Ezzel tisztában vagyok..csak az ok miatt kérdeztem..

-Miért?Mi az oka?

-Hát..képzeld..összejöttem Matt-tal-a hangján át éreztem, ahogy elvigyorodik amint kimondta Matt nevét, amitől elmosolyodtam

-Ez nagyszerű-mosolyogtam-Ne aggódj ez nem zavar..Csak az zavar hogy nem lesz kivel játszanom bent az egyetemen, a világi gyökeret-nevettem fel ismét

-Majd hárman fogjuk mostantól játszani-nevet ő is

Persze..hárman..Félreértés ne essék, örülök hogy Ebi talált magának párt..Csak ez még furcsa

-Na jól van..mindjárt ott vagyok.Szia-köszöntem el tőle

-Rendben várunk, puszi-ezzel letette.
Várnak.Ő is ott van.Azt hiszem féltékeny lettem a legjobb barátnőmre..

Mint ahogy Ebinek ígértem tényleg hamar ott voltam.Már a kávézóba is sokan összegyűltek a fellépésre.

Kerestem Ebiéket a szememmel, de sehol se láttam.Addig jöttem-mentem, amíg véletlen bele nem ütköztem egy emberbe

-Bocsi..jól vagy?-a hangja valahogy ismerősen csengett nekem..

Felnéztem.Egy magas világosbarna, kék szemű fiatal fiú állt előttem, akinek a szájában pircing virított

-Nem..én kérek elnézést..És igen teljesen jól vagyok-rámosolyogtam, majd indultam volna el, de megállított

-Meghívhatlak valamire?-kérdezte egy kisfiús mosoly kíséretébe

-Talán majd később..ha még itt leszel a fellépés után-nevettem el magam

-Fellépő leszel?Ne haragudj nem tartalak fel akkor..Amúgy..Luke vagyok-mosolygott továbbra is

-Én Jenn.Egyedül vagy itt?

-Nem, a bandával jöttünk meghallgatni a fellépésedet.Ash, Calum, Michael gyertek ide kérlek! -kiáltott át a tömegen

Várjunk?Michael?Ugye nem az a Michael..

Végül felismertem Luke hangját..Ő volt az aki kiszabadított a kötelekből..

Amint ráeszméltem, áttörtem a tömegen és berontottam az öltözőnkbe.Nem törődtem Luke utánam kiáltásával..Nem akartam Michaellel találkozni.Ne..Csak őt ne..