*És elvágtam a torkát*
Vére rám fröcsölt, de most ez zavart legkevésbé.
Tovább haladtam. Nemsokára megtaláltam a többieket.
A látvány lesokkolt.
A földön minimum 8 hulla volt.
Dylan a falnak dőlve ült.
A jobb oldala tiszta vér volt.
Meglőtték.
A szám elé kaptam a kezem. Őt sosem tudják legyőzni! Nagyon féltettem.
Egyedül amiatt nem sírtam el magam, mert láttam, hogy szinte teljesen tudatánál van. Akkor legalább nincs életveszélyben. Ő segített át minden nehézségen, nélküle sehol nem lennék. Őt muszáj megvédenem.
De tőle pár méterre még vészesebb volt a helyzet.
Egy pasas fegyvert tartott Zayn fejéhez.
Dylantől elvették a fegyvereket szóval nekem kell megoldani helyzetet.
A férfi bénának néz ki, mert még nem ölte meg Zaynt, pedig bőven lett volna rá ideje.
Könnyen elintézem.
-Ha közelebb jössz, lelövöm! - kiabált rám idegesen - Dobd el a fegyvereidet! - és a plafon felé lőtt egyet megfélemlítésként.
Hát igen. Nagyon befostam.
De azért engedelmeskedtem. Nem raktam ki mindent, de eleget, hogy azt hidje, ez az összes.
-Egy töltényed van - mondtam nyugodt hangon.
-Honnan tudod hogy csak egy van? - sziszegte idegbetegen.
-Olyan pisztolyod van, amibe öt töltényt lehet rakni. Egy golyó valószínűleg Dylanben van, és kettő mellette a falban, egy meg a plafonban. Egyszerű matek - azt hiszem hagyom ezt a témát, mert csórinak már nagyon vörösödik a feje
- De figyelj. Sokkal értelmesebb lenne számodra ha engem lőnél le. Ő csak egy ártatlan kezdő, én meg már meg sem tudom számolni hányszor ártottam nektek. A főnököd is ennek örülne jobban.
Látszott rajta hogy elgondolkozott az ajánlatomon. Zayn rémült és könyörgő arckifejezése most viszonylag nyugodttá vált, és még el is mosolyodott.
-Lehet, hogy igazad van - te jó ég de bèna...
-Odamegyek én, és akkor engedd el a fiút.
Mikor odamentem elé, Zayn már most biccentett nekem elismerésül.
A férfi ellökte magától, és az én fejemhez tartotta a fegyvert.
Én ekkor egy gyors mozdulattal meglendítettem a karom, és kiütöttem a kezéből a pisztolyt, és ököllel arcon ütöttem. Mielőtt reagálhatott volna, kikaszáltam alóla a lábait, amitől a földre esett.
Azért csak nem gondoltam, hogy velem ilyen egyszerűen elbánik.
Feléálltam, és lábammal a földhöz szorítottam.
-Remélem nincs utolsó kívánságod - mondtam, és meghúztam a ravaszt.
-Na látod. Így csinálja egy profi - néztem elégedetten Zaynre.
Miután ezt elintéztem, odaszaladtam Dylanhez.
Felhúztam oldalán a pólóját, hogy megnézzem, mekkora a seb. Szélen az oldalába fúródott bele, így szerencsére egyik belső szervét sem érintette. De itt most nem tudtam volna kézzel kiszedni a golyót. És persze úgy az elfertőződés esélye is nagy lenne.
Levettem magamról a hosszúújjúmat, így rajtam már csak egy fekete atléta és farmer maradt.
Szorosan rákötöttem a felsőtestére, hogy a vérzést elállítsam.
-Köszönöm - mondta halkan, hálás arccal.
Ebben a pillanatban Harry is befutott. -Oké, így már könnyebb lesz a helyzet. Zayn ittmarad vigyázni Dylanre. Én pedig megyek Harryvel megkeresni Jasper Currentet - intézkedtem.
A folyosó végén meg is találtuk az irodáját. Erős ajtó védte, szóval nem tudtuk a menő ajtóberúgós technikát használni.
Elővettem a zsebemből egy hullámcsattot, elkezdtem vele a zárban matatni.
-Kérlek, nyílj már ki - könyörögtem.
És akkor végre kattant a zár, és bejutottunk.
Bár nem nagyon örültünk a látványnak, ami fogadott. A szoba üres volt.
-Basszus - csapott a falba Harry.
Én nem idegeskedtem.
Van itt valami csel, csak meg kell találni, mi az.
Az épület nem túl nagy, szóval további szobák nem nyílhatnak innen. Csak egyszintes, szóval már csak egy irány maradt. Erősen kezdtem a padlón a lábammal dobogni, így bejárva a szobát.
Talált süllyedt. Egy helyen máshogy szólt, mint máshol. Térdre vetettem magam, és elkezdtem tapogatózni. Harry is odajött mellém segíteni.
-Hogy nekem hogy nem jutnak ilyenek az eszembe... - sóhajtott fel.
Ez egy csapóajtó. Nehezen, de megtaláltuk, hogy nyílik. Kb
két-három méter mély lehetett.
Hazza ugrott le először, én pedig utána.
Lent szinte teljes sötétség volt.
Hirtelen valaki Harry nyakának ugrott. Én gyorsan oldalba rúgtam, amitől a elesett. Féle ugrottam és a földhöz szorítottam.
-Mr Current, örülök a találkozásnak - mondtam kicsit gúnyos hangon. Mivel láttam az ijedtséget a szemében hozzátettem :
-Ne féljen, mi nem fogjuk bántani.
Az arcára szorítottam a már előkészített altatóval átitatott rongyot, amitől hamar bealudt.
- Basszus - csaptam a homlokomra - hogy a francba fogjuk felcipelni?
Nem hiszem el hogy nem gondoltunk...
-Nyugi megoldjuk.
Találtunk a sarokban egy létrát.
Én felmásztam, majd Harry felvette a vállára a férfit, és úgy kezdett el felfelé mászni. Látszott, hogy nem volt egyszerű, de simán megcsinálta. Durva, hogy milyen erős...
Mikor elég közel ért hozzám, megfogtam a pasast, és elkezdtem felfelé húzni. Mikor végre sikerült, Harry újra felkapta, és elindultunk kifelé.
Dylan egyre rosszabb állapotban volt, úgyhogy Zaynnel felhúztuk a földről, és két oldalról támogatva indultunk el vele.
-A pasast a főnökhöz kell bevinni. Lehetőleg ne essen baja. És kérjetek holnapra pár embert segítségnek - mondta el Dylan erőtlen hangon a fontos dolgokat. Érzi ő hogy a holnapot nélküle kellesz végig csinálnunk...
Besegítettük a kocsiba, majd Harryvel visszamentünk az épületbe.
-Sietnünk kell, mert már biztosan úton van az erősítésük - mondta idegesen, én pedig bólintottam.
Gondoltunk arra, hogy kéne magunkkal fegyvereket elvinni, de a nagy raktárt egy hatalmas acél ajtó védi, szóval ez a terv meghiúsult.
A bombát körülbelül az épület közepében helyeztük el.
-A francba - szitkozódtam - Dylan tudta pontosan hogy hogyan kell beüzemelni.
-Beindítani én is be tudom. Csak a robbanási időt nem tudom beállítani.
Ez most 20 másodpercen van. Ez nem sok, de elég, hogy valameddig elrohanjunk és ne robbanjunk mikroszkópikus darabokra - gondolkozott hangosan Harry.
-Hát ez rohadt biztatóan hangzik - morogtam.
Felhívtam Zaynt, hogy hajtson el, és majd az útelágazásnál találkozunk.
-Na figyelj. Háromra elindítom, és a lehető leggyorsabban elkezdünk kifelé sprintelni. Csak az a fontos, hogy maradj mellettem.
Bólintottam, és elkezdett visszafelé számolni :
-Három.. Kettő.. Egy.. MOST!
Teljes erőből kezdtem kifelé futni. A szemem sarkából láttam, hogy Harry mellettem rohan.
Már a fák között voltunk, mikor hirtelen a csuklómnál fogva berántott egy bokor mögé, ahova így hassal csúsztunk be. Ebben a pillanatban robbant a bomba. Egy lökést éreztem, és olyan hangos volt, hogy azt hittem ott szakad ki a dobhártyám. Pár égő törmelék hozzánk is elért. Félelmemben a fülemre tapasztottam a kezem, és megprobáltam a lehető legkisebbre össze húzni magam a talajon. Harry felülről átölelt mintha a testével próbált volna védeni. Mikor felnéztem láttam, épület maradványait és pár fát belepnek a lángok. Legalább a hullák temetésével nem kellesz bajlódniuk.
-Katherin! Mennünk kell! Nem szabad hogy megtaláljanak! - kiáltotta, és a derekamnál fogva húzott fel a földről.
Én még enyhén sokkos állapotban voltam. Sok durva dolgot éltem már át, de az még nekem is sok volt, hogy nem messze tőlem egy bomba robbant.
Zúgott a fülem, lehorzsoltam a térdem és a könyököm is, a szemöldököm feletti kis seb megint vérezni kezdett. Elég szarul voltam.
Harry a kezemnél fogva kezdett maga után húzni, de én még így is csak botladoztam.
Hosszúnak tűnő végigszenvedett 10 perc után a mennyország volt végre beülni az autóba és gyorsan elhajtani a megsemmisített helyszíntől.
