Rossz Döntés/Harry Styles Ff/

23. Nem csinálom tovább!

Sírva rogytam le a járdára a szórakozóhely előtt. A fiúk körém guggoltak és próbáltak szóra bírni, de én csak felhúztam a térdeimet, átöleltem, majd ráhajtottam a fejem és úgy sírtam tovább. Liam tudja ki ő és hogy mit tett velem, de neki sem mondtam el mindent, nem tud mindenről.
- Kim, kérlek, mondj valamit. - próbált szóra bírni immáron sokadjára Niall. Eddig csak a fejemet ráztam, de már nem reagálok a próbálkozásaikra. - Akkor csak nézz rám. - kérte. Végülis ennyit megtehetek. Lassan emeltem rá könnyáztatta szemeimet. Képzelem milyen borzalmasan nézhetek ki. A szemeim duzzadtak és pirosak lehetnek, a sminkem is elkenődhetett.
A kidobókat nagyon érdekelhette, hogy mit csináltam, vissza se jöttek. Csak elhúzták a csíkot.
- Gyere, menjünk haza. - állt fel. Nem reagáltam, csak néztem magam elé, mint valami makacs kisgyerek, aki megsértődött valamin. Egy hangos sóhajt hallottam, majd kezeket éreztem a hátamnál és a térdhajlatomnál. A föld eltűnt alólam. Niall szorosan tartott, de én még mindig magam elé bámultam. Óráknak tűnő percek múlva már az ismerős házban álltunk. Louis és Zayn hazamentek azzal a mondattal, hogy holnap reggel visszajönnek. Harry és Niall az istenért sem akartak hazamenni.

Nyílt a szobám ajtaja, majd Niall lépett be és ült le az ágyamra.
- Mostmár megszólalsz? - nézett rám. Egy hangosat sóhajtottam, amit igennek vett. - Ki volt ez?
- Chase Mendez. - válaszoltam halkan.
- Bővebben? - vonta fel a szemöldökét.
- Liam nem mondta? - kérdeztem. Nemlegesen rázta a fejét. - Egy erőszakos seggfej.
- Látom mindent harapófogóval kell kihúznom belőled. - sóhajtott. - Mi van azzal, hogy csak 13 éves voltál?
- Három éve egy hónap alatt négyszer akart megerőszakolni. Egyszer sikerült is neki. Aztan kétszer is bedrogozott. És még hallani fogunk felőle. Nem adja fel egykönnyen. Börtönbe meg az életbe sem tudjuk juttatni, mert a milliárdos szülei azonnal kihoznák, rádásul még a bíróval is jóban vannak. - fejeztem be. Niall megfeszült állkapoccsal figyelt és tisztában voltam azzal, hogy csak az első három mondatot hallotta meg. Ez a fickó kegyetlen, durva és erőszakos. A négyből háromszor megúsztam és az az egy volt, amikor sikerrel járt. Hetekig, sőt, hónapokig nem mozdultam ki a szobámból és a szüleim pszichológust akartak hívni. Tony volt az egyetlen, akit közel engedtem magamhoz. Aztán elegem lett az önsajnálatból és túlléptem az egészen, addig, amíg meg nem talált. Vagyis máig.

*Niall Horan*
Ez a szemét megerőszakolta és bedrogozta a húgomat. Amint kijut a kórházból gondoskodom róla, hogy a hullaházban végezze, még ha a karrierembe is fog kerülni.
- Na, mondott valamit? - rohantak le a fiúk amint leértem a lépcsőn.
- Megerőszakolta. - mondtam dühösen és a falhoz vágtam egy vázát. - Meg fogom ölni! - dühöngtem tovább és ezúttal egy pohár bánta.
- Ezzel nem oldasz meg semmit Horan! - vette ki a kezemből Harry a következő áldozatomat, ami egy tányér volt.
- De akkor is...
- Tudjuk, de nem fogjuk hagyni, hogy az a seggfej egy ujjal is hozzá érjen. - tette a kezét a vállamra Liam.
- Köszönöm. - sóhajtottam.

*Kimberly Tompson*
- Mondd, normális vagy?! - ordított a telefonba a menedzserem. Egy kicsit elemeltem a telefonomat a fülemtől, hogy ne süketüljek meg. - Felfogtad mit csináltál? Felfogtad, hogy ez a karriered végét jelentheti? - ordítozott tovább amitől bennem is felment a pumpa, de a következő szavakat jól átgondoltam, mielőtt kimondtam őket.
- Nem érdekel! Én ezt nem csinálom tovább! Kész, felmondok! - kiabáltam bele a telefonba. Chloé elhallgatott, majd megszólalt.
- Jó, akkor szólok a lemezkiadónak, hogy bontsa fel a szerződésedet. - mondta dühösen és rám csapta a telefont. Most vetettem véget a karrieremnek, pont miután már egész Európa ismer. Így is ismerni fognak, mint Niall Horan testvére de azért ez teljesen más.

Másnap reggel lementem inni valamit, mert már porzik a vesém. A fiúk a nappaliban ülnek és beszélgetnek. A számhoz emeltem a poharat, ekkor hangos csörömpöléssel betört a mellettem lévő ablak és beugrott rajta egy fekete-fehér kutya. Ijedtemben sikítottam és a vízzel teli pohár a földön landolt hatalmas tócsát hagyva maga után. Mind a három fiú aggódva jelent meg a konyhaajtóban. Először engem néztek, majd Cooper-re vándorolt a tekintetük. Elegem van ebből.
- A kurva életbe Cooper! - üvöltöttem, majd az egyik fiút véletlen félrelökve siettem dühösen a szomszédba. Mind a két kezemmel hagosan vertem az ajtót. Percek múlva egy félmeztelen, álmos Carlos nyitott ajtót.
- Rohadtul elgem van ebből! Az a kutya már megint az én házamban dekkol és képzeld, a csukott ablakon át érkezett! - kiabáltam. - Vonszold át a seggedet és tűntesd el az a kibaszott állatot és neveld már meg a kurva életbe. Vagy kösd ki egy kibaszott karóhoz, mittudom én, de tűntesd el a házamból. Én többet nem viselem el, hogy annak a rohadt állatnak szabad bejárása van a házamba az ablakon keresztül és mindent tönkre tesz. Elegem van! - üvöltöztem dühösen.
- Jó, nyugi.
- Nem nyugszok le! Nem a te házadat szedi darabokra. Engem rohadtul nem érdekel mit kezdesz vele, de akadályozd meg, hogy mégegyszer átjöjjön! - kiabáltam közben a házamhoz tartottunk. Dühösen vágtam ki az ajtót és csörtettem a konyhába Carlossal a nyomomban. Liam éppen a pohár maradékát takarította, Niall pedig a kutyát fogta.
- Fogd a kutyádat aztán takarodjatok a házamból! - mutattam Cooperre. Carlos megilletődve nézett rám, majd felkapta a kutyát és elhagyta a házat. Utána mentem és hangosan bevágtam az ajtót, ami miatt leesett egy kép és összetört. Talán lehet, hogy egy kicsit durva voltam, de Carlos tehet az egészről. Amióta Cooper megvan neki állandóan átszökik hozzám és tönkretesz mindent. Miért nem neveli már meg?
Dühösen csörtettem vissza a konyhába, ahol a fiúk felvont szemöldökkel figyelték minden mozdulatomat.
- Mi van? - kérdeztem immár nyugodtabban.
- Semmi. - felelték kórusban és fülüket-farkukat behúzva osontak ki a konyhából. Ha nem tudnám, hogy nem így van, azt hinném, hogy megijesztettem őket. Talán így is van.
A gondoloat megmosolyogtatott és fülig érő vigyorral álltam neki a szendvicsem elkészítéséhez. Belemásztam a hűtőbe - szó szerint - és különböző alapanyagok után kutattam a legalsó polcon. Lusta voltam leguggolni ezért csak szimplán lehajoltam és magamban imádkoztam, hogy ne legyen senki az ajtóban. Már nagyjából mindent összeszedtem amit találtam a legalsó polcon amikor hangot hallottam a hátam mögött. Olyan hirtelen akartam felállni, hogy bevertem a tarkómat egy polcba. Az említett területet dörzsölgetve álltam fel az étellel a kezemben. Megfordultam és egy fülig vörös Louis-val találtam szemben magam. Amint ránéztem az arcára, eszembe jutott, hogy hogyan állhatnék bosszút rajta. Aztán majd megtanulja, hogy velem nem szúrhat ki. Levakarhatatlan mosollyal az arcomon tettem vissza a szendvics alapanyagokat majd szépen kitessékeltem a fülig vörösödött Louis-t. Magamra zártam a konyha ajtaját és hozzáláttam a "különleges" leveshez.
- Kim, mit csinálsz? - kopogott be Niall.
- Kaját! Válaszoltam, majd feltettem a vizet forrni.
- Zárt ajtóval? - kérdezte.
Megtöröltem a kezem, majd az ajtóhoz lépkedtem. Elfordítottam a kulcsot és kidugtam a fejemet. Körülnéztem, hogy Niall egyedül van-e, majd a csuklójánál fogva behúztam az értetlen arcot vágó fiút és magunkra zártam az ajtót.
- Mit csinálsz? - húzta fel a szemöldökét.
- Megleckéztetem Louis-t amiért ezt tette a hajammal. - suttogtam.
- Ugye tudod, hogy két hétig nem mert a közeledbe menni? - mosolyodott el. Ezen csak halkan felnevettem és a zöldségeket kezdtem el aprítani. - Mi jót csinálsz? - lépett közelebb.
- Különleges húslevest. - vigyorodtam el gonoszul.
- Nem szeretném, hogy megöld a barátomat. - mondta véresen komolya, majd elmosolyodott.
- Jajj nyugi már, nem mérgezem meg. Csak adok neki egy kis leckét. De menj ki, majd másfél óra múlva kész vagyok. - toltam ki és bezártam utána az ajtót.