-Brian?.-kérdeztem magabiztosan. Éreztem, az érdeklő szempárokat magamon, de nem foglalkoztam vele.- mit akarsz?
-beszélni szeretnék, veled.-kérte, olyan nézéssel, amiért régebben már rég tettem volna. Bármit.
Hogy ki is ez a Brian?! Egy hatalmi nagy seggfej. Életemben nem találkoztam, vele hasonlóval. Egyszer anyáékkal nyaralni voltunk, és ott találkoztunk, minden jól ment vele, kedves volt, aranyos meg minden ami kell. Aztán az egyik éjszaka, elmentünk sétálni a part felé, ahol egy elég eldugott helyre vezetett, és fogdosni kezdett, csókolgatott és nem hagyott békén bármennyire is tiltakoztam ellene. Nagy nehezen kiszabadultam fogásából, és kellemetlen helyen rúgtam meg, és elrohantam olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam. Anyáéknak erről egy árva szót nem szóltam. Nem akartam elrontani a nyaralásukat. Brian pedig még ide haza is zaklatott elég sokáig. Aztán mikor ráhívtam egyszer a zsarukat zaklatásért, abba hagyta.
-Beszél veled a hóhér Brian. Hagyj engem békén, azt hittem világos voltam, a legutolsó alkalomkor amikor találkoztunk.- mentem minden szavammal egy lépéssel közelebb hozzá.- vagy szeretnéd , hogy megint elvigyenek a zsaruk?! De, akkor már mást is köpni fogok. Nem csak a zaklatást. - néztem rá lenézően. Ő pedig a hátam mögé tekintgetett.
- Mindegy is, ráér. Majd még találkozunk.- vigyorgott mocskosul, én pedig szemeim forgatva tértem vissza a Beckham családhoz.
-ez meg ki volt?- kérdezte Romeo
- nem számít.- mosolyogtam rá.- na indulhatunk tovább?
Mire felértünk a sziklás hegy tetejére, a látvány csodálatos volt. Egyszerűen hihetetlen. Nagyon sok kép készült, és elég sokáig ott maradtunk, majd mikor már Harper kicsit nyűgösebb lett elindultunk lefele. Persze Brooklyn kitalálta, hogy fussunk versenyt, aminek a szülők nem nagyon örültek hiszen elég meredek volt. Így a végén, csak én és ő maradtunk. Mi elkezdtünk lefelé szaladni, amiből egy fogócska lett inkább. Sok ember, akik mellett elhasítottunk, vagy hülyének néztek, vagy pedig nevettek rajtunk. Aztán mikor Brooklyn elbotlott, és egy hatalmasat esett, kénytelen voltam megállni és oda siettem hozzá.
-hé, minden rendben?- nevettem ki
- aha, csak a lábam picit fáj. Mi lenne ha sétálnánk inkább?-kérdezte, mire felnevettem és bólintottam. Mikor már nem volt sok hátra, össze kulcsolta kezeinket és így folytattuk tovább az utunkat egészen az autóig. Mire a többiek beértek minket, már mind nagyon fáradtak voltunk. Victoria közölte, hogy az estét ma is náluk töltöm aminek Brook kifejezetten örült. Félre értés ne essék, nem mintha én bántam volna.
Hazafele mindenki nagyon csendben volt, eléggé elfáradtunk a mai nap folyamán szerintem. Miután David kapott egy fontos telefont, és közölte hogy neki és a feleségének el kell még ma utazniuk, kicsit beparáztam, mert őszintén megvallva nem akartam Brooklyn nélkül lenni.
- Na gyerekek, Anyátok, Harper és én még ma elutazunk viszont holnap délután már jövünk vissza. Romeo és Cruz, szót fogadtok a két idősebbnek vagy velünk akartok jönni?.- kérdezte David
- szót fogadunk apa..-mondta Cruz
-Nagyon remélem, mert nem akarom hogy megint az legyen mint ami a múltkor volt..-vált komollyá Victoria
- Akkor, Brooklyn elvállalod hogy vigyázol rájuk? Meg persze te is Daisy.-kérdezte anyjuk reménykedve
-persze, elvállaljuk.-mosolyogtam
Az út további felén Brooklynnal voltam elfoglalva, folyton piszkált. nem hagyott békén engem ami kicsit zavaró volt. De persze én sem hagytam őt.
