Tökéletlen Tökéletes l.r.h ( félbe hagyott )

A láthatatlan ember

 Futok az erdőben esküvői ruhában. Nem tudom csak úgy futok. De tudtam, hogy valaki engem üldöz. De azt nem, hogy ki. Elestem. Valaki megfogta a bokám. Teli torokból sikítok. Senki nem hallja. Húznak a földön mint, egy rongy babát. A fehér ruha már barnának nevezhető. Megfordultam Luke volt az. Sárgán izzott a szeme, pólója szakadt volt. A rúnák ragyogtak a testén.

- Most meghalsz! - mondta és megölt.

Felültem és egy akkorát sikítottam, hogy majdnem kiszakadt a dobhártyám. Anne bejött.

- Mi az kincsem? - kérdezte és az arcán aggodalom volt.

- Semmi anya csak... Csak rémálmom volt. - feleltem és a homlokomról letöröltem az izzadtságot. Anne bólintott és becsukta az ajtót. 5 percig gondolkoztam azon amit álmodtam. Utána elkészültem.

- Elmentem! - kiabáltam és kisétáltam az ajtón. Kimentem a kapun is. Megfordultam és ott állt előttem Luke. Mosolygót. Cigaretta a szájában. Engem bámult. Nagy zavarban voltam.

- Szia. - köszönt. Jött felém közelebb egy kicsit hátráltam. - Baj van? -kérdezte.

- Nincs baj miért? - hazudtam.

- Oké.. - jött közelebb elővett a zsebéből egy ékszeres dobozt és kinyitotta. Egy gyönyörű gyémánt fülbevaló volt.

- Luke! Ez. Gyönyörű. - csodálkoztam.

- A nagymamámé. - vont vállat. - Vedd fel! - adta a kezembe.

- Oké.. - mondtam és felraktam. - Na milyen? - kérdeztem.

- Andy... Wao! - reagált Luke. Szóval tetszik neki. Hmm...

- Itt maradunk egész nap, vagy azért megyünk suliba is? - kérdeztem. Elindultunk. Beérkeztünk még időben. Én fizikával kezdtem, Luke pedig angollal. Bementem a terembe és lassan elkezdődött az óra. Az óra végére elkellet mennem vécére. Nem bírtam ki így feltettem a kezem. A Mr. Collins meglátott.

- Igen Andrea? - nézett rám a tanár úr.

- Ki mehetek a mosdóba? - kérdeztem. Mr. Collins bólintott.

- Jól van, de máskor vagy hozz magaddal pelenkát, vagy bírd ki az óra végéig! - szólt a tanár úr utánam és én egy váll rándítással kimentem a teremből. Amíg sétálok a vécéhez meghallom a nevemet " Andrea " megfordulok, de nem volt senki. Nem is érdekelt, tovább mentem. Beértem a vécére, elvégeztem a dolgom. Miközben kezet mostam megint meghallom a nevemet " Andrea " megint körbe néztem, és megint, és megint, és megint, amíg el nem szédültem. Belenéztem a tükörbe és a hátam mögött ott volt és a nyakamat puszilgatja a nevemet suttogva. Megnézem, de nem volt ott, vissza a tükörbe, már ott se.

- Hol van? - kérdeztem.

- Itt melletted. - válaszolta. Megfordultam és ott volt életnagyságban. Talpig feketében, fekete haja kiemelte kék szemeit és fehér a bőre, mint a hóé...

- Mit akar tőlem? Ki maga? - hátráltam.

- A legrosszabb rémálmod. Régóta ismerlek Andrea. Luke Hemmingset keresem. Mond meg hol van és nem bántalak. - mondta. A hangja mély volt férfias. 

- Miért keresi Luke Hemmingset? És miért segítenék magának? És honnan ismer? - húztam fel a szemöldökömet. A férfi rám mosolygót, és felém hajolt.

- Mert elfogod mondani hol van Hemmings vagy te fogsz bűnhődni. - fenyegetett és hozzám ért. Felkiabált a keze megégett. Tökön rúgtam és futottam a terembe ahogy csak lehetett. Kicsöngettek. Luke-t vártam. Teljes mértékben remegtem. Luke felém jött észre vette, hogy gond van.

- Mi történt? - nézett rám nagy aggodalommal.

- Vécére mentem órán és egy fekete alak rám talált és téged kereset. De hozzám ért és megégettem én megfutottam a teremig. Azóta nem láttam őt. - meséltem. Luke gondolkodásba esett.

- Az a szemét Barnabas! - hőbörgött. - Én megölöm! - ment az ajtó felé. De megfordult. - És bántott? - kérdezte. Néztem rá furcsán.

- Ha az bántásnak vesszük, hogy puszilgatta a nyakamat. Akkor igen. - vakartam meg a tarkómat. Luke felém jött megfogta a kezemet és kimentünk a suliból. 

- Most mi csinálunk? Hova megyünk? - néztem rá.

- Hozzám. Mesélek neked egy kicsit. - felelte Luke és rágyújtott egy cigire.