A Neve Ádám. 17 éves vagyok. A szüleim meghaltak,ahogy a többi rokonom is. Elés sok mindent hagytak rám,hogy elboldoguljak magamtól is. De azért elmentem dolgozni is a biztonság kedvéért.A szüleim mielőtt meghaltak volna,előtte pár évvel elváltak.Apámnak lett egy barátnője,akinek pedig egy lánya. Sorsunk egyforma,mert neki is meghalt az összes rokona. A sors ironikus. Betegségek,balesetek,öregség. A lány,Panna csak 1,5 évvel fiatalabb nálam. Korához képest elég értee szerencsére. Na mindegy. Őt is rám bízták,hogy neveljem,amíg maga lábára nem áll. Esküszöm,hogy én próbálkoztam,de nem úgy tűnt hogy bármennyire is kedvelne engem. Nem olyan rég költözött át hozzám. Úgy voltunk vele,hogy megvárjuk amíg kijárja az általánost és csak utána költözik hozzám vidékre. Azt hozzáteszem,hogy a házam annyiból áll hogy: fürdő,konyha,háló. Ami azt jelenti,hogy egy ágyban alszunk. A napi kommunikációnk kihunyt annyiban,hogy szia,jó reggelt,jo éjt. Nem azért mert nem volt témánk vagy mert nem akartam vele beszélni,hanem mert nem válaszolt nekem. De nem adtam fel. Természetesen jártak hozzám a haverok és a barátnőm,Zsófi. Panna miatt kissé romlott a kapcsolatom Zsófival,mert hát hogyan magyarázod meg a barátnődnek,hogy miért alszol egy másik lánnyal? Elég nehezen.. Teltek a napok de még mindig nem sikerült notmális beszélgetést folytatnom Pannával. Idegesített és kiváncsivá tett. Mindig ha hazajött a suliból,leült,evett házit írt,tanult,zenét hallgatott vagy valamit csinált a telefonján,de néha rajzolt is. Amikor kimentem a szobából,gyakran hallottam,hogy nevet. Tiszta szívből,néha talán kínos nevetés volt. Szerettem hallgatni. Olyankor kintről hallgatóztam. Szerettem volna megtudni hogy min nevet. Kérdeztem is,de úgy tett mintha nem hallaná. Lehet hogy nem is hallotta a fülhallgató miatt.
Egyik pénteken később mentem haza a suliból. A házunk mellett kb 20 méterre val egy jo nagy focipálya. Szokás szerint ott szoktunk focizni,de.. Volt ott egy plusz ember. Panna. Ő is a havejaimmal focizott. Nem is tudtam hogy tud. Vagy hogy egyáltalán szeret. Amikor elindultam feléjük Panna elköszönt tőlük.
-Sziasztok-és haza futott.
-Szia,holnap is jössz?
-Még átgondolom-mosolygott vissza.
-Hé Ádám miért nem mondtad hogy ez a csaj ilyen jofej?-kérdezte amikor oda értem én meg csak lesokkolódva álltam.
