Tökéletlen Tökéletes l.r.h ( félbe hagyott )

Az új személy

 Sosem gondolkoztam azon, hogy hogyan fogok meghalni. Sosem gondoltam arra, hogy egy fiú miatt ennyi mindenre képes lennék. De ha tehetném akkor sem cserélném másra. Nevelőszülők neveltek máshogy írva két anyám van Katie és Anne. Úgy szeretnek engem mintha a saját gyermekük lennék. Sokan csúfoltak érte, de nem érdekelt. Szeretem őket és eltudom fogadni. Mivel sokat csúfolták úgy gondoltam, hogy rasszista világban élünk, mert valaki más, mint a többiek. Andrea Hale vagyok. Andy - nek szólítanak. Vagyis a barátnőm Cali a barátja Calum és a szüleim. Utolsó éves vagyok a suliban. Így rá kell hajtanom a tanulmányaimra. A kinézetemet rettenetesen utáltam, mert mindig azt a " sablon lány " szerűséget láttam magamon. Kicsi vagyok és barna hajú nagy barna szemekkel. Hangom vékony és meg kell szokni. Ohio- ban lakunk Lawrence-ben pont az óceánnál. Naplemente kor gyönyörű a kilátás. Csöngettek. Felálltam. Azt hittem, hogy Katie -ék megjöttek a vásárlásból. Mikor leballagok a hosszú lépcsőről és felvettem az otthoni papucsomat és kinyitottam az ajtót. Nem anyuék voltak. Hanem Cali és Calum.

- Szia Andy! - ugrott a nyakamba Cali.

- Sziasztok. - köszöntem. Cali leszállt rólam.

- Hello tök mag! - mosolygót Calum. Igen, így szokott engem hívni. Mivel ő a 185 centijéhez képest egy törpe vagyok. Cali és Calum pont összeillenek. Cali 170 centiméter fölött van. Nagyon vékony, de azért a minden jól áll neki. Hosszú fekete göndör haja ombre lilába leér a derekáig. Kreol bőre pedig kiemeli zöldes szemét. Szóval igen, Cali szép nő. Az ajtón bejött egy fiú. Egy kicsit Cal-nal is magasabb volt. Szőke haja belelóg élénk kék szemébe amibe beleragyog a nap. A szájában pc. Hmm... Milyen menő ma valaki.

- Szia a nevem Luke! - üdvözölt és kezet fogtunk. A keze meleg és puha, legszívesebben azt fogtam volna egész végig.

- Andy. - csak ennyit tudtam kinyögni a számon. - Nem jöttök be? - néztem körbe. - Vagy egész nap itt fogunk állni? - kérdeztem. Bementünk a nappaliba és a kanapéra leültünk.

- Luke te honnan jöttél? - tettem fel a kérdést.

- Messze. - felelte. - Pár hónapja ismertem meg a nagy urat és annak a barátnőjét. Mondták ma, hogy ma megismerhetlek téged... És itt vagyok. - fejezte be Luke.

- Na igen. Ez így volt. - helyeselte Calum is aki a zsebéből kivett egy cigarettás dobozt. Megkínálta az egész bagázst, de mi lányok nem kértünk. A fiúk miközben szívták a nikotint a tüdejükbe addig megjöttek anyuék. A mimikájukkal jelezték, hogy segítsek nekik kipakolni. Szóltam a többieknek, hogy mindjárt jövök. Bementem a konyhába. Katie rám néz. 

- Ki az a szöszi fiú? - kérdezte

- Luke-nak hívják. Cali-ék egyik ismerőse. - válaszoltam és vállat vontam. 

- Értjük, jól van, de szólj nekik, hogy lehetőleg kint folytassák a cigizést, ne a házban. - szólt rám Anne. 

- Oké anyuk. - mondtam és miután segítettem nekik. Vissza jöttem. Addig a fiúk ujjat bontottak. 

- Fiúk ki kell menni ha cigiztek. - mutattam az ajtó felé. Calum-ék bólintottak és kimentek. Mi lányok is velük tartottunk. Kimentünk a hideg, hűvös novemberi időben. Nem sokára Luke-k elmentek. Bementem a szobába és folytattam az olvasást.