III.

63 7 0
                                    

09.03.

Másnap fáradtan kászálódtam ki az ágyamból, az előző éjjel nem aludtam valami sokat. Chris járt a fejemben.
Hayden figyelmes volt velem, nem faggatott, nyilván látta a blogger posztját. Az első órára vinnünk kellett a seprűnkent, mert gyakoroltuk a repülést. A tanárnak furcsa volt a neve, ezért nem jegyeztem meg. Chris csendben ácsorgott egy fal mellett, és engem nézett, ahogy szinte mindenki, én meg legszívesebben elfutottam volna.
- Elizabeth, te jössz!- tapsolt kettőt a kezével a tanár.
- Mit kellene csinálnom?- vettem el a felém nyújtott seprűt.
- Nem elég egyértelmű? Ülj rá fel, és repülj.- mondta. Sápadtan felszálltam a seprűre, és vártam. Hogy mire, azt még magam sem tudom.- Na! Gyerünk! Repülj fel, Elizabeth.
- Hogy csináljam?- kérdeztem idegesen.
- Csak gondolj a repülésre. Koncentrálj.
- Oké...- suttogtam, majd becsuktam a szemem. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy felrepüljek. Egy perc múlva nagy tapsot hallottam, mire kinyitottam a szemem, és sikítani kezdtem, ugyanis a levegőben voltam. Úgy kapaszkodtam a seprű nyelébe, hogy az ujjaim elfehéredtek.
- Szedjetek le innen! Úristen! Ne!- ordítottam. Féltem, sőt, rettegtem odafent.
- Elizabeth, gyere le!- kiabálta a tanár.
- Segítség!- kezdtem el remegni. Hirtelen egy kezet éreztem a derekamon. Hátranéztem, ahol Chris ült egy seprűn. A mosoly a fején letörölhetetlennek látszott.
- Hát te?- ismételte meg nevetve az előző nap feltett kérdését.
- Szedj le innen, Chris!- suttogtam, halálfélelmemmel küszködve. Chris átmászott a seprűmre, és lassan leereszkedtünk. A kezem ezek alatt Chris dereka köré fonódott, minden erőmmel azon voltam, hogy le ne zuhanjak.
Amint leérkeztünk, elengedtem őt, és feldúltan Hayden-hez siettem.
A többi óra eseménytelenül zajlott. Néha összetalálkozott a tekintetem Chris-ével, de rögtön el is fordultam. Teljesen belebolondultam a figyelembe, ami egész nap körülvett. Mindenki összesúgott a hátam mögött, és engem néztek, ami már önmagában frusztrált. Hayden bebizonyította, hogy hűséges barát, mert mindennek ellenére, ő velem volt, és próbálta elvonni a figyelmemet.
- Ma délután lesz az első kimenőnk. Hova menjünk először?- kérdezte ebédszünetben. Ó, igen. A kimenők. Rajtam és Chris-en kívül a második legnépszerűbb beszédtéma az ez volt. A kimenő azt jelentette, hogy szabadon elmehetünk bárhova, de takarodóra vissza kell érnünk. Izgalmas program, de engem nem igazán kötött le.
- Passz. Szerintem aludni fogok.- mondtam.
- Ne már! Tök jó lesz! Én arra gondoltam, hogy elmehetnénk az Abszol-útra, aztán a moziba, ami pár hete nyílt.- ecsetelte Hayden a terveit.
- Oké. Nekem mindegy.- vontam meg a vállam.
- Hé! Te, ott!- lépett mellénk egy Griffendéles liba, engem bámulva.
- Szeretnél valamit?- néztem rá unottan.
- Igen. Szeretném, ha leszállnál Chris-ről!
- Én is sok dolgot szeretnék. Úgy látszik, egyikünk sem jár szerencsével.- szólt közbe Hayden. A megjegyzése nagyon ütött, majdnem elnevettem magam.
- Mindegy is, Ms. Béna-A-Hajam.- vágott vissza a lány.- Tartsd távol magad Chris-től, mert már lestoppoltam.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan.- tört ki belőlem a nevetés.- Ő nem az utolsó tábla csoki a dobozban, hogy csak úgy lestoppold.
- Majd meglátjuk, Lloyd!- húzta össze a szemét, majd elment.
- Ez durva volt.- suttogta Hayden.
- Túlélem. Na, akkor áll a délutáni program?- erőltettem magamra egy mosolyt.
Ebédszünet után elkezdődött a kimenőnk. A többi szobatársunk már lelépett, így mi is elindultunk. Az Abszol-úton bevásároltunk édességből, és különböző sós rágcsából. Szinte minden diák ott lézengett, és szerencsére elfeledkeztek rólam, meg Chris-ről.
Éppen egy nagy adag chips-et tömtem a számba, amikor Hayden halkan kérdezett tőlem valamit.
- Figyelj, Effy... Mi van köztetek Chris-szel? Nem akarok tolakodni, vagy bármi, csak érdekel. És tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz...
- Hayden.- néztem bele a szemébe.- Az ég világon semmi sincs köztem, és Chris között. Ez a blogger nagyon szeretne bemártani engem, de hazudik. Nem tetszik Chris.- hazudtam.
- De a képek...
- Igen, való igaz, hogy beszélgettem Chris-szel, de nem csókoltam meg.
- Rendben. Mindent értek.- mosolyodott el, majd elindultunk a mozi felé. Borzasztóan éreztem magam, amiért hazudtam, de még magam sem tudtam, hogy hogy állunk Chris-szel. Én többet akartam tőle, de ő otthagyott. Viszont ő csókolt meg előbb, nem én őt. Igyekeztem kizárni a gondolataimból, de valahogy mindig eszembe jutott, hogy milyen puhák voltak az ajkai. Egy unalmas filmre ültünk be a nap végén. Nekem nem tetszett, de Hayden nagyon élvezte, így nem vette észre, amikor Chris bejött az egyik haverjával a vetítésre, és mögöttünk foglaltak helyet. A tudattól, hogy Chris itt van tőlem, alig fél méterre, a gyomrom hangyányira zsugorodott. Próbáltam nyugodt maradni, de egyszer csak megéreztem az ujját a nyakamon. Az érintésétől kirázott a hideg, mire félig hátrafordultam, és láttam, hogy a haverja alszik, ő pedig az ujját a szája elé tartva jelezte, hogy maradjak csendben. Visszafordultam, és hagytam, hogy a hajamat piszkálja, majd hirtelen egy, a tegnapihoz hasonló, alig érezhető csókot adott a nyakamra. Legszívesebben hátramásztam volna hozzá, és folytattam volna ott, ahol előző este abbahagytuk, de tudtam, hogy nem szabad. A film végén gyorsan kirángattam Hayden-t a mosdóba, mondván: "Pisilnem kell, de nagy a tömeg, ezért siessünk."
Pont visszaértünk takarodóra, és még volt időnk beszélgetni Nicole-ékkal.
- És aztán megkérdezte, hogy akarok-e a barátnője lenni, én meg igent mondtam.- visongott Caroline.
- Egy nap ismeretség után?- kérdezte Hayden.- Nem korai ez?
- Hát, ezt Effy-től is meg lehetne kérdezni.- nézett rám szúrósan Caroline.
- Nem vagyok együtt Chris-szel! Mi van, mindenki megutált?- hitetlenkedtem.
- Hát, nem vagy kispályás, az biztos. Pont Chris Black...- motyogta Nicole.
- Elég legyen! Effy és Chris nem járnak. De ha járnának, még akkor se lenne hozzá semmi közötök. Téma lezárva.- mondta Hayden.
- Én nem szeretnék egy bajkeverővel barátkozni...- motyogta Laura.
- Ki akadályoz meg benne? Nem én kértem, hogy barátkozzunk. Sajnálom, hogy egy pletykás bloggernek hisztek, ahelyett, hogy bennem bíznátok.- mondtam, hatalmasat csalódva a lányokban. Egyedül Hayden állt mellém, de jelen pillanatban hozzá sem volt türelmem. Elmentem fürdeni, majd az ágyamba menekülten a többiek elől. Késő estére már ők is végeztek, és már aludtak, amikor kiosontam a szobámból, és a fiúk részlege felé mentem. Legnagyobb csalódottságomra Chris most nem ült az ajtó előtt. Megfordultam, hogy visszamenjek a szobába, de nem tudtam mozdulni, mivel Chris állt velem szemben.
- Csak nem engem keresel?- mosolygott.
- De igen. A tegnapi...
- Milyen tegnapi?- tűnődött.- Ó, hogy ez?- tette a kezét a derekamra, és magához húzott, majd megcsókolt. Ez a csók tovább tartott, mint az előző esti. A kezemmel nekinyomtam őt egy falnak, ő pedig már a nyakamat, és a kulcscsontomat csókolgatta. Teljesen elvesztettem az irányítást magam felett, nem tudtam betelni Chris-szel, de ő megint eltolt magától.
- Nem szabad.- mondta, tekintetét az enyémbe fúrva.
- Nem érdekel...- suttogtam zilálva.
- Menj a szobádba, Effy.- simította meg az arcom. A csalódottságtól könnyek szöktek a szemembe.
- És utána mi lesz? Hm? Megint sírva visszamegyek a szobámba, majd holnap újra eljátszuk ezt? Nekem ez nem megy, Chris... Én... Én azt hiszem, érzek irántad valamit...- az utolsó szavaknál elcsuklott a hangom. Ő csak állt ott, én meg majdnem elsüllyedtem a beismerésem által okozott szégyentől.
- Sajnálom, hogy hagytam idáig elfajulni...- mondta.
- Nem hagyhatsz itt megint! Lehet, hogy neked ez nem jelent semmit, de nekem igen!- sírtam el magam.
- Én azt hittem, hogy jó buli lesz... Titokban néha smárolunk, és ennyi...
- Mi van? Mit hittél, hogy egy kurva vagyok?- kérdeztem hitetlenkedve.- Nem fogom hagyni, hogy kedvedre kihasználj!
- Látod? Ezt értettem azon, amit tegnap mondtam. Hogy összetöröm a magadfajták szívét. Mert te komoly kapcsolatot akartál, én meg csak egy titkos valamit... Amiért megéri várnom az estét.
- Undorító vagy! Hány lánnyal csináltad még ezt rajtam kívül?- már nem csak sírtam, hanem rendesen zokogtam.
- Sokkal.- sütötte le a szemét.
- Nem szégyelled magad? Hogy tudsz így tükörbe nézni?- fröcsögtem.
- Nehezen. Hallgatnod kellett volna rám, amikor szóltam.
- Igen. Azt kellett volna.
- Most megyek, jó?- indult el, de megragadtam a csuklóját.
- Még valami...- motyogtam erőtlenül.- Soha többé ne érj hozzám, és ne beszélj velem. Kerülj el. És ha bárki kérdezi, hogy ismersz-e, mindent le kell tagadnod. Világos?
- Igen. Sajnálom, Eff...- mondta.
- Neked Elizabeth. Csak a barátaim hívhatnak Effy-nek.- fordítottam neki hátat, majd a szobámba siettem, ahol keserves sírás tört ki belőlem. A párnámba temetkeztem, hogy ne ébresszem fel a lányokat, de ezek szerint nem sikerült, mert valaki ráült az ágyam végére. Felnéztem a párnából, és sírva borultam Hayden nyakába. Ő volt az egyetlen, aki nem utált meg, és törődött velem.
- Kiosztottad őt?- kérdezte.
- Igen.
- Ne sírj, Effy. Hidd el, jobb ez így. Tudom, hogy dühös vagy emiatt a szemét miatt, de nem éri meg. Sokkal jobb fiút is találhatsz nála.
- Hayden, én nem miatta sírok. Én a megaláztatás miatt sírok. Bevallottam neki, hogy mit érzek iránta...- mondtam, mire Hayden felszisszent. Nincs megalázóbb annál, mikor a lány mondja ki először az érzéseit, de a fiú még így is elutasítja őt.
Ahelyett, hogy kinevetett volna, vagy elment volna aludni, Hayden ott volt velem, egész éjjel vígasztalt, és enyhített a jelenléte a fájdalmamon. Bianca után ő volt az első személy, akiben megbíztam. Már majdnem túltettem magamat az ex-legjobb barátnőm által ért csalódáson, de most újra felelevenedett bennem az összes apró részlet a múltamból. Minden mindegy alapon Hayden-hez szóltam.
- Szeretném, ha tudnád, mi történt velem... Sok évvel ezelőtt volt egy Bianca nevű legjobb barátnőm. Szinte testvérek voltunk. A hajunkat egyformára vágattuk, egyformán öltözködtünk, ugyanazokért a bandákért rajongtunk... Én éreztem, hogy más vagyok, mint a többi gyerek, majd egy nap, amikor dühös voltam, a puszta érzéseimmel felgyújtottam a kedvenc könyvemet, amit tőle kaptam kölcsön. Akkor még nem voltam tisztában az erőmmel, így azt sem tudtam, mit mondjak neki. Persze előálltam a varázslat-dumával, de magyarázkodhatsz te egy muglinak, ha az nem hisz a varázslatban... Mindegy, a lényeg, hogy itt vettem észre először, hogy valami megváltozott Bianca-ban. Előtte sosem kételkedett abban, amit mondtam neki. Mindent elhitt nekem, és én is neki, mert bíztunk egymásban, és soha nem feltételeztük azt a másikról, hogy átverne minket. Utána megismerkedtem egy sráccal, akit Lewis-nak hívtak, és összejöttünk. Nagy volt a szerelem, blablabla, aztán egy nap, amikor át akartam menni Bianca-ékhoz, a bejárati ajtó zárva volt. Csodálkoztam, hiszen mindig nyitva hagyták, még éjszakára is. Tudtam, hogy hol a pótkulcs, így könnyen bejutottam a házukba. Kiáltottam a nevét, de nem jött elő. Már indulni készültem, amikor megpillantottam egy ismerős pólót a földön. Lewis-é volt. Azt gondoltam, biztos csak egy tévedés történt, aztán hangokat hallottam az emeletről.- sütöttem le a szemem.
- Ugye nem?- suttogta Hayden.
- De igen. Nem mentem be a szobába, mert megláttam Lewis sportcipőjét a küszöbön, és már tudtam, hogy mi történik. Legszívesebben orrbavágtam volna Lewis-t, hogy megcsalt, ehelyett csak hangosan köhögtem egyet. Hallottam Bianca "Úristen!"-ezését, meg Lewis káromkodását, majd bementem a szobába. Megvetéssel pillantottam Bianca-ra, aki könnyes szemmel könyörgött a bocsánatomért, de én egyszerűen képtelen voltam megbocsátani neki. Lewis-ra néztem, aki csak azért lépett félre, mert én még nem álltam készen arra, hogy lefeküdjek vele.- nevettem fel keserűen.- Semmi megbánást nem láttam az arcán. Gúnyosan elmosolyodtam, és megráztam a fejemet, majd otthagytam őket. Bianca állandóan hívogatott, és üzengetett, meg átjött hozzánk, azzal a céllal, hogy beszéljen velem, de anyu nem engedte őt fel a szobámba. Azóta nem bíztam meg senkiben, mostanáig... Te vagy az első bizalmi személy az életemben, ezután az esemény után. Előre szólok, hogy nem vagyok könnyű eset, de ha te kiállsz mellettem, én is ki fogok állni melletted. Ezt megigérem.
- Én nem foglak cserben hagyni. Soha.- ölelt meg. Nem sajnáltam az igazsgág-bombát, amit Hayden-re zúdítottam. Szükségem volt egy emberre, mert egyedül belehaltam volna a szégyenkezésbe. Nem akartam lelkizni, és Hayden ezt pontosan tudta, ezért nem feszegette azt a témát, hogy miért nem voltam vele őszinte. Egy összetört lánynak pontosan erre volt szüksége: egy barátra. Nem kérdezgetett, nem gúnyolódott, csak csendben hallgatott. Hajnali négykor felriadtam, mert nem tudtam, hogy mikor aludtam el. Hayden visszament a saját ágyába, és ő is elaludt. Hirtelen ötlettől vezérelve megnyitottam a RoxfortunkTitkai.com-ot, és megnéztem az új blogbejegyzéseket. Találtam pár kritikát a pocsék kajáról, egy új pletykát, miszerint Caroline egy szerelmi háromszög tagja lett, és egy Chris-ről szólót. Az agyamban különböző gondolatok cikáztak, pro és kontra érvek, hogy megnyissam-e a bejegyzést. Bár haragudtam Chris-re, a kíváncsiságom győzött. A cikk tartalma teljesen magánjellegű volt, és nem hiszem, hogy bárki feljogosította volna a bloggert arra, hogy ilyet írjon egy diákról.
A cikkben ez állt:
"Úgy látszik, Christian Black a legérdekeltebb téma mostanság. Csak hogy eleget tegyek a kéréseteknek, drága olvasóim, most leírok mindent, amit Chris-ről tudok. Először is, ő volt Sirius Black egy szem fiacskája, Sirius mégis kitagadta őt. A szülei lemondtak róla, így a fiú árvaházban nőtt fel. Sok balhéban vett részt, ezért nem csodálom, hogy a szülők később sem keresték őt fel. Szó mi szó, megérdemlik egymást W.Elizabeth Lloyd-dal. A lány már az első héten balhéba keveredett, méghozzá Chris miatt. Szegény, naiv kislány... :(
Arra is rájöttem, hogy Christian azért csajozik, hogy elnyomja a magában keltett bűntudatot, amit azért érez, mert a szülei elhagyták őt. Lehetne drogos, vagy alkoholista, de ő más szenvedélybetegségben szenved. Mániákusan hazudozik, és csajozik, majd undorítóan faképnél hagyja az éppen soron lévő lányt. Már előre várom a pillanatot, amikor Elizabeth-et is megalázza, és mocskosul kiröhögi. Szóval, bármi kérdésetek van Christian-ról, vagy Elizabeth-ről, azt kommentben jelezzétek."
A vérnyomásom rohamosan csökkent, úgy éreztem, hogy fojtogat a levegő. Felültem, és a bűntudat mardosni kezdte a lelkemet. Nem kellett volna ezt éreznem, mert Chris pontosan tudta, mit csinál velem, és hogy mi a célja, de akkor is... Borzasztóan sajnáltam Chris-t, annak ellenére, hogy kihasznált. Tudtam, hogy szüksége van rám, így minden erőmmel azon voltam, hogy a következő este odamenjek hozzá, és beszéljek vele. Barátilag. Egy próbát megér...

†Oh, My Slytherin†Onde histórias criam vida. Descubra agora