Fifth Chapter - Let Me kiss You

7.5K 503 31
                                    


Sikerült ráállnom amolyan hetente új rész vonalra, ami szerintem tök jó, mert ilyen gyakorisággal még sosem hoztam részt!

Nem akarok nektek megint kisregényt írni, de nagyon köszönöm a sok pozitív visszajelzést! Időközben, nem tudom nektek mennyire tűnt fel, lett egy új tagja a blognak, az én drága Lyla-m, aki a háttérben folytat aktivitást, mert átnézi a bakijaimat, amiket a részekben elhullajtok.

Innen is ezer hálám neki!


xoxo Lucia

________________


*Marinette/Katica*


Könnyes szemmel rohanok a tető szélére, a szívem majd ki szakad. Nem hiszem el, hogy Macska leugrott! A sötétben kémlelem az alattam fekvő utcát és azonnal megnyugszom, amikor meglátom a feketébe öltözött fiút a házak felett távolodni. Nagyot szusszantok és elindulok haza, minél hamarabb, mert van egy olyan érzésem, hogy Macska még benéz hozzám az este folyamán.

Ügyesen manőverezve érkezek a tetőmre, majd változok vissza, anélkül, hogy bárki is meglátna. A kis kwamim kicsit fáradtan lebeg előttem, arcán nyoma sincs a megszokott mosolynak.

– Szerinted Macska rendben lesz? – liláskék szemei hatalmasra tágulnak, ahogy a félelem végig remeg rajta. Nekem sincs kedvem ellene harcolni.

– Van egy olyan érzésem, hogy az este folyamán még fel fog bukkanni itt – kicsit legyintek, majd a korlátnak támaszkodok. Az éjszakai levegő hideg és a hajamba kap, a két kis copfom ide-oda dobálva. Tikki a vállamon ült egy ideig, de a hajam folyton lesöpörte, így a fejem búbjára költözött.

– Tudod, nem ez az első alkalom, hogy a Fekete Macska gyűrű és a Katica fülbevaló tulajdonosai egymásba szerettek – a kis Kwami halkan beszél, a szél is elnyomja a hangját, de megértem, amit mond.

– Te tudod, hogy ki Macska? – fáradtan, de érdeklődve kérdezem, miközben a Notre Dame-ot figyelem.

– Nem tudom, most kinél van, mert legutóbb a Kwamival kétszáz éve találkoztam. A Talizmánokat mindig azok kapják, akik a legmegfelelőbbek; akik önfeláldozóak, akik kitartóak, bátrak és hűségesek. Ezek közül rád mindegyik igaz, Marinette. Macska is valószínűleg ilyen fiú a valóéletben is.

– Én... Én akkor sem tekintettem rá úgy eddig, mint fiú, akibe szerelmes lennék. Ő a társam, és mindennél jobban megbízok benne, még ha néha az agyamra megy is. De nem vagyok szerelmes. Én Adrient szeretem.

– Most még. De ez változhat. Főleg, hogy ő nem viszonozza. – Tikki lerepül a fejemről és az orrom elé kerül.

– Ugyanolyan helyzetbe hoztam őt, mint Adrien engem – sóhajtom. A bűntudat nagyon erős szikrái kezdenek belülről szurkálni. Megint könnyek gyűlnek a szememben, amik kicsordulással fenyegetnek. Kicsi Kwamim megöleli az arcomat, ami mosolyt csal a számra. Óvatosan megsimogatom, de ő riadtan röppen el.

– Jön! – elbújik az egyik rózsás kaspómban, pont időben, mert Macska akkor ugrik a tetőmre. Nem néz rám, csak nekidől a korlátnak és lecsúszik rajta. Nagyot nyelek, mielőtt megszólalok.

– Minden rendben, Macska? – Habár tudom, hogy miért ilyen letört, muszáj megkérdeznem, mert ő nem tudja, hogy én utasítottam vissza.

– Csak... Katica – nagyon halkan és rekedten beszél. Megköszörüli a torkát, majd folytatja. – Lehet... Lehet, hogy meg kéne fogadnom a saját tanácsomat, és túltenni magam rajta – megrázza a fejét, a fülei ide-oda mozognak, szőke tincseivel együtt. Letérdelek mellé, kezemet a vállára teszem, mire felemeli a fejét. A maszk nagyrészt eltakarja az arcát, de látom néhány könnyét kicsordulni. Zöld szemei még így is gyönyörűen ragyognak, mintha nem is folynánk a könnyei.

One Heart, but Two Lovers - Miraculous MariChat & LadyNoir FF - HUWhere stories live. Discover now