†Oh, My Slytherin†

II.

09.01.

- Elizabeth, ébredj!- hallottam meg Hayden hangját.
- Mi van?- motyogtam fáradtan.
- Iskola!- kiáltotta. Hirtelen kinyitottam a szemeimet, és felpattantam.
- Jézusom, tényleg! Hol vannak a többiek?- kérdeztem, mert észrevettem, hogy csak ketten voltunk a szobában.
- Elmentek az egyenruhákért. Annyira izgulok!- vigyorgott Hayden, a következő pillanatban pedig becsörtettek az ajtón a többiek az egyenruhákkal. Miután felöltöztünk, együtt indultunk az osztályhoz. A Kviddics-pályán volt a gyülekező. Rengeteg velem egykorú elsőéves volt a pályán, a lelátókat pedig a felsőbb évesek foglalták el. Sorokba kellett rendeződni, mi rögtön megtaláltuk a Mardekárosokat. Mindenkin zöld-fekete egyenruha volt, így nem volt nehéz dolgunk. Dumbledore mondott egy hosszú beszédet, amelyben összefoglalt néhány szabályt, utána pedig bementünk a tantermekbe, ahol elkezdődtek az óráink. McGalagony Professzorral volt az első óránk.
- Foglaljatok helyet, gyerekek! Ez az iskola az új otthonotok.- mosolygott.- Remélem, nem bánjátok, ha most a tanulás helyett inkább... Nagyon örülök, hogy beszédes kedvében van, fiatalember, de jobban örülnék, ha rám is szánna a figyelméből.- nézett rá egy srácra az utolsó sorból. Rikító, vörös pólót viselt, teljesen eltérve az egyenruhánktól.
- Megtenném, de nem áll szándékomban.- vigyorgott össze a haverjaival. Egy pillanatra rámnézett, de rögtön el is fordult.
- Mi ez a tiszteletlen hangnem? Ez egy iskola! Újítottunk néhány szabályt, de attól még...- a fiú hirtelen félbeszakította.
- Teszek a szabályokra. Varázsolni jöttem, nem lelkizni.
- Megkérem, hogy fáradjon ki a tanteremből.- ráncolta össze a szemöldökét McGalagony. A fiú tartotta vele a szemkontaktust, és lassan feltápászkodott a helyéről.- Én megértem, hogy fáj az apja halála, Mr. Black, de ez akkor is egy iskola. Nem engedheti meg magának az efféle viselkedést.- enyhült meg egy kicsit McGalagony.
A fiú kiment a teremből, és becsapta maga után az ajtót.
- Ő volt Sirius Black fia.- suttogta Hayden.
- Mi? Az meg ki? És honnan tudsz ilyen sok dolgot?- kérdeztem.
- Sirius Black volt Harry Potter "keresztapja".- a kezével idézőjeleket rajzolt a levegőbe.- És a nővéremtől tudok ennyi mindent.
- Mennyi dolgot tudsz még az iskoláról?
- Többet, mint kellene...
- Nem akarsz megosztani velem néhány hasznos infót? Tudod, csak a jó cél érdekében, meg minden...- mosolyogtam erőltetetten.
- Nem tudom, Elizabeth... A nővérem megkért rá, hogy ne fecsegjem ki a dolgokat, amiket elmondott nekem...
- Nekem mindent elmondhatsz. Nem adom tovább senkinek.
- Hát... Legyen. De tényleg senkinek.- válasz helyett csak bólintottam. Mindent tudni akartam az iskoláról. Hogy mi ez a sok titok, a sok szabály, hogy miért van sok velünk egyidős gyerek már harmadik osztályban, hogy miért van egy csomó ajtó lezárva, és végül, hogy Hayden miért félt annyira, amikor meghallotta Draco Malfoy nevét.
Iskola után kezdődött egy közös Mardekáros program, ahol Hayden-t választottam páromnak. A feladat az volt, hogy le kellett festeni a másikat, majd egy varázslattal életre kelteni a lapról. Amíg Hayden festett, én faggattam őt.
- Mi történt itt, amíg mi nem jártunk ide?
- Egy óriási csata Harry Potter, és Vol... Tudjukki között. Rengetegen haltak meg. Köztük volt Sirius Black is. A fia, Chris, alig tudta feldolgozni a halálát. Ráadásul, azt pletykálják, hogy Chris házasságon kívül született gyerek, és sokan azért nem ismerik, mert Sirius szégyellte őt, ezért nem beszélt róla senkinek. Még Harry sem tudott Chris-ről.
- És... Mi ez a sok szabály, a bezárt ajtók, meg hogy több tizenöt éves gyerek már harmadikos?
- A szabályok leginkább a Mardekárosokra vonatkoznak, pontosan Draco Malfoy miatt. Sok cselszövésnek ő volt az értelmi szerzője, és a tanárok nem akarják, hogy mi is úgy végezzük, mint ő.
- Ezt hogy érted? Hogy végezte?
- Az Azkaban-ba zárták, de mivel az apja, Lucius befolyásos ember, ezért csak fél évet kapott. Állítólag már jó útra tért, de nem vennék rá mérget. A bezárt ajtók mögött pár titkos folyosó, és az iskola régi szárnya található. A diákokról pedig... A csata előtt minden tizenegyedik életévét betöltött, varázslattal rendelkező diáknak küldtek egy levelet, hogy felvételt nyertek a Roxfortba. A csata végeztével viszont már csak tizenöt éves kortól jöhetnek ide a diákok, ezért van az, hogy sok tizenöt éves már harmadikos. Bonyolult, de elvileg őket még a régi rendszer szerint tanítják, minket viszont csak tizennyolc éves korunkig fognak tanítani.
- Azta... És... Hol van Harry Potter?
- A szobájában. Ő már az utolsó évét tölti itt, pont, mint Sarah és Draco. A nővérem mondta, hogy Harry a legjobb barátja húgával van együtt.- nevetett fel.
- Ez nem gáz. Inkább az a gáz, ha a legjobb barátnőd, és a fiúd kavarnak a hátad mögött...- mondtam, de amint megláttam Hayden felvont szemöldökét, azonnal rájöttem, hogy kár volt beszélnem a magánéletemről. Akkor is, ha ez csak egy kis foszlány volt belőle.
- Ez veled történt?- suttogta Hayden.
- Nem, dehogyis, csak egy példát mondtam.- mentegetőztem.
- Hát jó. Izé. Kész van a festmény.- emelte fel a képet, amin én voltam, méghozzá teljesen élethűen.
- Azta! Ez baromi jó!- mondtam.
- Köszi, Elizabeth.
- Figyelj... Ha valaha is a barátom akarsz lenni, felejtsd el ezt a nevet. Hívj inkább Effy-nek. Azt jobban szeretem.
- Rendben, Effy.- nevetett.
A festés után megragadtam Hayden karját, és elindultam a harmadik emelet felé.
- Hova megyünk? Még nem fejeztük be a foglalkozást!- mondta Hayden.
- Harry Potter-hez kell mennünk. Látni akarom.
- Effy, ez nem jó ötlet. A nővérem mondta, hogy Harry nincs túl jól a csata óta. Szerintem hagyjuk, és menjünk vissza. A harmadikra amúgy sem szabad felmennünk.
- Jaj, ne csináld már! Mi baj történhetne?
- Ó, minden filmben ezt mondják, mielőtt valami baj történik.
- Nem lesz semmi.- mondtam felfelé menet, majd megálltam, mert egy zárt ajtóval találtam magam szembe.
- Látod? Lezárták a szintjüket. Gyere, menjünk.- suttogta.
- Szerencse, hogy boszorkány vagyok, vagy mi.- motyogtam.- Alohomora!- ejtettem ki a varázslatot a számon, majd az ajtó nagy kattanással kinyílt.- Na, mondtam én, hogy nem lesz semmi. Gyere!
- Rossz előérzetem van...- indult utánam nyöszörögve.
Az emelet egy hosszú, végtelennek tűnő folyosóból állt, jobb oldalon voltak a szobák, és ezt az ajtókon lévő számokról feltételeztem. Bal oldalon voltak az ablakok, és távolabb néhány terem, nyitott ajtókkal.
- Effy, menjünk vissza! Ezért bajba fogunk kerülni!- fogta meg a kezemet Hayden. A tenyere hideg volt. Tudtam, hogy fél, de muszáj volt beszélnem Harry Potter-rel.
Hirtelen lépéseket hallottunk, amik az ajtó túloldaláról jöttek, ahol pár perce álltunk. Egy emberként kezdtünk rohanni. Végig a hosszú folyosón, fel a rengeteg lépcsőn, majd a lépcső tetején meg kellett állnunk, mivel nem lehetett tovább menni.
- Basszus, Effy! Zsákutca! Most végünk van! Ki fognak csapni! Anyu meg ki fog nyírni!- pánikolt Hayden, majd megjelent McGalagony Professzor a lépcső alján.
- Á, Potter. Nem futott el erre pár elsős diák?- kérdezte. A lépcsőre néztem, ami egy másodperccel ezelőtt még üres volt, de most egy fiú ült rajta. Hayden hatalmas szemekkel meredt a lépcsőn ülő fiúra, közben a kezét tördelte.
- Nem, senki nem járt itt, csak én.- mondta a fiú.
- Szóval maga hagyta nyitva az ajtót?
- Igen. Elnézést, biztosan elfelejtettem.
- Elfelejtette? Potter! Akár egy elsős is jöhetett volna erre! Nagyon gyanús ez nekem... Merlin szakállára, ilyen többet ne forduljon elő! Azonnal szóljon, ha egy elsős erre járna!- mondta, majd sietősen elment. A fiú ránk emelte a tekintetét, és lehúzott rólunk valamit.
- Oké. Kik vagytok, és mit kerestek itt? Őszinte választ várok, különben kirúgatlak titeket! Ki küldött? Voldemort utódai vagytok?- pattant fel, ránk szegezve a pálcáját.
- Effy, meg fogunk halni!- vinnyogott Hayden.
- Te vagy Harry Potter?- kérdeztem, figyelmen kívül hagyva Hayden-t.
- Ki kérdezi?
- Elizabeth Lloyd... A húgod.- mondtam ki. Harry arca megfeszült, és lassan leengedte a pálcáját.
- Az nem... Nem lehet...- motyogta.
- Lily Potter a halála előtt terhes volt egy kisbabával. Voldemort megölte őt, egy férfi pedig hívta az orvosokat. A nőt már nem lehetett megmenteni, de a magzatot igen. Varázslattal áthelyezték egy mugli nőbe, aki kihordta őt, majd világra hozta. Az a magzat én voltam.- hadartam.
Harry arcára döbbenet ült ki.
- És miért jöttél?- kérdezte alig hallhatóan.
- Tudni szeretném, hogy mesélt-e rólam bárki is neked. Dumbledore-nak tudnia kellett...
- Hát, úgy látszik, ezt a titkot magával vitte a sírba. Ez röhej... Előbb ez a Chris, most meg te... Mi lesz ebből?- nevetett hitetlenül.
- Mi? A sírba vitte? Ezt hogy érted?
- Nem szabadna idejönnötök többet. Ki fognak rúgni titeket.- terelte a témát.
- Mesélj el mindent, Harry. Tudni akarok minden részletet.- mondtam.
- El kell mennetek. Gyerünk!- fordította el a fejét.
- Egész életemben arra vártam, hogy találkozhassak veled! Hogy megölelhesselek... Te meg elzavarsz? Hülye szemét!- kiáltottam, majd elfutottam. Nem telt bele egy percbe, Hayden már ott is volt mögöttem.
- Effy! Várj már! Nem... Kapok... Levegőt...- lihegett.
- Hogy lehet ilyen szemét valaki?- ültem le az ágyamra.
Caroline-ék érdeklődve figyeltek minket.
- Effy, nyugodj le! Minden rendben...- csitítgatott Hayden, eredménytelenül. Nagyon ideges voltam.
- Mi történt?- kérdezte Nicole. Hayden válaszolt helyettem.
- Hosszú lenne elmagyarázni. Annyi a lényeg, hogy Harry Potter egy szemétláda.
- Ó... Értem. Amúgy bajban vagytok.- mondta Laura.
- Mi? De miért?- kérdeztem.
- Nem tudom... Csak gondolom. Mert izé... McGalagony nagyon dühös volt, és a neveteket kiabálta.
- Effy!- dőlt neki az ajtónak Hayden, és lassan lecsúszva helyet foglalt a padlón.
- Basszus... De honnan tudná?- álltam fel tanácstalanul.
- Passz. Csak annyit tudok, amennyit hallottam.- tette fel a kezét Laura védekezésként.
- Lányok!- hallottam meg egy fiú hangját az ajtó túlsó feléről. Bizonyára nem csak én hallottam, mivel a többiek is felkapták a fejüket. Lélegzet-visszafojtva álltunk egymás mellé.
- Ugyan, hallottalak titeket.- mondta megint.
Senki nem mozdult. Vártuk, hogy elmenjen, de helyette csak egy nagy ütést mért az ajtónkra. Hayden a hangra felpattant, és mögém állt.
- Ó, ne viccelj már...- suttogtam, majd kinyitottam az ajtót. Legnagyobb meglepettségemre Chris állt az ajtóban, zsebre tett kézzel.
- Köszönöm, Effy.- vigyorgott.
- Mit akarsz?- tértem a tárgyra. Semmi kedvem nem volt ehhez a baromhoz.
- Hallom, beszéltél Potterrel.- suttogta úgy, hogy csak én halljam. Kiléptem az ajtón, és behúztam magam mögött.
- Így van, Chris. Beszéltem vele.
- És?
- Mi és?
- Mit mondott?
- Közöd? Már ne is haragudj, de magánbeszélgetés volt. A fontosabb kérdés, hogy honnan tudsz arról, hogy beszélgettünk?
- Mindenki tudja. Fent van a RoxfortunkTitkai.com-on. A suli weboldala. Senki nem tudja, hogy ki szerkeszti, de a szerkesztő mindent tud. Mindenkit ismer. Ijesztő.
- Mutasd a weboldalt.- motyogtam sápadtan.
Chris elővett egy telefont a zsebéből, kis ideig pötyögött valamit, majd odaadta a készüléket. A weboldal úgy nézett ki, mint egy újság. Az egész cikkekre volt szedve, és tök rendezett munka állhatott mögötte. Más körülmények között akár tetszhetett volna.
A címlapon én voltam, mellettem állt Hayden, velünk szemben pedig Harry Potter. Az alatta lévő cikktől elállt a szavam. Ez állt benne:
"W.Elizabeth Lloyd és Hayden Williams elsősök az iskolánkban. Ma lencsevégre kaptam őket Harry Potterrel, és riasztottam a tanárokat, hogy a tiltott harmadik emeleten jártak. A tanárok erre: Ez nem bizonyít semmit. Én meg csak: De hát ott vannak, a képen!
Az e-mail címemet függesztettem a riasztás után, hogy ne tudjanak lenyomozni.
Jelenleg tárgyalás folyik a lányok ellen, és ma este a közgyűlésen minden kiderül. Sziklaszilárd alibivel kell előállniuk, hogy megússzák a büntetést. A közgyűlés nem nyilatkozott a témával kapcsolatban. Hallomásom szerint, a Diáktanács fogja átvenni az ügyet, és ők fognak ítéletet hirdetni az Azkaban-ban raboskodó diákelnök, Draco Malfoy helyett. A részletekről később."
A döbbenettől lesokkolódtam, és elszorult a torkom.
- Minden oké?- kérdezte Chris.- Tudok segíteni, ha akarod.
- Nincs sziklaszilárd alibim.
- Akkor hazudj. Mondd azt, hogy velem voltatok.- mondta, mire megjelent Sarah. Elég morcosnak tűnt.
- Gyerünk, mennünk kell a tárgyalásra.- túrt a hajába idegesen.- Black, te meg húzz vissza a fiúk szintjére.
- Tanúskodni szeretnék.- vigyorodott el Chris.
- Ó... Hát, akkor gyere te is.- indult el Sarah, én meg bementem Hayden-ért a szobába.
Egy nagy teremben ült a Diáktanács, McGalagony pedig középen állt. Nekünk ki volt téve két szék velük szemben. Bátorítóan megszorítottam Hayden kezét, mert tudtam, hogy fél. Alig hallhatóan odasúgta nekem: Most bevalljuk?
Válaszként csak megráztam a fejem, és helyet foglaltam az egyik széken.
- Tisztelt Diáktanács, tisztelt vádlottak! Azért vagyunk ma itt, mert egy névtelen bejelentő súlyos szabályszegéssel vádolta meg ezt a két elsőéves lányt. Bizonyíték gyanánt csak ezt a képet tudta felmutatni, amin nem lehet felismerni az alakok arcát, de tisztán kivehető, hogy lányok vannak a helyszínen, Harry Potter társaságában. Ez azért érdekes, mert mikor megláttam Pottert a lépcsőn, egyedül volt ott.- mondta McGalagony.
- Tudomásunk szerint Potter birtokában van egy láthatatlanná tévő köpeny.- szólt közbe egy magas fiú a Diáktanácsból.
- Hívják be Pottert!- adta ki az utasítást McGalagony. Pontosan ettől féltem. Hogy belekeverik Harry-t, ő meg simán beköp minket.
Pár perc elteltével Harry csörtetett be az ajtón. Rám sem nézett.
- Potter. A délután folyamán egyszer sem látta ezt a két lányt a harmadik emeleten?- vonta fel a szemöldökét McGalagony. Ettől csak még hátborzongatóbbnak tűnt.
- Nem, tanárnő. Azt sem tudom, kik ezek.- hazudta Harry rezzenéstelen arccal.
- Ne tagadja le! Mind tudjuk, hogy ez a két kis...
- Tanárnő. Nem kell ez a felhajtás, csak mert valami blogger odaretusálta őket.- mondta Harry kimért hangon.
- Odaretu... Mi?- döbbent le McGalagony.
- A század új találmánya. Ehelyett a hülyeség helyett inkább a weblap szerkesztőjének lebuktatásával kellene foglalkoznia, nem ezzel a hazugsággal. Részemről lezártnak tekintem az ügyet.- mondta Harry, továbbra is nyugodt hangon.
- Köszönjük, Harry. Az ügy felgöngyölítve. Retusálás.- motyogta Sarah, majd kiment a teremből. A Diáktanács követte őket, mi pedig lassan fellélegezve indultunk a többiek után, mikor valaki megragadta a karomat, és visszarántott. A hirtelen egyensúlyvesztéstől a földre estem. Ijedten néztem a felettem álló McGalagonyra.
- Figyelni foglak! Minden lépésedet!- sziszegte, majd átlépett rajtam, és kiment a teremből. Chris visszajött a terembe, majd meglátta, hogy a földön fekszem.
- Hát te?- kérdezte.
- Elestem...- motyogtam, majd hagytam, hogy felhúzzon.
- Tudod...- suttogta.- Simán feljelenthetnéd őt az igazgatóságnál.- mondta, nyilván az előbbi incidensre célozva.
- Nincs szükségem újabb botrányra.
- Megértem. De egy tanár akkor sem lökhet fel egy diákot.- nézett bele mélyen a szemembe. Csak ekkor vettem igazán szemügyre az arcát. Tengerkék szem, sötétbarna haj, és tökéletes vonások.
Zavarba jöttem az érdeklődő szempártól, ezért lesütöttem a tekintetem.
- Mi az? Csak nem beindultál tőlem?- vigyorodott el. Hát igen. Tipikus. Tökéletes külső, perverz belső.
- Mi? Fúj, nem... Én csak...
- Nem felejtelek el, Effy.- lépett közel hozzám.
- Nagyszerű...- ez volt az össz, amit ki tudtam nyögni. Nevetve magához húzott, majd suttogva folytatta a mondandóját.
- Nem én vagyok a neked való srác. Összetöröm a hozzád hasonlók szívét.- a fülembe suttogta a szavakat, amitől kirázott a hideg.
Megsimította az arcomat, majd nemes egyszerűséggel kisétált az ajtón. Pár perc múlva már az ágyamon feküdtem, a plafont bámulva. A lányok jobbnak tartották, ha nem szólnak hozzám.
Késő este, mikor már mindenki aludt, halk neszt hallottam az ajtó mögül. Titkon reménykedtem, hogy Chris lesz az, de Chris helyett Sarah állt az ajtó előtt. Kimentem hozzá, hogy ne ébresszem fel a többieket.
- Sarah, hogy kerülsz...
- Csendet.- szakított félbe.- A mai kis akciód miatt majdnem levontak száz pontot a Mardekártól. Neked talán nem számít, de nekem, aki hónapokat szenvedett a kegyelemért, igen sokat. Ha megint efféle balhéba keveredsz, én leszek az első, aki kirúgat, világos?
- Igen.- motyogtam.
- Helyes. Most pedig menj aludni. A holnapi napod húzós lesz.
- Mi? Miért?
- Nézd meg a RoxfortunkTitkai.com-ot. Vicces lesz.- mosolyodott el gúnyosan. Ijesztő volt, hogy az egy nappal ezelőtti kedves Sarah most egy gonosz libaként viselkedett velem.
Miután elment, elővettem a Hayden-től kapott telefonomat, és felkerestem a weboldalt.
Érdektelen cikkekkel volt tele az oldal eleje, de csak egyet kellett lefelé görgetnem, hogy megtudjam, miről is beszélt Sarah. Rákattintottam a cikkre, ami behozott két képet rólam, és Chris-ről. Délután készült, amikor visszajött hozzám a terembe, és a képek rossz minősége miatt teljesen úgy nézett ki, mintha csókolóztunk volna.
- Ilyen nincs...- suttogtam. A kép alatt természetesen szöveg is volt.
"W.Elizabeth Lloyd-nak nem volt elég a botrányból. A tárgyalás után, amit megúszott, Christian Black-kel romantikázott együtt. A fiú egyébként Sirius Black fia volt, de róla majd később blogolok. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nem szimpatikus ez az Elizabeth. Már az első héten botrányba keveredni nem kis dolog. Nektek mi a véleményetek róla? Na és a kapcsolatukról? Kommenteljetek a cikk alá. Ó, és sok sikert a lebuktatásomhoz, McGalagony! ;)"
Remegő kézzel nyitottam meg a hozzászólásokat, amik teljesen letaglóztak.
Zömében "Hülye picsa." "Rámászott arra az idióta Black-re. Pff." és "Undorítóak ezek ketten."- hozzászólásokat olvashattam. Gondolkodás nélkül indultam el a fiúk részlege felé, és nem kellett sokat keresgélnem, mert Chris a szobája előtt ült, az ajtónak támaszkodva. Az érkezésemre felkapta a fejét.
- Te is láttad a...
- Naná. Ahogy mindenki.- szakított félbe. Leültem mellé.
- Sajnálom...
- Én csináltam, úgyhogy ne sajnáld. Ha nem hajoltam volna oda...
- Megbántad, ugye?- kérdeztem zakatoló szívvel.
- Nem. Kicsit sem. De nem hiányzott ez a felhajtás az életemből.- túrt a hajába zavartan.
- Én... Nem tudom, mit mondhatnék.
- Semmit nem kell mondanod.
- És most mi lesz?- préseltem ki magamból ezt a négy szót. Chris rámnézett, majd elmosolyodott.
- Nem leszek a fiúd. Neked nem rám van szükséged. Senkinek nincs rám szüksége.
- Mondogasd csak ezt magadnak. Én átlátok ezen a kemény álcádon. És itt leszek neked, ha...
- Ki ne mondd! Tudod, hányan hazudták már ezt nekem?- pattant fel. Követtem a példáját.
- Én nem vagyok olyan, mint ők. Nem ismersz, és nyilván nem bízol bennem, de...
- Igen, pontosan. Nem ismerlek. Úgyhogy hagyd ezt a maszlagot. Sokan átvertek már.
- Rendben, Chris. Majd beszélünk.- indultam el, mire megragadta a csuklómat, és visszahúzott magához. A kezét az arcomra tette, majd egy gyengéd, alig érezhető csókot adott a számra. A pulzusom az egekig emelkedett, és csak némán bámultam Chris arcát. Megint megcsókolt, de most szenvedélyesebben, és a keze az arcomról a csípőmre vándorolt. A jobb kezével hirtelen eltolt magától, és az alsó ajkába harapott.
- Ne csináld ezt velem...- suttogta.
Nem értettem, hogy mire gondolt. A bal keze még mindig a derekamon pihent.
- Mit?
- Ne indíts be...- mosolyodott el zavartan. Adott még egy csókot, majd megint eltolt magától.
- Mi az?- kezdtem türelmetlen lenni. Minden egyes porcikám folytatni akarta a csókolózást.
- Nem tudom, mit tegyek. Nem állok erre készen.
- Chris, ha te nem tudod, akkor én honnan tudjam?
- Te mit akarsz?- nézett bele a szemembe.
- Többet...- mondtam ki.
Chris elengedett, majd hátat fordított nekem.
- Jó éjszakát, Effy.- pillantott hátra a válla felett, majd bement a szobájába. A szemembe könnyek gyűltek, és így indultam vissza a szobámba.