Magabiztos léptekkel törtem be a házba. A keresett férfi a kanapén ült és rémülten nézett rám de reagálni már nem volt ideje mert gyorsan elsütöttem a fegyvert és fejbelőttem. Gyors és fájdalommentes halál szóval nem panaszkodhat.
Mikor kiléptem megcsapott a hűvös levegő. Beültem a fekete terepjárómba és elindultam a főhadiszállásra.
Igen. Ez vagyok én. Egy hidegvérű gyilkos, aki rezzenéstelen arccal öl meg bárkit. Meg sem tudom számolni hány ember életét oltottam már ki. De attól még ne higyje senki azt hogy nincsenek érzéseim. Csak olyan múltból jutottam el idáig, hogy tökéletes gyilkosként a szeretteimen kívül bárkit megölök. Nekem is van bűntudatom. Egy kisgyermeket nem szívesen nyiffantok ki. De az idő átformált.
Egy testvérem volt, Lina. Tökéletes gyerekkorom volt mindaddig, míg szüleimet meg nem ölték mikor 10 éves voltam. Iskolából mentem haza Linával, de otthon a szüleineket vérbe fagyva találtuk. És hogy ki tette? A Nyugati maffia. A keresztanyukánk lett a nevelőnk. Már kezdtünk visszazökkenni a normális kerékvágásba és túltenni magunkat a gyászon, de az élet kiszúrt velem és a testvéremet is megölte a maffia. Ekkor 15 éves voltam. Mindebben a legszebb az, hogy nem tudom a szeretteim halálának okát. Először lélekben teljesen összetörtem. De egy idő után elhatalmasodott a bosszúvágy. Csatlakoztam a Keleti maffiába, ami a Nyugati maffia legfőbb ellensége. Ott összebarátkoztam Dylannel és azóta legjobb barátok vagyunk. Három évvel idősebb nálam. Átsegített a nehéz időszakokon és ő képzett ki. A maffia második legjobb emberévé váltam, mert a bosszúvágy mindent elnyomott bennem. Így váltam tökéletes bérgyilkossá.
Azóta így élem az életem. Már két éve minden nap embert ölök vagy információkat szerzek. Lehet hogy jobban jártam volna egy normális élettel és munkával. De így erős és magabiztos lettem, és ez a munka jól fizet. És ebből már ha akarnék sem tudnék kilépni. És nem is akarok míg a családom gyilkosát meg nem találom.
