A hang irányába mentem. Egy sikítást hallottam.
A férfi egy szoba küszöbén állt. Valószínűleg egy gyerekszoba lehetett. Bent a földön ült egy nő egy kislányt szorongatva. A testével próbálta védeni. Előtörtek az emlékeim a szüleimmel. Nem hagyhatom hogy az ő családjukkal is az történjen mint a miénkkel, vagy még a kislány is meghaljon.
Meglőttem a férfi lábát. Fájdalmában felüvöltöt. Mielőtt én is kaptam volna egy golyót tőle, a hátára ugrottam, és a könyökömmel fejbe vágtam vagy kétszer is. Kicsit kábán hasra esett. Ekkor én felpattantam róla, és a talpammal a nyakánál a földhöz szorítottam, de nem álltam rá annyira hogy eltörjem a csontját, vagy megfulladjon. És természetesen átkutattam, hogy ne legyen nála fegyver.
A nőre pillanatottam, aki ijedten nézett ránk. Fél tőlem.
-Nem akarom magukat bántani. Viszont ez a pasas igen. Hozzon egy kötelet vagy bármit amivel meg tudom kötözni. De ne hívjon fel senkit. Főleg ne a rendőrséget. Akkor biztos halottak lesznek - mondtam határozottan.
Kicsit habozott, de végül bólintott, és a kislánnyal együtt kiszaladt a szobából.
Hoztak egy vékony kötéldarabot, amivel odakötöztem a férfi kezeit a feje fölött a radiátorhoz.
-Tudom hogy a Nyugati maffia küldte. De mi okból? - kezdtem a faggatást.
De csak némán ült, és állta a tekintetemet.
-Matthew, tudja, hogy a hallgatásnak következményei lesznek - vettem elő a késemet.
Mivel nem szólalt meg, az arcának nyomtam neki a pengét, és egy tíz centi hosszan végig húztam rajta. Ezt viszonylag hangtalanul állta, de biztosan fájt neki, mert eléggé elkezdett vérezni.
Most a nyakának nyomtam a kést, de mielőtt megvághattam volna, beszélni kezdett :
-Az apjuk megölt tőlünk pár tagot. Én csak bosszút állni jöttem.
-Hazudsz.
A combjába döftem a kést, és ő fájdalmasan felkiáltott.
-Ha nem mondasz igazat, addig kínozlak, míg a halálért nem könyörögsz - sziszegtem az arcába, és megcsavartam a kést a lábában
-Az apjuk a fekete piacon vásárolt párszor. Sok mindent megtudott a maffiánkról, és be akart minket árulni a rendőrségnek. Igaz, esélyük sem lett volna ellenünk, de nem lett volna jó, ha keresni kezdenek. A férfi meghalt egy háborúban katonaként, de féltünk csak a családja elárul minket. Ezért kaptam a parancsot, hogy végezzek velük - nyögte ki fájdalmasan.
Teljesen felment bennem a pumpa. Ezek ártatlan emberek.
-Aztán meséljen még nekem. Mikor terveznek ránk támadni? - folytattam a faggatást.
-É-én nem tudom - kezdett szabadkozni.
Elég bèna. Dadogni kezdett, szóval biztos tud valamit.
-Remélem ez meghozza a kedvét a beszélgetéshez - mondtam, ujjamat belenyomtam a lábán a lőtt sebbe.
Fájdalmasan üvöltött fel.
- Holnapután akarják a következő támadást - eredt meg a nyelve.
-Tovább - förmedtem rá. Megint nem szólalt meg.
Mindkét kézen egyesével törtem ki ujjait. Hallani a csont ropogását zene volt füleimnek.
-Azt ajánlom beszéljen, mert ezek még a fájdalommentesebb féle kínzásaim közé tartoztak.
-A banda délelőtt forgatásra megy. Még az autópályán akarnak támadni.
-Áhh amolyan autós ütközet. Hát Matthew, köszönöm a segítséget. Csak az a baj hogy túl sokat tud. De ma jószívű leszek, és nem ölöm meg.
Van pincéjük? - kérdeztem a nőt, aki végig az ajtóban állt.
Bólintott.
A férfit levittem a pincébe. Ott még eltörtem a lábát, majd rálakatoltam az ajtót. Mivel tudja, hogy tudjuk a tervüket, muszáj volt ezt tenni. Bár nem mondom, hogy sajnáltam ezt tenni, mert ez az ember egy aljas féreg.
-Szerintem költözzenek el - mondtam a nőnek.
-Te megmentettél minket - nézett rám tágra nyílt szemekkel - Köszönöm.
Mikor már kimentem volna, utánamszólt :
-Mi a neved?
-Katherina Edwards.
Eltátotta a száját.
-Hallottam már rólad... Nem akármilyen bérgyilkos vagy. Benne vagy a világ top 10-ben. Miért segítettél nékünk?
-Láttam hogy mire készült a férfi. És nekem is van szívem. Lehet hogy a munkában profi vagyok, de gyerekek halálát nem tűröm el.
Kiléptem a házból. Egy másik pasas állt háttal a háznak. Ó szóval ketten jöttek. Még jobb.
Elég bèna lehet, hogy nem vett észre mikor bementem, vagy legalábbis nem tett semmit.
Mögé osontam. Erősen tarkón ütöttem. Összeesett, feje a betonon koppant. Ezzel tuti kiütöttem egy-két órára. Akkor legalább üzenek valamit a nagyfőnöknek.
Véresen karcoltam bele latinul a karjába :
VIVERE MILITARE EST
Ez annyit jelent :
Az élet küzdelem.
Mikor hazamentem, mindenki kérdően nézett rám. Vonzó látványt nyújthattam. Mindenem véres volt, kissé a hajam is csapzott
-Hol voltál? - kérdezte Louis.
-Csak megmentettem a szomszédokat, megtudtam mikor szándékoznak minket kinyiffantani, kiütöttem két maffia tagot, az egyiket meg is lőttem, és küldtem egy cuki üzenetet az ellenségnek. Csak egy átlagos program azzal a kivétellel, hogy senkit nem nyírtam ki.
-A killergirl nagyban nyomja - nevetett fel Niall.
-Basszus. Jól vagy? Tiszta véres mindened - lépett oda hozzám Harry aggódóan. Nagy tenyerei közé fogta arcom, és hüvelykujjával végig simította. A pulzusom azonnal felgyorsult.
-Amíg nem az én vérem, addig nincs gond - nyögtem ki nagy nehezen, a szemkontaktust még mindig tartva.
-Mikor támadnak? - tért a lényegre Louis, ezzel megszakítva a szép pillanatot.
-Holnapután. Mikor a forgatásra mennénk. Autópályás tömeggyilkosság lesz. De nem mi halunk meg - zökkentem vissza a valóságba, és megvillantottam ördögi mosolyom.
-Máris van egy terved - állapította meg Liam.
-Talált süllyedt.
Felmentem a szobámba, és Harry is jött utánam. Elővettem a kicsinek nem mondható kés és tőrkészletemet.
-Mit csinálsz? - kérdezte.
-Ezeket meg kéne élezni.
-Most udvariasan meg kéne kérdeznem hogy kell-e segítség? - sóhajtott fel.
-Hát azt illene - nevettem fel.
-Nekem inkább ehhez van kedvem - mondta, és hirtelen száját az enyémnek nyomta.
