*-Nekem inkább ehhez van kedvem - mondta, és száját az enyémnek nyomta. *
Pár másodpercig reagálni sem tudtam. Aztán reflexből el akartam lökni, de ő a derekamat átkarolva erősen tartott.
Aztán valami megváltozott.
Egyáltalán nem akartam eltolni magamtól. Vágytam a közelségére.
Most azt éreztem, amit már sok éve nem.
Biztonságban éreztem magam. Újra kezd lenni egy biztos pont az életemben. A One direction ezalatt a pár nap alatt az új családom lett. És Harry valami még több.
A szívembe lopta magát.
Bármi áron megvédeném.
Átkaroltam a nyakát, ezzel még közelebb húzva magamhoz.
A nyelve bejutásért esedezett, amit meg is adtam neki, ezzel elmélyítve a csókunkat.
Csodálatos érzés volt. Ajkai tökéletesen passzoltak az enyémhez.
A hajába túrtam, amitől belenyögött a csókunkba.
A levegőhiány miatt váltunk el.
Szorosan magamhoz öleltem, és mélyen magamba szívtam férfias illatát. Fejemet a nyakhajlatába fúrtam.
Niall nyitott be a szobába ezzel megszakítva a pillanatot.
Elkerekedett a szeme, majd elmosolyodott.
-Katherin, azt hiszem lesz miről beszámolnod nekem - mondta.
-Ez természetes - nevettem fel, ő pedig kiment. Az arcom a rák színéhez hasonlíthatott.
Harry tekintete az arcomon kalandozott, kezével finoman simogatva azt.
-Mosakodj meg, mert még mindig csupa vér vagy, aztán feküdjünk le - mondta Harry mire eltátottam a szám.
-Én nem úgy értettem - kezdett rögtön szabadkozni.
-Jegyezd meg Styles. Engem ki kell érdemelni - zártam be az orra előtt a fürdő ajtaját.
Nekidőltem az ajtónak, és lecsúsztam a csempére.
Körülbelül úgy éreztem magam, mintha a rózsaszín felhők között üldözném az egyszarvút.
De ez így nincs rendben. Eldöntöttem, hogy én senkihez nem fogok kötődni.
Mert ezt ellenem fel tudják használni, és megölik.
És ez nekem túl gyorsan jött. Csak pár napja ismerem. De mégsem tudnám csak úgy itthagyni.
Ahhj basszus hogy csinálta ezt? Senkit nem engedtem már több éve így közel magamhoz...
Igazából most nem tudom hogy állunk pontosan egymással. Nem tudom hogy ő ezt most minek gondolta. Szeret, vagy csak egy jó kis éjszakai kalandot akarna velem? Fogalmam sincs.
Nem úgy tűnt mint aki ki akar használni, mert gyengéd volt. Idővel majd kiderül.
➿
Reggel arra ébredtem, hogy valaki az arcomat simogatja.
-Örülj neki, hogy nem jöttek elő a bérgyilkos ösztöneim és nem tekerem ki a nyakad, mert felébresztettél - mondtam csukott szemmel.
-Sajnálom - nyomott egy puszit a homlokomra, amitől kirázott a hideg - de a főnök hívott. Kaptunk mára egy közös melót. Dylan is jön, és lehet hogy Zayn is.
-Ahhj akarok már egy szabadnapot - nyöszörögtem.
-Gyerünk, kellj fel. Fél óra múlva itt lesz Dylan.
Mikor nem mozdultam, megfogta a lábam, és lehúzott az ágyról. De mielőtt a földön puffantam volna, a felkaromnál megfogott és talpra állított.
Puffogva trappoltam be a fürdőbe, miközben ő jót nevetett rajtam.
A tipikus fekete ruháimat vettem fel, majd lementem a nappaliba. Dylant egy nagy öleléssel köszöntettem.
-Mi mára a feladat? - kérdeztem.
-Kb egy órára innen a semmi közepén van a Nyugati maffiának egy fegyverraktára. Azt kéne felrobbantani. Meg ott van egy fontos ember, Jasper Current. Őt élve kéne kihozni, mert szükség lesz rá. Ő biztos nem fog ellenünk harcolni, mert egy profi fegyverfejlesztő, de használni már nem nagyon tudja őket.
-Biztos jó ötlet, hogy Zayn is jön?
-Nyugi, tud vigyázni magára. Régen viszonylag kiképeztem. Most legalább gyakorol egy kicsit - mondta Harry.
A raktár egy kis beton épület volt. A fák ritkásan vették körül. Azok mögött rejtőztünk el, majd egyszerre a közös jelre nekirontottunk, és az ajtót is berúgtuk.
Harry és Dylan akart előre menni, de én nem tűröm a tipikus "a férfi az erősebb" szöveget. Mindkettőjüket félrelöktem, és én mentem be először.
-Kemény a kiscsaj - halottam mögöttem Harry meglepődött hangját, amitől elégedetten mosolyogtam.
Dicső pillanatomat két őr szakította meg, akik nem messze álltak tőlünk. Harryvel gyorsan rájuk lőttünk. Pont időben, mert az én fejem mellett pár centire egy golyó csapódott a falba, és a következő valószínűleg talált is volna, és ma nincs kedvem szétloccsantani az agyam.
Beljebb mentünk, ahol egy elágazáshoz értünk. Én mentem tovább Harryvel, Dylan pedig Zaynnel.
Az összes kisebb szobába bementünk, de sehol nem volt senki.
Most vagy alig küldtek ide embert védeni a terepet, vagy rohadtul gyanús a helyzet.
A folyosó jobbra kanyarodott. Volt már pár ilyen helyzetem. Nem kockáztatok.
Levettem a pulcsimat, és úgy, hogy én a fal takarásában legyek, meglengettem a másik folyosó előtt.
Hatalmas golyózápor. A ruhadarabot rendesen szétszaggatták a golyók.
Jól sejtettem.
-Van még elég töltényed? - kérdeztem Harryt, mire bólintott.
Csak a kezemet dugtam ki a fal mögül, és látatlanban lőttem hármat. Kettő biztos talált, mert nyögéseket hallottam.
Ezt Harry is megismételte.
Mostanra max négyen-öten lehetnek. Kinéztem a fal mögül, és eldobtam két kést. Mindkettő talált.
Ketten egyszerre léptünk ki a takarásból, és a maradék három emberre céloztunk.
Mindhármukat sikerült megölni. De két lövés között enyhe fájdalmat éreztem a felkaromban. Szerencsére nem találtak el, csak egy eldobott tőr súrolt meg. Egy kicsit vérezni kezdett, de nem foglalkoztam vele.
-Jól vagy? - nézett rám ijedten Harry.
-Semmi bajom, csak menjünk tovább.
A folyosó végén zsákutca volt, úgyhogy visszafordultunk, hogy megkeressük Zaynéket.
-Harry, te menj ki őrködni, mert mostanra biztos hívtak segítséget - szóltam oda neki.
Furán nézett rám, hogy megint én végzem a veszélyesebb munkát, de majd hozzá szokik.
Tovább mentem.
Hirtelen nekem ugrott valaki hátulról, és mindketten a földön kötöttünk ki. A fejemet bevertem, és éreztem, hogy a szemöldököm felett felszakatt a homlokom, és vér kezdett belőle szivárogni.
Előnyben volt, mert ő volt felül. Ráült a derekamra, és ököllel arcom vágott, amitől megszédültem egy kicsit.
Gyomron is ütött,mire fájdalmasan nyögtem fel.
Most vettem észre hogy ez egy 30 év körüli nő.
-Mivan szivi, csak nem lenyomtak - mondta a gúnyos vicsorával.
Előtört bennem az adrenalin, amitől már nem figyeltem a fájdalomra, csak ki akartam nyírni ezt a kis cafkát.
Elővettem a melltartóm oldalába gondosan eldugott mini kést. Bele akartam döfni a nyakába, de elütötte a kezem. Így csak egy mély vágást tudtam rajta ejteni.
Mikor a sebhez kapott, gyorsan lelöktem magamról, így én kerültem felülre.
A nyakához szorítottam a kést, de akkor elkezdett nyavalyogni :
-Kérlek ne ölj meg! Bármit megteszek! - könyörgött, és mikor látta, hogy ez engem nem hát meg, sírni is kezdett.
A hányinger jön rám az ilyen emberektől.
-Szánalmas vagy - vágtam oda neki.
Majd közelebbi hajoltam és a fülébe súgtam :
- Mortem timere crudelius est quam mori.
A haláltól való félelem kegyetlenebb, mint maga a halál.
És elvágtam a torkát.
