Tomorrowland (Camren) || HU

1.nap(part 2)-Te és én? Én és te.

Camila elképesztő lány.Mindenbe belerakja a szívét és mindent szenvedélyesen csinál.Szereti a kalandokat és rengeteg minden érdekli.Nyitott szemmel jár a világban, és az egészet megcsodálja.Minden apró dolgot értékel az életben, őszintén örül mindennek, akár milyen csekély is az.

És pontosan ezért éppen hogy csak nem futottunk a kis kézműves sátor felé, ahol több száz színes virágból lehetett koszorút készíteni. 

Camila arcán egy őszinte mosoly ült és nem hittem, hogy hamar el fog tűnni.Nem is akartam.Olyan gyönyörű volt amikor mosolygott, mintha az egész világ is színesebb lett volna tőle.Az őszite nevetése pillangók millióit keltette életre a hasamban.És egyszerűen nem tudtam mit tenni, őszinte vigyorral sétáltam az apró lány mellet, aki a sárga converse cipőjében ugrándozott boldogan.

"Camz, camz, lassíts!" nevettem fel, amikor a barna hajú lány pár méterrel előttem volt.Kicsit aggódtam, hogy elvítem Camila-t a tömegben, így felgyorsítottam, hogy beérjem.

"Szia Lolo." mosolygott vadul és egy gyors puszit nyomott az arcomra, amitől én természetesen elpirultam.

"Óvatosan hercegnőm." pusziltam meg az apró kézfejét nevetve, és összekulcsolt ujjakal elindultunk.

Pár perc csend után Camila halk kuncogását hallottam, ezért ránéztem, hogy mitől lett hirtelen ilyen jó kedve.

"Mivan?" kérdeztem tőle mosollyal a hangomban.

"Semmi.Csak boldog vagyok." monda és elkezdte lóbálni a kezeinket. "Hogy itt vagyok.Veled." harapta be az alsó ajkát és félénken a földre nézett.

"Én is az vagyok." válaszoltam egy apró mosollyal, bár nem hiszem hogy hallotta a hangos zenétől és a tömegtől ami körül vett minket.

Végül aztán egy 10 perces séta után megérkeztünk az házikóhoz, ahol körülbelül 30 ember ült a padokon, és fűzte a kis koszorúkat.

"Sziasztok!" lépett oda hozzánk egy fiatal lány, Tomorrowland-es pólóban. "Miben segíthetek?" kérdezte kedvesen miközben leültünk az asztalhoz.

"Szeretnék egy virág koszorút csinálni a hercegnőnek." pusziltam meg Camila arcát, aki a hajával játszott és elpirult.

"Hmm, rendben." mosolygott a lány kedvesen. "Az egyszerű lesz." fogott meg pár virágot és miután megmutatta mit kell csinálni, magunktól készítettük a kis koszorút.

"Lolo?" nézett rám Camila. "Mi a kedvenc színed?" kérdezte édes hangon.

"Öhm, azt hiszem a kék."mondtam elgondolkodva az apró lány kérdésén. "Neked?"

"A sárga." vágta rá egyből, én pedig kérdőn felé fordítottam a fejem.

"Tényleg?Miért?" kérdeztem meglepődve, egyátalán nem erre a válaszra számítva.

"A citromsárga egy boldog szín.Egy ártatlan és szép szín.A nap színe.Ha valakinek sárga virágot veszel, az azt jelenti, hogy ők világítják be az életed.Akár csak a nap, vagy a csillagok.Nagyon kevés ember értékeli ezt a színt, pedig valójában gyönyörű.Tiszta.És varázslatos." mondta, teljesen elvarázsolva a szavaival. "Pont mint te." tette hozzá szerényen mosolyogva, én pedig megesküdtem volna arra, hogy egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni.

"A kedvenc személyem a kedvenc színemben." rakta a fejemre az apró sárga virágokból fűzött koszorút, nekem pedig a szívverésem egyre csak gyorsabb és gyorsabb lett, és ezen a hosszú puszi sem segített, amit a homlokomra kaptam.