A Szent Johanna Gimi - Cortez szemszöge

Kezdet - Szeptember 9., kedd

Reggel a suli előtt a gördeszkámmal a kezemben hallgattam Zsolti hülyeségeit. Legújabb heppje szerint Dave-vel napi szinten szívatják egymást. Tegnap este Zsolti feltette egy pizzázó honlapjára Dave számát, és azóta megállás nélkül hívogatják. Még erről beszélgettünk, amikor egy sötét autóból Reni és Virág pattant ki, majd kis idő után Dave is megérkezett. Miután kellően kiröhögtük, bementünk a suliba. Alig tettük be a lábunkat az aulába, Máday abban a pillanatban eleresztette a hangját.

- Antai-Kelemen és Pósa azonnal idejönni! – üvöltötte. – A tegnapi nap folyamán többször is gördeszka hangokat hallottam a folyosóról. Tudtok erről valamit? – vonta fel a szemöldökét.

- Igazgatóhelyettes asszony – kezdte Ricsi nyájasan – esküszöm nem mi voltunk. De az a-sok nagyon gyanúsak...

- Rajtatok tartom a szemem – zavart el minket, aztán ismét elüvöltötte magát amint meglátott egy tizenegyedikest, mi meg Ricsivel összeröhögtünk. Talán néhány szünetben előfordult, hogy a folyosón sétálás helyett a deszkát választottuk. Úgy egyszerűbb és gyorsabb, akit meg zavar, majd kikerül.

Az órák többnyire semmittevéssel teltek, leginkább zenét hallgattam vagy a telefonomon híreket olvastam, filmbemutatókat néztem meg ilyesmik. Amikor az utolsó óráról kicsengettek, valamennyien a tesiterem felé vettük az irány. Ma volt ugyanis a fociszakkör, amire Ricsivel, Zsoltival és Dave-vel együtt jelentkeztem. Igazából a hátam közepére nem kívántam egy délutáni foglalkozást, de mivel a Szent Johannában kötelező választani egyet, ezt láttam a legtűrhetőbbnek.

Mire elkezdődött az edzés a lelátókon egész sokan voltak. Nem mondanám, hogy az edzés megterhelő volt, mert régebben nem telt el úgy nap, hogy az amerikai haverjaimmal ne fociztunk volna egy kicsit kint a parton. Ilyesmiket gondolkoztam szinte az egész edzés alatt, aztán Szekeres a sípjába fújt. A végére mind az öten bekerültünk a csapatba.

A szakkör után mivel a suliban még szinte semmit nem csináltunk, a srácokkal elmentünk moziba, aztán beültünk a mekibe. Na jó, igazából magasról ejtettük a sulit, egyáltalán nem zavart minket, hogy tanulni kéne vagy sem. Klassz kis programot szerveztünk magunknak. A mekizés egyik pillanatában egyszer csak az a-s lányok ültek le hozzánk, és mindenféle értelmetlen dolgokról kezdtek csacsogni. Kicsit furcsállottam a dolgot, mert nemhogy nem voltunk olyan jóban, hogy csak úgy odajöjjenek, de még a nevüket sem tudtam. Végülis nem sok vizet zavartak, ugyanúgy hülyéskedtünk meg beszélgettünk tovább, mintha ott se lettek volna. Láthatóan ez őket nem igazán zavarta. Nekem meg aztán mindegy volt.

Hazaérve nyomtam egy puszit nagyanyám homlokára, aztán felszaladtam a szobámba. Összedobtam a holnapi cuccomat, aztán felmentem a netre. Amikor beléptem a közösségire, kicsit felszaladt a szemöldököm. 47 új ismerősnek jelölés. Óriási, a háromnegyedéről fogalmam sem volt, hogy ki az. Dumáltam kicsit Ricsivel, meg az amerikai haverjaimmal, aztán nem sokkal később kiléptem. Némi hezitálás után odaléptem a polcomhoz, gondoltam akkor megnézek valamit. Kutakodtam egy sort a tokok között, amikor belerúgtam az egyik földön heverőbe. A Tégla. Akkor hát legyen az.