Minden résznél lesz
egy általam szeretett híresség
A mai:Andy Biersack😍
-Csak tippeltem-vontam vállat-Na,akkor megcsinálod?
-Nem tudom..én még nem csináltam ilyet.
-Megmutatom utána csinálod te. Úgy jó?
Panna szemszög:
Nem mondtam semmit,csak aprót bólintottam. Levette a farmerét. Rámnézett,és elkezdte lehúzni az alsóját is. Oh te jo ég! Ez nagy! És feláll! Én már most kikészültem,pedig még nem is csináltam semmit.
-Mehet a korrepetálás?
Bólintottam és közelebb léptem.
-Állj mögém,onnan fogod csinálni-utasított-egyenlöre csak figyelj.
Elkezdte simogatni az óriás szerszámot. Megmarkolta és elkezdte fel le huzogatni a bőrt. Lassan,gyorsan,lassan,gyorsan.
-Te jössz-nyújtotta át.
Hátulról,két oldalról nyúltam és átvettem.
-Oké-mély levegő..kezdhetjük.
Eleinte csak a kezemet huzogattam rajta. Később a bőrt huzogattam,majd a tetejét masszíroztam a hüvelyk ujjammal. Elkezdtem lassan utánozni,amit az előbb mutatott,majd gyorsan. Puszilgattam,harapdáltam,szivogattam a nyakát,fülét. Eközben kisebb-nagyobb nyögéseket hallatott.
-Oh istenem..ahh..rohadt jól csinálod. Áhh-összeszorított szemmel felszisszent,majd felnyögött.
Elmondom őszíntén. A lelkem mélyén élveztem. Izgató volt az ágyékát csavargatni,huzogatni miközben ilyen hangokat adott ki. Legszivesebben bekaptam volna és úgy kényesztetném. De nem. Már most is túl messzire mentem. Huzogattam még egy kicsit,mire elélvezett. Megkönnyebbült sóhaly hagyta el mindkettőnk száját. Hátradőlt,ezzel leterítve engem és megfordult,így szembe került velem. Fölém hajolt,megcsókolt. Engedtem neki,finom íze volt. Emellett kívántam őt és a csókját. Mindkettő elképesztő.
-Köszönöm. Elképesztő voltál-suttogta a számba,majd abbahagyta.
-Pont mint te-monyogtam meggondolatlanul.
Elmosolyodott és megint megcsókolt.
-Reméltem,hogy így gondolod-legördült rólam és magával húzott,hogy most én legyek felül. A mellkasára fektette a fejem.
-Aludjunk.
-Várj..nem akarsz felvenni valamit?
-Minek?
-Hogy ne a meztelen testeden feküdjek. Esetleg.
-Talán nem tetszik?-ajándékozott meg egy csábos mosollyal.
-Azt nem mondtam..de a végén még kezdhetjük elölről.
-Majd meglátjuk,aludj-simogatta meg a hajam.
-Oké.
Reggel nem volt kedvem felkelni,ezért inkább csak feküdtem becsukott szemmel. Ádám elkezdett fészkelődni. Csak akkor nyitottam ki a szemem amikor valami hozzáért a számhoz és az arcomhoz. Ádám farka volt. Annyira megijedtem,hogy leestem az ágyról.
-Áhh!!
-Mmm...miaz?-kérdezte Ádám a reggeli fáradt hangján,félig alva.
-Auu!! Nagyon fájj!
-Mid? Mit csináltál?
-Ahelyett hogy hülye kérdéseket teszel fel inkább hívj orvost,mert ROHADTUL FÁJ MINDENEM!!
-Fu bazki..!-pattant ki az ágybók khmm...meztelenül,úgy,mint akit ez egyáltalán nem izgat. Még rohangászott egy kicsit,magára kapdosott pár ruhát és megállt elöttem.
-Hajlandó vagy így utcára menni?
-Leszarom csak csinálj már valamit!
-Oké! Várj egy percet!
Szuper..miközben én itt haldoklom,ő össze-vissza rohangál.
-Rendben,mehetünk-alám nyúlt,megpróbált felemelni.
-Áuu! Ez rohadtul fáj!-mondtam összeszorított szemmel.
-Bocsi,de valahogy el kell jutni a kocsiig.
-Kocsi? Van jogsid?
-Aha. Mindjárt 18 vagyok-büszkélkedtem.
Berakott a kocsiba és indultunk.
-Nem akarom tudni,hogy vezetsz-szenvedtem az ülésben.
-Nekem mindegy,de most gyorsan megyünk.
Mikor odaértünk megállapították,hogy elsőbbségem van azoknál akiknek eltört a karjuk. Ugyanis engem karba kellett bevinni.
Panna szemszög vége
Pannát bevittem és rögtön ki is küldtek,hiába erősködtem,hogy bent maradok. Pár óra múlva kijött a doki. Azonnal letámadtam.
-Doki! Mi van vele?
-Elmondta,hogy együtt élnek..bizonyos okok miatt.
-Igen?
-Van egy jó és egy rossz hírem az ön számára. Melyikkel kezdjem?
-A rosszal.
