Rossz Döntés/Harry Styles Ff/

22. Chase Mendez

- Ohh, megzavartam valamit? - mosolygott ránk Rachel, miközben én a földön, Harry pedig az ágyon ülve dörzsölte a homlokát.
- Én megyek. - állt fel az ágyról. - Öhm, sziasztok.... Vagy mi... - mondta és lelépett. Kelletlenül tápászkodtam fel a földről és felültem az ágyra.
- Niall elment? - kérdeztem, bár tudtam a választ.
- Nem, még itt van. - sóhajtott csalódottan. - De most komolyan, mit zavartam meg? - vette elő műmosolyát spanyol barátnőm.
- Sejtettem, túl hamar értél fel. - vigyorogtam.
- Válaszolj már! - nevetett fel.
- Majnem megcsókolt. - suttogtam elpirulva, közben még véletlenül sem néztem rá.
- Mi? Nem hallottam. - jött közelebb.
- Majdnem megcsókolt. - mondtam valamivel hangosabban és ránéztem. Rachel kikerekedett szemekkel nézett rám, majd elsikította magát.
- Te jó ég! Majdnem megcsókolt! - sikította.
- Fogd már be! - tapasztottam a kezemet a szájára.
- Jó, oké. - kuncogott.

*Liam Payne*
- Hallottátok? - törte meg a csendet Niall.
- Mit? - kérdeztem, majd Harry-re pillantottam, aki kerülte a tekintetünket. Valami nagyon nem oké vele, mióta lejött az emeletről. Ha nem tudnám, hogy nem így van, azt hinném zavarban van.
- Hát Rachelt. Nem hallod, hogy sikítozik? Valaki nagyon meg akart csókolni valakit. - nevetett fel. Megköszörültem a torkom, majd a némán ülő göndör hajú fiúra böktem a fejemmel, aki még véletlenül sem nézett ránk.
- Ohh. Kim vagy Rachel? - vigyorgott, mire Harry zavartan ránk kapta tekintetét.
- Mi van? - szólalt meg a kelleténél magasabb hangon.
- Egyértelmű, hogy Kim. Rachel csak öt perce ment fel. - vázoltam fel szőke barátunknak.
- Le lehet akadni a témáról! - mérgelődött mellettem Harry, amint csak jót nevettünk.

*Kimberly Tompson*
Éppen a konyhába tartottam valami nassolni valóért. Leérve kinyitottam a hűtő ajtaját és szó szerint belemásztam. Kivettem belőle három tábla csokit és egy liter kólát, majd a lábammal becsuktam a hűtő ajtaját. Visszafelé három szempár szegeződött rám, amik különböző színekben pompáztak. Megtorpantam és feléjük fordultam. Harry elkapta rólam a tekintetét, míg a másik kettő csak vigyorgott, mint a tejbetök. Ők sem süketek, persze, hogy meghallották Rachelt. Ám mielőtt ellephette volna az arcomat a pír, elkaptam a tekinetetemet és sietős léptekkel az emelet felé vonultam. Beléptem az ajtón és a barátnőmet már megint a laptopom előtt láttam.
- Neked nincs sajátod? - kérdeztem nevetve.
- De van, csak felnéztem Twitterre.
- És van valami új dolog? - tettem le a nasit és a kólátbaz asztalra.
- Mindenki azzal van megáldva, hogy ti ketten testvérek vagytok. 70 ezren kedvelték a tweetedet amiben elmondod nekik, hogy ti ketten testvérek vagytok. - bújt ki a képernyőből.
- Tényleg? Kikapcsoltam az értesítéseket, totál elegem volt abból, hogy állandóan pittyeg a telefonom. - ültem le az ágyra. - Mikor is megyünk? - kérdeztem.
- Fél nyolc. - válaszolta a laptopomat bújva. Ránéztem a telefonom órájára ami 18:42-t mutatott.
- Háromnegyed hét. - állapítottam meg halkan. - Haladni kéne, ha oda akrunk érni fél nyolcra.
- Oké. - mondta, de le merném fogadni, hogy fel sem fogta.
- Mondom haladni kéne, mert van háromnegyed óránk. Vagyis a laptopomat kapcsold ki és irány öltözni. - pattantam fel és a szekrényemhez léptem. Tekintve, hogy tavasz van, de este mégis hideg, kihalásztam a szekrényem mélyebb bugyraiból egy fekete cicanadrágot, egy fehér trikót, ami lefelé haladva egyre rózsaszínebb lesz és felaggattam magamra. Felvettem még egy fehér Converse cipőt, a hajamat pedig szoros lófarokba kötöttem, miután begöndörítettem a végét. Rachel-ön egy fekete farmer, egy szürke hosszú ujjú Make Love feliratú pulcsi és egy fekete Vans cipő. Ő is begöndörítette a barna hajának a végét és egy szürke sapkát tett a fejére. Szokásunkhoz híven megint késni fogunk, mert negyed nyolc volt amikor leértünk a hallba - ahol mellesleg a fiúk jól megnéztek minket - és a mozi gyalog fél órára van innen. Megkértük Liamet, hogy hívjon egy taxit amíg mi megnéztük magunkat a tükörben.
- Randira készültök? - jött ki Niall.
- Igen. - forgattam a szemem. - Amúgy moziba megyünk.
- Jó szórakozást. - nyomott egy puszit az arcomra. Fogalmam sincs mi volt ez, sose csinált ilyet. - Nem biztos, hogy itthon leszünk mire hazaértek. Elmegyünk valahova szórakozni.
- Oké. - mondtam ekkor dudaszót hallottunk. - Na de mi megyünk, nem akarunk elkésni. Sziasztok! - mondtam és felkaptam a táskámat, majd beültünk a taxiba. Elmondtam a sofőrnek a címet, majd 10 perc kocsikázás után kifizettem a fuvart és szinte futva mentünk be a moziterembe. A jegykezelő elkérte a jegyeinket, s elmagyarázta, hogy hová kell ülnünk.

A film több mint két órás volt és nagyon jó volt. Nagyon gyorsan elrepült az a két óra amit odabent végigültünk a kényelmesnek nem mondható székekben. A film elterelte a figyelmünket a kényelmetlen ülőalkalmatosságról. Kilencre értünk haza - gyalog voltunk - és Rachelnek mennie kellett. Mivel unatkoztam otthon, úgy gondoltam elmegyek bulizni egy kicsit. Hiszen az senkinek sem árthat és nem akartam egyedül maradni otthon. Maradtam a trikóban és a cicanadrágban, nem akartam semmi kirívó cuccot felvenni. Elraktam a táskámba a telefonomat, egy kis pénzt és egyéb fontos dolgokat amire szükségem lehet. Az levegő kellemesen hideg volt. A város legjobb szórakozóhelye negyed órára volt a házunktól, ezért gyalog tettem meg ezt a rövid távot. Pár méternyire voltam a szórakozóhelytől, amikor valaki tenyere a fenekemre tapadt. Az érintéséről azonnal felismertem az illetőt és a vér is megfagyott az ereimben.
- Látom még mindig megismersz. - vette el a kezét az illető.
- Chase. - suttogtam magam elé.
- Hiányoztam cica? - kérdezte gúnyosan vigyorogva miután maga felé fordított.
- A legkevésbé sem! - köptem oda, majd menekülőre fogtam, de ekkor elkapta a csuklómat. Gondolkodás nélkül rántottam elő a táskámból a fegyveremet, amit még David adott két éve. Nem éreztem szükségesnek, hogy odaadja, de az ilyen esetekre jól jön. Megtanított lőni is, nem mondom, hogy profi vagyok, de általában eltalálom a célpontot. Általában.
A fegyvert rá szegeztem, mire hátrált pár lépést.
- Wáó, nyugi kislány. - emelte fel a kezeit. A két kidobó fickó mellénk jött és beszélni kezdtek hozzám. Mint valami rendőrök, istenem.
- Kislány, add ide a pisztolyt. - nyújtotta a kezét az egyik. Nem álltak olyan messze, de közel sem voltak.
- Csak beszélgetni akarok, nyugi már. - vigyorgott gúnyosan Chase.
- Kim, tedd le. Kérlek.
Észre sem vettem, hogy a fiúk is itt vannak. Szemem sarkából láttam, ahogy Niall közelebb lép hozzám, de a fegyver kattanása visszatartotta és egy lépést hátrált. Ujjaim görcsösen szorítják a pisztolyt, mutatóujjam a ravaszon van, ami arra vár, hogy meghúzzam. A fiúk felé pillantottam, ahonnan négy aggódó szempár nézett vissza rám. Liam arca dühöt sugárzott és Chase-t méregette. Ismeri őt, egyszer ő mentett ki a karmai közük.
- Kérlek Kim. - szólalt meg újra Niall. A tekintetem megenyhült, az ujjaim ellazultak és a kezemet magam mellé helyeztem. Lehajtott fejjel adtam volna át a fegyvert az egyik kidobónak, amikor Chase gúnyosan elnevette magát. Az agyam elborult és újra rá szegeztem a fegyvert a szabad kezemet ökölbe szorítva.
- Csak 13 éves voltam! - kiáltottam és elsütöttem a fegyvert, amit utána jó erősen a földhöz vágtam. A golyó Chase combját találta el, amiből ömlött a vér, úgy fetrengett a földön. Az utcai lámpák bevilágították a teret, így láttam fájdalmat tükröző arcát. Fájjon neki, úgy, ahogy nekem fájt három éve. Az egyik kidobó felvette a földről a pisztolyt, míg a másik eltűntette a szenvedő erőszakos seggfejet. Tettem hátra néhány lépést, majd lerogytam a földre. Tudom, ezzel még nincs vége. Nem fogok szabadulni tőle, amíg valaki ki nem nyírja. Az a valaki pedig nem én leszek, nem leszek gyilkos.