Untitled Part 8

1.7K 122 19
                                    


Miután betaláltam a konyhába, már mindenki az asztalnál ült, kivéve persze Brooklynt.Én is társultam, és bekapcsolódtam a beszélgetésbe.

- Vacsora után lemegyünk a mozi szobába ? - nézett rám Romeo

- Ha anyukádék nem bánják, persze. Lemehetünk.- vigyorogtam rá, Ekkor pedig betoppant ő. Egy fekete térdén szakadt nadrágban és egy fehér v-nyakú pólóban, ami nagyon tetszett mert látni lehetett izmos felsőtestét. Köszöntötte anyáékat, majd helyet foglalt mellettem. Victoria, rendes háziasszony létére tálalt, vacsorája valami hihetetlen volt. A zaftos hús szinte szét olvadt a számban, olyannyira finom volt. Miután befejeztük vacsoránkat, a felnőttek újra beszélgetésbe kezdtek, Brooklyn pedig észrevétlenül simította kezeit combomra, amitől kicsit összerándultam.

-kicsim, minden rendben?- kérdezte anya

-öm, igen persze. Azt hiszem kimegyek a mosdóba.-álltam fel, majd elindultam ki az étkezőből, majd mikor rájöttem hogy nem tudom hol van visszafordultam.- elmagyarázná valaki merre van?- nevettem fel kínomban

- Brook kérlek mutasd meg neki.- szólt rá apja, mire a fiú felállt és vigyorogva indult meg felém. Esküszöm szövetkeznek ellenem.

Előre engedtem, hogy mutassa az utat, de miután egy hosszú folyosón megálltunk kicsit összerezzentem. Ő felém fordult és elindult felém.

-mit csinálsz?- kérdeztem egyre jobban távolodva tőle- megijesztesz Brooklyn.- motyogtam és egy ajtónak ütköztem.

Kezeivel felém, nyúltak majd miután láttam hogy csak a kilincset nyomja le megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.

-azt hitted bántani akarlak?!- nevetett fel, majd miután látta hogy én nem szórakozom ilyen jól közelebb jött és magához ölelt. Karjaimat átfontam nyakán, és közelebb húztam magamhoz, ami láthatólag tetszett neki.- soha nem bántanálak.-sutyorogta fülembe

- befogok pisilni.-rontottam el a romantikus pillanatot, mire csak egy halk kuncogást hallottam tőle. Beléptem az illemhelyre, majd miután elvégeztem a dolgom kijöttem. Ő viszont nem volt sehol, a folyosón pedig csak halvány fény volt, ami elég  para. Elindultam jobbra, gondolván hogy arról jöttünk. Meglátásaim rosszak voltak, ugyanis egy másik folyosón lyukadtam ki, ahol csodaszép festmények voltak a falon, erre lehetnek gondolom a dolgozó szobák.

- Brook hol vagy?- kérdeztem, telefonom pedig felkapcsoltam a vakut mert semmit nem láttam, és hűvös volt. -miért kell ekkora házban laki?!-morogtam magamban mire egy kis kuncogást hallottam mögülem, de mire megfordultam nem volt ott senki.- Brooklyn ez nem vicces!!-mondtam idegesen és tettem pár lépést hátra, majd neki ütköztem valaminek. Hát komolyan mondom még a szar is belém fagyott a félelemtől. telefonom kikapcsolt, mert lemerült úgy hogy konkrétan semmit nem láttam.

-neked is most kell lemerülni.-idegeskedtem és farzsebembe csúsztattam. Kicsit paráztam, de kezemet előre nyújtottam, így megtapinthattam egy felsőtestet. Na jó ez tuti Brooklyn, neki van ilyen felső teste, kezeimet egyre feljebb vezettem de arca vonalánál megállt a tudomány, mert rá kellett jönnöm, hogy ez ugyan nem ő. Ez az arc vékonyabb volt mint az övé. Kezeimet elkaptam és hátraléptem kettőt, mire valaki megfogta a derekam és magához húzott. Ez volt ő. kifújtam a levegőt, és nyugodtan mondtam hogy kapcsolja fel a lámpát.

-Romeo, oltsd fel.- szólt öccsére, aki miután feloltotta a lámpát hangos nevetésbe kezdett bátyjával együtt. Majd lepacsiztak, és engem néztek. karba tett karokkal álltam, és vártam. Majd mikor meguntam elindultam arról amerről jöttem, és sikeresen megtaláltam anyáékat.

Brooklyn Beckham (Stay With Me)Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang