Közös Jövő?! ;[cth]

Első Fejezet ☆

Calum Thomas Hood öltözőszekrénye az enyém alatt van. Hogy valaki érdekesnek találja ezt a tényt vagy sem, nézőpont kérdése.

Az én nézőpontomból például Cal tarkóját látni az iskolaév minden egyes napján. Úgy ismerem már a fejebúbját, mint a tenyeremet. Sűrű barna haja ami már szinte fekete is lehetne. Egyetlen egy tincse fényesebb a többinél, talán befestette vagy a napszítta ki neki. Az év eleje óta tetszett nekem, de nem szóltam senkinek, csak a legjobb barátnőmnek, Pam-nak meséltem el.

A tavaszi szünet utáni első napon én szokás szerint Cal hátsó felét bámultam, miközben ő közönyösen babrálta öltözőszekrényének kombinációs zárját. Általában sose beszéltünk.. Sőt ha most jobban belegondolok egy 'Szia'-nál több soha nem volt. És már kezdem azt hinni nem is lesz. Szóval a mi 'kapcsolatunk' nem a legizgibb az biztos. De ez alkalommal a terem tele volt srácokkal, akik mind az új csapatbeosztásokat tárgyalták, és valahogy a levegőben lógott a beszélgetés.

Szóval a következő történt végülis: miközben kinyitottam a szekrényemet, az új tantervem kicsúszott a kezemből, elvitorlázott Calum jobb válla mellett, és pont az orra előtt landolt. Ha akartam volna, sem tudtam volna jobban csinálni. Huh.

Persze, miért is történt volna másképp.. Cal nem pattant, hogy fölvegye, nekem kellett szólni.

-Ahj, leejtettem a tantervet.- Haraptam be az ajkam, mire észhez tért.

-Várj, tessék. - lehajolt, hogy fölvegye, aztán teljes magasságában ( azzal a 185cmével) kiegyenesedett. Ahogy felnéztem rá, majdnem kitört a nyakam, de amint a szemébe néztem minden kínom köddé szállt, inkább törjön ki, mint hogy véget vessek a szemkontaktusnak.- Látom a " Családalapítás házassággal " fakultációra mész, Chloe. 

Azt hiszem most először mondta ki a nevemet. Eddig nem is tudtam hogy tudja. Bárcsak többször is kiejtené a nevemet. Túlságosan is jól hangzott az ő szájából. Egyenesen rám nézett, talán pöppet zavarba is jöttem. Túlságosan is nagy figyelemmel várta a válaszom amit én a világi idióta még mindig nem nyögtem ki neki..

Szóval ott állunk, egymással szemben, egymás szemébe elveszve, az ő csokoládé barna szeme az én szürke szemeimbe. 

- Igen- Motyogom, képzeletbe meg hatszor beleverem a fejem a mellettünk lévő szekrényekbe. -, és egyáltalán nem vagyok elragadtatva tőle.

-Én sem az első helyre írtam be, elhiheted. - Röhögte el magát.-

Szóval ő is ide fog járni. Ez a gondolat villámként hasított belém. Legszívesebben őrülten sikítani kezdenék de nem akarom, hogy totális idiótának tűnjek, így hát visszafogtam magam. Volt egy-két tantárgy, amit egy csoportban hallgattunk, de soha nem ültünk egymás közelébe. Mindig az volt az érzésem, hogy máson jár az agya, és szívesen gondoltam rá úgy, mint valami nagy gondolkodóra. Meg az az igazság, hogy nem vagyok egyáltalán népszerű lány az iskolában, ő meg mindig elfoglalt..lányok veszik körül. Arra gondoltam, hogy ha egyáltalán eszébe jutok, legfeljebb csak mint valami homályos figura, akit látott már valahol. Kiábrándító.

Cal, néhány papírlapot dobott a fekete táskájába, miközben én kétségbeesetten kínoztam az agyamat, hogy valami téma jusson az eszembe. Megvan! Calumra bízták a suliújságot, mivel itt ő a legnépszerűbb fiú. És mivel sokan szeretik az igazgató szerint, így jó lenne a bevétel ha ő írná. Hát az biztos, nincs olyan alkalom, hogy ne vásárolnék egyet.

-tetszett a cikked a múlt héten..- Ekkor rám néz és elvörösödve folytatom.- Nagyon mély volt.

Megmondom őszintén, nem is emlékeztem, miről szólt az akkori írás, mert úgy nézett rám most, hogy teljesen leblokkoltam.

Egyszerűen ideges voltam attól, hogy Cal rám figyel. Ő nem csak rád nézett, ilyenkor ő rád koncentrált. Jóképű, ez kétségtelen. A világon nincs nála szexibb fiú, és ezzel szerintem tisztába is van. Lassan elvigyorodik, szép fehér fogak bukkannak elő a szájából, mintha a Colgate reklámba lettem volna. A tekintetében valami furcsa dolog áradt szét ami miatt a térdeim megremegtek. 

-Mély?- ismételte meg, és abban a pillanatban rájöttem, milyen rettentően hülyén is hangozhatott ez. Amint látom szórakoztatja ez a szó, de próbálja vissza tartani a nevetését, amit díjazok is. Ha most kinevetne esküszöm sírva rohannék haza. Na, én ezért is szeretem Calum Thomas Hood-ot. Hiába tart szerintem egy hülye picsának, nem vágja a fejemhez. - Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy Will balesete mély volt. Elég mély nyomokat hagy benne az biztos. - Össze ráncolva a homlokát fürkészi az arcom. Épp mondani akarom, hogy nem úgy értettem, mikor egy világi nagy szajha ugrik Calum nyakába. Mondtam már mennyire utálom Harper Evenst? Na most már tudjátok. A legrosszabb, hogy együtt is vannak. Vagyis ez a hír terjeng, és ahogy Cal ennek a bestia szájára nyom egy apró puszit köszönés képen be is igazolódik a pletyka. Bennem meg szilánkosra törik valami. Újra.