Mert

1. fejezet

Elkezdődött a nyár! Jujj, de várom... valószínűleg otthon fogok dekolni egész álló nap, a táborokon kívül. Az első pár napban otthon feküdtem, és aludtam? Nem tudom, hogy aludtam-e de abból a pár napból annyi maradt, meg, hogy ettem és filmet néztem. Komolyan, hogy tud valaki 3 nap alatt 23 filmet megnézni, de én meg tettem. Niki is átjött az egyik este és aznap nem is aludtunk, hanem sorozatot néztünk. A kilenc évados évedonként huszonnégy részes Így jártam anyátokból öt évadod megnéztünk... De pakolnom kellett, mivel hamarosan-pontosabban holnap-lesz a sulis sport tábor első napja. Igazából csak a Niki miatt megyek, amúgy semmi kedvem nem lenne hozzá, mivel nem köt ahhoz táborhoz semmilyen jó élmény, tavaly ott szakítottam az akkori barátommal, tavaly előtt kibeszéltek úgy, hogy bent voltam a szobánkban és azelött peddig kishiján megfulaftam az ottani medencében, mert az egyik ,,ifi" lenyomott a víz alá. Szóval semmi, de semmi kedvem nem volt oda menni. Éppen azon gondolkoztam, hogy milyen szar dolgok történhetnek a táborban, amikor telefon csörgés ugraztott ki a gondolataimból
-Szia Nimi! Mizu?
-Tudnánk találkozni 10 perc múlva a házatok elött?-remegett a hangja, ez gyanús.
-Persze, de baj van?
Nem válaszolt, csak letette a telóját, kezdek félni. Gyorsan felöltöztem, és kint vártam a kapu előtt. Pontosan érkezett, és látszott, hogy sírt.
-Jézusom, Nimi mi történt?
-A..anya..ko...kórház..ba..ban..van..-szipogott
-Nyugodj meg, mi történt vele?
-Lesz egy új kistesóm!-nevetett
-Te hülye! Tudod mennyire megijedtem!-durciztam
-Bejössz velem? Elvileg most fog szülni.
-Persze, csak összeszedtek pár dolgot, beriasztok és bezárok. 5 perc és jövök.
-Itt várlak!
Felrohantam a szobámba összepakoltam pár baba ruhát, plusz pénzt, plusz kulcsot stb. csak amik kelhettnek, beriasztottam bezártam és indult is ki. Kint várt rám türelmesen Nimi. Hívtunk egy taxit és bementünk a kórházba.