One Heart, but Two Lovers - Miraculous MariChat & LadyNoir FF - HU

First Chapter - Heartbreaker

 – Még mindig nem hiszem el, hogy miért akarsz Chloé szülinapjára elmenni. – értetlenkedek, miközben Alya csak a telefonját nyomkodja. Sóhajt egy nagyot és az orrom elé nyomja a készüléket, amin a Katicablog van megnyitva.

– Chloé kiírta, hogy meghívja Katicát a szülinapjára és erről nem maradhatok le. Másrészt, ha Katica ott lesz, akkor nem fog Adriennel foglalkozni, így te rástartolhatsz. És BUMM! Mond, hogy nem vagyok egy zseni! – levegőbe bokszol és örömtáncot lejt, ami nevetséges. Narancsbarna tincsei ugrálnak körülötte. Kezemet a vállára teszem, de még tovább ugrál.

– ALYA! – kicsit megemelem a hangom, nem hiányzik, hogy mindenki minket nézzen az udvaron. – Chloé utál engem, valószínűbb, hogy kihagyom.

– Ne legyél ünneprontó Marinette! Chloé bulijai a legjobbak a városban, ha Katica nem is jön el, azért jót szórakoznánk, na? – tudom, hogy felesleges leállnom veszekedni vele, hiszen mindig ő jön ki belőle nyertesen. Megadóan emelem fel a kezeimet, mire egy hangos „Éljen!" hagyja el a száját. Persze vagy húsz fej fordul felénk.

– Akkor induljunk tőled, olyan hét körül. – legjobb barátnőm elrakja a telefonját, majd megölel. Megigazítja a szemüvegét, ahogy szétválunk, két külön irányba indulva.

Alya-val kicsivel hét előtt a hotel felé, ahol Chloé a buliját tartja. Barna barátnőm egész úton locsog, próbálva engem felvidítani, több-kevesebb sikerrel. Mire odaérünk kezd besötétedni, ezért lehet látni a sok színes fényt, ami Chloé lakosztályából szűrődik ki. A portás kinyitja előttünk az ajtót, de ismerve a járást, egyből a lifthez megyünk. Alya benyomja a legfelső gombot, és a lift azonnal elindul. Ahogy közelítünk a tető felé, hallani lehet a kiszűrődő zenét. Alya kopog, és mily meglepő, egy újabb alkalmazott nyit ajtót. Mind a ketten megköszönjük, majd belépünk a tágas szobába.

– Ah, a blogger és a poggyász! – Chloé idegesítő hangjára leszek figyelmes, ami mögülem szól. A csípős visszaszólás a nyelvemen van, és rá kell harapnom, mert nem akarok bunkó lenni, most az egyszer.

– Neked is szia, Chloé! – legjobb barátnőm gunyorosan beszél, ami mosolyra fakaszt. Chloé és Sabrina teljesen egyszerre forgatja a szemüket, ami ijesztő.

– Katica még nincs itt, de csak most kezdtünk. Amint megjön mindent videóznod kell! – a beképzelt szőke elhadar pár mondatot, majd hegyes sarkain megfordulva eltipeg, mögötte a vörös pincsivel. Amint a két lány eltűnt a képből végig pásztázom a termet, az ismerős szőke fürtöket keresve. Hátul találom meg Nino, Rose és Kim társaságában. Szerencsére Chloé nincs ott. Még.

– Gyere Marinette, vegyüljünk! – Alya keresztül húz néhány kisebb csoporton, akik közül alig ismerek fel valakit. Megállunk Adrienék csoportjánál, ahova betársult még Max és Juleka az idő során. Alya pont Adrien és Nino köze furakszik, utóbbihoz szorosan hozzá bújva, míg én Adrien és Alya közé szorulok.

Mindenki hangosan beszél, mivel a zene hangos, és különben nem halljuk egymást. Zavarba hoz, hogy ennyire közel állok Adrienhez, és ez a beszédemben is megmutatkozik. Ilyenkor persze a barátnőm belekönyököl az oldalamba, ami csikiz és fáj egyszerre, így ugrok egyet a szőke fiú felé. Részben ő az egyik oka, hogy melegem van, másrészt nincsenek nyitva az ablakok, így meg lehet sülni idebent. Hiába járkálnak idebent fel s alá pincérek különböző hűsítőkkel, nem sokat használ.

– Alya, muszáj levegőznöm! – belekiabálok a barátnőm fülébe, majd elindulok az erkélyajtó irányába. Szerencsémre könnyen nyitható, így pik–pakk a hűvös éjszakába lépek. Nem fázok, mivel a boleróm rajtam van, hála anyának, aki rábeszélt. Az esti szél a hajamba kap, néhány tincset az arcom előtt lenget.

Talán negyed óra telik el, mikor bentről a zene lassulását és két ismerős hangot hallok meg. A szívem egy percre összeszorul, majd heves vágtába kezd.

– Gyere Adrien, táncoljunk!

– Oh, kicsit... Kicsit rosszul érzem magam... Nekem, höm, nekem ki kell mennem a levegőre. Kicsit.

Az üvegajtó nyílik mögöttem, majd halkan csukódik, ezzel elnémítva a benti lármát. A bentről érződő basszusnál is hevesebben és erősebben ver a szívem, amikor Adrien is a korlátnak támaszkodik.

– Sok volt a buli? – kérdezi kedvesen, amikor megáll. Vállat vonok, mert tudom, ha kinyitom a számat, akkor valami eszméletlen hülyeség fog kicsúszni rajta. Így is alig bírom ki, hogy ne őt bámuljam. Csak a szemem sarkából.

– Igazából nem akartam jönni, csak Alya reménykedik, hogy Katica felbukkan. Tudod, mennyire imádja. – halkan kuncogok, ezzel palástolva a zavarom.

– Amúgy, kérdezni akartam valamit. Tudom, Ninonak segítettél egyszer lányügyben, mondjuk az egy vicces szituáció volt. – Adrien is nevet, majd felém fordul. Elakad a szavam, ahogy a tekintetünk találkozik. A szeme még a sötétben is ragyog, szőke tincseibe belekap a szellő. Kiszárad a szám, és megbotlik a nyelvem, amikor megszólalok.

– Mi lenne a kérdés? – kicsit félek mit fog kérdezni, de próbálom magam lecsitítani, habár belül csapkodok, mint a dühös óceán a sziklapartot.

– Nos, van egy lány, aki tetszik... – Adrien egy percre megáll, pont mint a szívem. Idegesen a tarkóját vakarássza, majd folytatja. – Viszont ő nem nagyon figyel oda rám. Van valami ötleted, hogy mit tehetnék, amivel felkelthetném a figyelmét? – Várakozóan néz rám, közben mosolyog, de kicsit el is pirult. De körülöttem minden megáll. Az időtől kezdve minden. Valaki mást szeret. Mást. Szeret. Szereti. Hiába nyitom ki a számat, nem tudok mit mondani. A szavak mind eltűntek a fejemből. De a legrosszabb... hallom ahogy a szívem szilánkjai becsapódnak. Több száz apró kis darabka.

Nem tudom mennyi idő telik el, de Adrien még mindig engem néz. Próbálok nem sírni, mindent magamba folyatni, de a hangom így is rekedt és remeg egy kicsit.

– Szerintem add önmagad! Mutasd ki neki, hogy mit érzel iránta, hogy számodra Ő az egyetlen és hogy veled boldog lehet! – sokat pislogok, hogy a könnyek eltűnjenek a szememből. Megpróbáltam mindent, hogy neki ne tűnjön fel és talán sikerült is. Muszáj pozitívnak maradnom, mert ha sok negatív energia gyűlik fel bennem, akkor Halálfej megtámadhat. Halkan kifújom a levegőt, amit eddig visszatartottam, majd a mellettem álló fiúra pillantok.

– Összeszedem magam és elmondom neki. Köszi, Marinette! – hálásan megveregeti a vállam, majd eltűnik a teremben. Egy ideig még látom a feje tetejét, majd az is eltűnik. Leroskadok a kis padra, ahogy a könnyim folyni kezdenek. Az üresség mentális erővel súlyt le rám, szinte össze is tör.

– Bent vált a zene, a lassú számokat a gyors és pörgős váltja fel, hallom, hogy mindenki azt skandálja „DJ Nino". Örülök, hogy Alya nem jön ki, nem akarom a kedvét elrontani azzal, hogy én összetörtem. Csak ücsörgök a magányommal és a könnyimmel, a gyönyörű párizsi panorámát nézve, már amit a könnyek nem homályosítanak el.

Nem tudom mióta ülök kint vagy hogy mennyi az idő, de későre járhat, mert az emberek bent megcsappantak. Alyanak írtam egy SMS–t, hogy hazamehet egyedül is, ne foglalkozzon velem. Persze kérdezősködni kezdett, de sikerült lebeszélnem arról, hogy kijöjjön és meggyőztem, hogy menjen haza Ninoval. Egyedül Tikkivel beszélhettem, aki próbált felvidítani, de nem járt sikerrel.

– Marinette... – Tikki az orrom elé repült és szomorúan nézett a liláskék szemeivel. – Ne legyél így letörve Adrien miatt. Még változhatnak az érzései. Ahogy neked is. Egy fiú nem a világ.

– Tudom Tikki. De most fáj, és ez csak idővel fog elmúlni. Hiszen ismersz, mióta belezúgtam. Ez nem szimpla fellángolás. Tényleg szerelmes vagyok belé. – még mindig remegő hangon bizonygatom Tikkit, amikor egy hangos kurjongás tör át az éjszaka csendjén. Ismerem ezt a hangot. Macska. Tikki visszarepült a táskámba, amit azonnal be is csuktam. Nem láttam Macska merre ment, de a hangját már nem hallottam. Folyamatosan folyó könnyeim nem apadtak, hiába törölgettem őket. Épp egy zsepit kerestem, amikor a hirtelen hang miatt majdnem leestem a padról.

– Miért sírsz, Hercegnő?