†Oh, My Slytherin†

IV.

11.12.

Teljesen elfeledkeztem a naplóírásról, és csak most találtam meg az ágyam alatt porosodó, lakattal lezárt kis naplómat. Gyorsan összefoglalom, hogy mi történt ezalatt a három hónap alatt. Először is, nem mentem oda Chris-hez, hogy beszéljek vele. Egyszerűen nem hagyhattam, hogy még ennél is jobban megalázzon. Messzire elkerültem őt, és ahogy láttam, ő is hamar túltette magát rajtam. Rengeteget tanultam a varázslásról, és igyekeztem elrejteni a kíváncsiságomat az iskola múltja iránt. Esténként kisurrantam a könyvtárba, és nyomokat kerestem. Hayden-t kihagytam a titkos felderítő túráimból, mert nem akartam belekeverni őt semmibe. Amilyen jószívű, kérdés nélkül jött volna utánam, a kirúgását kockáztatva. Igazából más érdekesség nem történt, talán csak annyi, hogy a héten, amikor a folyosókat díszítettük, láttam Harry-t egy vele egyidős, vörös hajú fiúval, és egy göndör, barna hajú lánnyal, ahogy valamiről suttogva beszéltek, majd Harry észrevett, és elmentek a környékről. A blogger már nem írt rólam semmit a weblapján, aminek kifejezetten örültem.
Az avatási hét szuper volt, maga a hangulat is, és az idősebb Mardekárosokkal töltött idő is. Sikerült a szobatársaimmal békét kötnöm, nagyjából összekovácsolódtunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Aztán eljött a tényleges avatás napja, azaz a mai nap. Mindenki izgatottan lépett a Kviddics-pálya zöld gyepére. A késő délutáni hűvös időjárás pont megfelelőnek bizonyult az avatási vetélkedőhöz. A pálya szélén egy nagy színpad állt, amit rögtön körülálltunk. Sarah, és a Diáktanács ünnepélyesen, egyenruhába öltözve felsétáltak rá, és kezdetét vette az avatás. Sarah a színpadra helyezett mikrofonhoz lépett.
- Üdvözlök mindenkit az iskola első alkalommal megrendezett avatási versenyén!- szólt bele magabiztosan a mikrofonba.- Az avatási hét nagyon jól sikerült, minden diák kitett magáért a folyosók díszítésénél. Mielőtt kezdetét venné az avatás, szeretném bemutatni az újaknak a Diákelnököt, Draco Malfoy-t! Nagy tapsot neki!- kiáltotta Sarah. Mindenki tapsolni kezdett, majd egy fiú jelent meg a színpadon. Szőke, majdnem fehér színű volt a haja, a szürkés szeme alatt lévő sötét karikákból arra következtettem, hogy nem aludt valami sokat. A testalkata pont megfelelő volt, nem volt kigyúrt állat, de soványnak sem mondanám. Magára erőltetett egy mosolyt, és helyet cserélt Sarah-val.
- Sziasztok, elsősök! Nagy örömömre szolgál, hogy itt lehetek ma veletek. Na de hagyjuk is a fölösleges szavakat. Ezennel elindítom az avatási vetélkedőt!- kiáltotta, mire mindenki éljenezni kezdett.- Először is, négy főt szeretnék kihívni a Griffendéltől.- mondta, majd elkezdte sorolni a neveket. Izgatottan szorítottam meg Hayden kezét, amikor a Mardekár következett.- A Mardekártól is négy főt fogok kihívni, akik nem mások, mint Christian Black, Amanda Willow, Daniel Howard, és Elizabeth Lloyd.- nézett fel az előtte tartott papírból. Nyilván kíváncsi volt, hogy kik fogják képviselni a Mardekárt, hiszen ő is Mardekáros. A nevem hallatán összezsugorodott a gyomrom, és sírhatnékom támadt. Tudtam, hogy ki fognak hívni, mert balhés voltam, és eddig mindenki, akit kihívtak, valamilyen balhét csinált. Hayden elengedett, és a színpad lépcsője felé lökött. Reszketve felmentem a többi elsős közé. Egyedül Chris-t ismertem személyesen, a többieket csak látásból.
- Gyere ide!- suttogta Chris, és maga mellé húzott.
- Nagyszerű. Ti tizenhatan fogjátok képviselni a Roxfort házait. A szabályok egyszerűek: mindent meg kell tennetek a győzelemért. Aki csal, azt automatikusan kizárjuk, a csapat többi tagjával együtt. A győztes csapat nyer háromszáz pontot a házának, és egy kirándulást. A kirándulás helyszíne még titkos. Az első feladathoz kérek minden csapatból egy-egy főt. Aki már egyszer szerepelt, az a többi feladatban nem vehet részt, erre figyeljetek. Az első feladat súlyemelés lesz, ami azt jelenti, hogy annyi egymásra rakott rönköt kell felemelni, amennyit tudtok. Az a versenyző nyer, aki a legtöbb rönköt emeli fel. Egy percet kaptok a súlyemelő kiválasztására. Óra indul!- kiáltotta Draco. A csapatok rögtön súgdolózni kezdtek.
- Oké. Csajok kilőve. Ki legyen, Black?- kérdezte Daniel.
- Nézd meg a többi csapatot. A fiúk dagadtak. Te nem mehetsz, mert vézna vagy. Én izmos vagyok, viszont tuti figyelve leszek, így a többi csapat tud majd csalni.- túrt a hajába Chris.
- Meglepődnétek, de erősebb vagyok, mint ők.- szólalt meg Amanda.
- Kizárt, hogy legyőznéd őket.- ellenkezett Daniel.
- Esetleg én?- szólaltam meg.
- Nem vagy olyan állapotban. Túlságosan izgulsz.- mondta Chris.
- Akkor mégis nekem kéne mennem.- idegeskedett Daniel.
- De te talán hasznosabb lennél egy másik feladatban... Szemétség, hogy nem tudjuk a többi feladatot.- mondtam.
- Na jó. Én megyek.- mondta Chris.
- De csalni fognak...- motyogta Amanda.
- Leszarom, majd behozzuk a lemaradást a többi feladatnál.- vonta meg a vállát Chris.
- Az idő lejárt. A kiválasztott súlyemelők lépjenek ide.- szólt újra bele a mikrofonba Draco. Chris odament hozzá, a többi súlyemelővel együtt. Tényleg nagyobbak voltak Chris-nél, nem csak testalkatilag, de magasságilag is.
Chris odament a számára kijelölt helyhez, ahol harminc hatalmas farönk hevert. Arcán semmi nyoma nem volt a feszültségnek, de tudtam, hogy belül majd' szétveti az ideg. Nem csodálom, ugyanis mindenki őket bámulta. Draco elindította a visszaszámlálást. Öt percük állt rendelkezésre ahhoz, hogy kipróbálják, mennyit tudnak egyszerre felemelni, a végén pedig élesben kell megtenniük ugyanezt, a felemelni kívánt rönkök végleges számával. Chris még csak a negyediknél járt, míg a többiek már a hatodiknál.
- Gyerünk, egy percetek maradt!- mondta Draco.
Chris lassan rakta egymásra a rönköket, már húsz rönk állt előtte, egy nagy toronyként.
- Az idő lejárt. Kérek mindenkit, hogy lépjen a toronyhoz.- utasította őket Draco. Mindenki abbahagyta a torony építését, és követte Draco utasítását. Chris tornya volt a legmagasabb.- Rendben. Ha biztosak vagytok abban, hogy képesek vagytok felemelni a tornyokat, akkor kezdjétek. Három másodpercig kell tartani őket. Rajta!- kiáltotta. Chris megragadta a torony alját, és megpróbálta felemelni. Minden izma megfeszült az erőlködéstől, de a torony nem mozdult. Az ellenfelek tíz-tizenöt rönkös tornyot építettek, így nekik nem kellett annyit erőlködni, hamar felemelték őket. Chris erőlködött, de a torony nem mozdult.
- Sajnálom, de vége a feladatnak. A pontot a Hollóhát kapja!- mondta Draco. A Hollóhát-drukkerek hatalmas ovációban törtek ki. Chris lehajtott fejjel jött vissza hozzánk. Senki nem hibáztatta őt. Daniel támogatóan megveregette a hátát, majd újból Draco-é lett a szó.
- Most olyan versenyzőket kérek, akik sokat figyelnek az órákon, ugyanis a második feladat egy kvíz lesz. Szóban kell válaszolni a feltett kérdésekre. Minden válasz egy pontot ér. Addig játszunk, amíg valakinek össze nem gyűlik az öt pont. Válasszátok ki a versenyzőt, egy percet kaptok. Óra indul!- fejezte be Draco, mi pedig ismét egymáshoz léptünk.
- Hadd menjek én!- suttogta Amanda. Beleegyeztünk, ugyanis egyikünk sem az okosságáról volt híres. Amanda-nak ugyanúgy oda kellett mennie, ahova Chris-nek is.
- Az első kérdésem... Milyen büntetést kap az, aki a tiltott harmadik emeletre merészkedik?- kérdezte Draco. A gyomrom görcsbe rándult, mivel alig láthatóan rám pillantott. Ezek szerint még hozzá is eljutott a hírem. Csodálatos.
- Kirúgást!- kiáltotta Amanda.
- Remek. Egy pont a Mardekárnak! Most jöjjön egy nehezebb kérdés, ami a bájitalokhoz kapcsolódik. Ha mérget keverünk egy álombájitalhoz, milyen reakció történik, és mi lesz a végeredmény?
- A bájitalban lévő sav semlegesíti a mérget, és a muglik kedvelt itala, a kóla lesz a végeredmény.- mondta egy Hugrabugos fiú.
- Sajnálom, de még csak meg sem közelíti a helyes választ. Valaki más?
- A méreg felemészti a savat, ami denevérméreggé pezsegteti az amúgy is maró folyadékot.- mondta Amanda.
- Nagyon jó! A színét is meg tudod mondani?
- Öhm... Fehér?
- Igen! Két pont a Mardekárnak!- kiáltotta Draco.- Mikor használjuk az Exmemoriam-varázsigét?
- Ez egyszerű. Ha el akarunk feledtetni valakivel valamit.- húzta ki magát Amanda bátran.
- Igen! Jól figyelj, Amanda. Ezzel a kérdéssel megnyerheted ezt a versenyszámot, de ha rosszul válaszolsz, akkor lenullázódnak a pontjaid, és egy másik háznak adjuk át őket. Bevállalod?
- Igen...- motyogta Amanda.
- Rendben. Használhatjuk magunkon az Avada Kedavra-halálos átkot? Indokot is kérek, méghozzá kettőt.
- Izé... Azt hiszem, nem használhatjuk. Mivel ha magunkra irányítjuk az átkot, öhm... Én... Nem tudom...- túrt a hajába Amanda.
- Sajnálom, de ebben az esetben át kell adnunk a pontjaidat, és ezt a versenyszámot is elvesztettétek.- mondta Draco. Átadta a pontokat a Griffendélnek, Amanda pedig könnyes szemekkel sétált hozzánk. A tömegben hirtelen megláttam Harry Potter-t. Észrevette, hogy nézem őt, mire zavarba jött, de állta a tekintetem.
- Segíts!- suttogtam neki. Tudtam, hogy a hangzavar, és a távolság ellenére hallotta a hangomat, mert félmosolyra húzta a száját, és alig láthatóan bólintott.
- A harmadik feladatban énekelni kell. Ez elmaradhatatlan. Erre viszont én fogok kijelölni minden csapatból egy embert, hogy muglizenét énekeljen. A Griffendélből kérem Edward-ot, a Hollóhátból Diana-t, a Hugrabugból Rosy-t, a Mardekárból pedig Daniel-t.- mondta, majd valamiért Sarah-hoz fordult. Daniel idegesen nézett ránk, a feje falfehér volt.
- Most mi lesz? Nem tudok énekelni! Hányni fogok!- pánikolt.
- Nyugi. Tudom, hogy menni fog.- néztem rá.
- Nem fog... Ebben még csalni sem tudunk!- túrt a hajába.
- Várd ki a végét.- vigyorodtam el.
- Mit terveltél ki?- kérdezte Chris idegesen.
- Én? Ugyan, Chris. Úgy ismersz engem, mint aki csalna egy versenyen? Ez bánt.- játszottam el a sértődöttet.
- Rendben, kezdjük.- szakított minket félre Draco.- Diana, kezdd te!
- Oké...- szólalt meg vékony hangon a lány. Elkezdett énekelni, mire mindenki halkan felnevetett, mert eléggé hamis volt a hangja. Könnyes szemmel fejezte be a számot, és visszament a csapatához. Edward jött, aki az egészet elbohóckodta. Azt hitte, mi is nevetünk, pedig szánalmasnak tartottuk ezt az egész erőltetett viselkedést. Rosy volt az utolsó versenyző Daniel előtt. Az ő hangja gyönyörű volt, minden hangot tisztán énekelt. Daniel bátortalanul lépett a mikrofonhoz. A tekintetemmel Harry-t kerestem, de nem találtam. Elképzelni sem tudtam, hogy mivel akar segíteni, aztán megtudtam. Daniel a lehető legtökéletesebb hangon kezdett énekelni, és gyanítottam, hogy nem ilyen jó a hangja. A tömegben néhány lány olvadozva felsikoltott, mintha egy koncerten lennénk. Daniel-nek egyből visszatért az önbizalma, és teljes átéléssel énekelte végig a számot. Az egész tömeg tapsolt, a lányok sikoltoztak, Daniel pedig mosolyogva meghajolt. Egyértelmű volt, hogy mi nyertük ezt a menetet. Chris mögém lépett, és a fülembe suttogott.
- Hogy csináltad? Hayden?
- Nem. Van más szövetségesem is.- léptem el tőle.
- Hú! Szoros az állás. A Griffendélnek, a Hollóhátnak, és a Mardekárnak is van egy pontja. A Hugrabug se szomorkodjon, mert az utolsó versenyszámmal talán egyenlíthet a többi házzal. Már csak egy ember maradt minden csapatban. Megkérnélek titeket, akik még nem szerepeltek egyetlen versenyszámban sem, hogy gyertek ide hozzám. Hannah, Liam, Dean, és Elizabeth.- mondta ki a nevünket. A kezem jéghideg volt, a szemem pedig csillogott az idegességtől. Odamentem Draco-hoz.
- Az utolsó feladat. Itt fog eldőlni, hogy a Griffendél, a Hollóhát, vagy a Mardekár győz, vagy esetleg a Hugrabug ki tud egyenlíteni. Semmi mást nem kell tennetek, mint futni. Ez egy futóverseny lesz. Négy kört kell megtennetek a Kviddics-pályán. Aki először ér be, az kapja a pontot. A köröket számolni fogjuk. Viszont, csináltunk egy időkorlátot. Ha két perc alatt nem tesztek meg két kört, kiestek. Készüljetek fel, kaptok egy percet.- mondta Draco. Sápadtan Hayden-re néztem, aki idegesen tördelte a kezét. Féltem, hogy elbukok. Még soha nem futottam ilyen sokat. Remegve végignéztem a pályán, ami most még nagyobbnak tűnt, mint általában.
- Megkérnék minden versenyzőt, hogy álljon a startvonalhoz, a nézők pedig vonuljanak fel a lelátókra.- szólalt meg újra Draco. A tömeg elkezdett felözönleni a lelátókra, Sarah-ék is lementek a színpadról, egyedül én maradtam fent. Hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon. Hátranéztem, és Draco-val találtam magam szembe.
- Nyerd meg a Mardekárnak. Nem veszíthetünk. Értetted?- kérdezte.
- Igen...- suttogtam, majd leszaladtam a színpadról a többiek után. Beálltam a versenyzők mellé, és idegesen vártam az indulást jelző szóra.
- Felkészülni, vigyázz... RAJT!- ordított bele a mikrofonba Draco. A következő percek elég homályosak. A tömegből kihallottam a Mardekárosok hajrázását, a fülemben dobogó vér ellenére. Nem tudom, mi történt, de nyertem. Átrohantam a célon, és lihegve az engem éljenző közönség felé fordultam. Megpillantottam Chris-t, aki elismerően bólogatott. A következő pillanatban Draco a színpadra lépett, és bejelentette, hogy a Mardekár győzött. A jutalmunk háromszáz pont, valamint egy kirándulás.
Néhány srác odajött hozzám, hogy az égbe emeljenek, az egész Mardekár-ház engem ünnepelt. Jól esett ez a kedvesség az elmúlt húzós hónapok után.