Közös Jövő?! ;[cth]

Mádodik Fejezet ☆

Már azon gondolkoztam, hogy esetleg otthagyom őket, de végül az a gondolat győzött meg engem a maradásra, hogy lehet több alkalmunk nem lenne a beszélgetésre. Lehet megint levegőnek fog nézni. Így hát fájjó szívvel de végig néztem, ahogy Harper végig simít a mellkasán és valamit a fiú fülébe suttog. Furcsa mód, Cal-on nem nagyon látszott, hogy örül a társaságának. Egy két percig még mellettünk viháncolt majd egy újjabb szájrapuszival végre elhúzta a csíkot.

Reménykedtem, hogy az előző megnyílvánulásomat azt a 'mély' szócskát elfelejti de sajnos nem így lett. Ekkor viszont eszembe jutott, miről is szólt az utolsó cikke. Will Gray, egy meglehetősen kövérkés fiú összeütközött egy sráccal az alsósok gördeszka-partiján, és eltörte a karját.

- Úgy értettem, tetszett, hogy olyan jó röhejesen adtad elő, amiből pedig majdnem tragédia lett. - próbálkoztam megmenteni a helyzetet, hogy ne tűnjek teljesen hülyének.

-Igen, valóban így gondolod?

Nevetés táncolt a szemeiben.

Bólintottam. Mi a csudát mondhatnék, hogy ne menjen el? Aztán becsengettek, és Pam bukkant fel mellettem. Általában együtt mentünk az órákra, de az új órarend most elválasztott egymástól minket.

-Szia Calum! - Mondta, nekem meg meghúzta a tincsem úgy, hogy azt az előttünk álló fiú ne vegye észre. Ez nála azt jelenti, hogy később muszáj mesélnem.

- Hello. - Egy futó pillantást vetett a barátnőmre, majd tekintetét vissza irányította hozzám. - Órád lesz Chloe?

Úgy nézett rám, hogy libabőrös lett a karom.

-I-igen - motyogtam és elbűvölve meredtem a szemeibe, de ekkor egy újabb hajhúzást kaptam. Pam jelentőségteljes pillantást vetett rám, amivel jelezte, tudja, milyen izgatott vagyok, mert Calummal beszélgethetek.

-Milyen órád is lesz ? - kérdi, a szempilláját rebegtetve. Tudja pontosan, hogy közös órám van vele. Szúrós pillantással jutalmazom, de azért válaszolok neki.

- "Családalapítás házassággal" fakultáció. - Cal még mindig mellettem áll. Azt hittem, hogy ott hagy minket, ám nem így történt. Pedig az ő helyében lehet addig menekültem volna míg lehet.

-Ja, igen, hallottam róla - mondta Pam szórakozottan.- Akkor majd később találkozunk, rohanok a tornaterembe.- kacsintott rám, majd kettesével véve a lépcsőfokokat, eltűnt a szemem elől.

Én meg Calummal az oldalomon elindultam az osztály felé.

-Úgy hallottam, hogy ezen a fakultáción a fiúkat, meg a lányokat párokba ültetik, és házaspárt játszanak.- Mesélte, arcán semmi féle izgatottságot nem véltem felfedezni.

-Aha, végig kell menni az egész menün. Házasság, gyerekek, számlák és esetleg válás. - Húztam el a számat.- Akárcsak az igazi életben.

- Arra találták ki, hogy elrettentse a gimnazistákat a korai házasságtól.- Vigyorodott el.

Gondoltam, hogy nem ő lenne az első gimnazista fiú aki rögtön egybe köti az életét valakivel. Örülök ennek a ténynek. Mert lehet most ott virítana Cal és Harper kezén egy egy gyűrű. Még bele gondolni is hányingerkeltő.

-Lehet, hogy nem is olyan rossz ötlet.

Majdnem leharaptam a nyelvemet, nem akartam ezt mondani, de nem nagyon hittem a házasságban. Legalábbis mióta a szüleim úgy döntöttek, hogy elválnak.

Cal furcsa pillantást vetett rám. Tudtam, kíváncsi, de túl udvarias ahhoz, hogy kérdezzen. Ez nekem is megfelelt, mert nem szívesen beszélek a problémáimról olyanokkal, akiket nem ismerek. Emellett arra sem volt időm, hogy elmagyarázzam a dolgot. Már oda is értünk az osztályhoz.

Amint beléptünk az íróasztal mögött lévő papírlapokon állapodott meg a tekintetem amin vastag fekete tintával ezek a kérdések sorakoztak:

MIT KERESEL EGY TÁRSBAN?

MEG AKARSZ HÁZASODNI?

MIT VÁRSZ A HÁZASSÁGTÓL?

SZERINTED VALAHA EGYSZER ELFOGSZ VÁLNI?

SZERETNÉL GYEREKET?

- Ezek aztán a kérdések.- Morogta Cal miközben egy elég vicces grimaszt vágott. - És melyik nagyokos tudna most ezekre választ adni?

Annyira közel állt hozzám, hogy a kezünk össze ért. Gyűrűje a körmömnek ütődött. Furcsa vágyakozást ébresztett bennem az érintése. Azt szerettem volna, ha az ujjai erősen körülfonják az enyéimet. Vagy a keze bármelyik testrészemmel érintkezzen. Jesszusom, mikre nem gondolok.

Arcom teljesen elvörösödött, oldalra fordítottam az arcom, hogy ő látta e. És látta. Engem bámult, amint a tekintetünk összetalálkozott rám kacsintott, és elindult leülni.

Nem tudom, miért pont Ő az aki nekem kéne. Mikor én nem neki kellek, és ezt tudom jól.