10.Veszekedés

389 17 3
                                    

Kitti szemszöge

Reggel nem a szokásos zenére ébredtem. Arra keltem ahogy a szüleim veszekednek. Megnéztem a telefonom 5.45. Kurva jó. Kimentem a szobámból és csodálkoztam a testvéreim még mélyen az álomvilágba vannak. A lépcső tetején álltam és le AKARTAM szólni hogy hadják abba. A hangsúly a múlt időn van ugyanis meghallottam valamit amitől majdnem összeestem. Térdre rogytam és úgy hallgattam tovább ahogy veszekednek. Az órám csőrgése ébresztett fel hallgatózásból. Gyors berohantam a szobámba. Olyan hangosan szól a zene hogy anyáék is meghallották tehát abba hagyták a veszekedést.

Levánszorogtam a lépcsőn mintha még csak most kelltem volna mit sem selytve a vitáról. Köszönés ként legyintettem egyet és már rohantam hogy kiengedjem magamból ami kikívánkozott. Miközbe rohantam vissza a lépcsőhöz vetettem egy pillantást anyáékra. Mind a ketten felvették a pókerarcot. Visszamásztam a szobámba és felvettem előre kiválasztott ruhámat ami egy több helyen szakadt világos farmerből, egy halvány babarózsaszín kötött hosszujjuból aminek a hátán nagy a kivágás, egy barna fonott övből és egy fekete vansből állt. Megint levánszorogtam a lépcsőn és bevágtam magam a fürdőbe. Fogatmostam és felkentem magamra egy alap sminket semmi extra. A hajamat kifésültem és hagytam hogy vállamra omoljon. Ékszerként egy egyszerű ezüst gyűrűt vettem fel amiben egy kicsi kő van. A nadrág szárát és a felső ujját felhajtottam, felkaptam fekete bőrdzsekim, a táskámba gyors behajigáltam a kajám és a teám majd rohantam a buszhoz.

A buszmegállóban nagy meglepetésemre megjelent Dani. Nem mondom hogy nem örültem neki de jobb lett volna ha egy kicsit egyedül maradok hogy megemésszem a reggeli vitát.
- Szia gyönyörűm! - köszöntött vidáman.
- 'Reggelt. - mormogtam fáradtan és egy enyhe flegmaságot is merészeltem benne felfedezni.
- Valami baj van? - arcáról lerít az aggodalom ahogy tekintetem fürkészte. Gyönyörű barna íriszeibe nézve olyan volt mintha anyámat látnám. Gondolatomra lefolyt az első könnycsepp az arcomon. Daninak több se kellett. Rögtön magához húzott és ölelésbe vont. Nem kérdezett, nem mondott semmit. Hagyta hogy eláztassam pólóját még szerencse hogy vízálló szempillaspirált kentem magamra, különben most egy fekete folt ékeskedne fehér pólóján. Csak sírtam és sírtam. Lassan ideért a busz de mi nem száltunk fel. Dani javasolta hogy lógjunk el. Én beleegyeztem. Úgysem festettem most úgy mint ahogy kellene. Inkább hasonlítottam egy zombira akinek szemei vörösben pompáztak és felvoltak dagadva a sírástól. Elindultunk egy irányba ztán beugrott hogy menjünk el a pályára. Beleegyezett tehát megnéztük mikor jön busz. 7.20-kor nem is rossz van egy fél órám rendbeszedni magam.

Az állomás mosdójában rendbehoztam arcomat. Először eltűnődtem a szememmel mit kezdjek. Egy kis ideig filóztam mikor beugrott hogy én régen szemüveges voltam, de mivel utáltam a szemüveget ezért kontaklencsét hotdtam. Mivel a kontaklencsétől gyakran piros lett a szemem kaptam rá egy szemcseppet. Elkezdtem kutakodni a táskámban. Áldom magam hogy még nem vettem ki és még volt is benne. Gyors cseppentettem egyet-egyet az íriszeimre és pik-pak a pirosság eltünt. Ez az egész hozzuk rendbe az arcomat művelet össz-vissz 10 percbe telt.

Mikor kiléptem Dani várt rám. Kicsit meglepődött hogy a szememet is rendbehoztam és ezt szóvá is tette. Csak anyit mondtam ráhogy ez az én kis titkom, majd nyomtam egy csókot ajkaira. Minden érzelem ami bennem volt a csókban érezni lehetett. Miután elváltak ajkaink nem távolodtunk el. Lábujjhegyre álltam- mivel egy fejjel magasabb nállam -karjaimat nyakaköréfontam és jó dzorosan megöleltem. Ő kezeit derekamon pihentette és halehetséges mégszorosabban magához húzott. Annyira jól esett hogy észre se vettük hogy az idő hogy elszállt. 5 perc múlva indul a buszunk.

Az ölelésből kibontakoztunk majd megindultunk a busz irányába. Mivel már minden két személyes hely foglalt volt ezért egy egy személyes ülést foglaltunk el ketten. Dani ölében pihentette fenekem, míg fejem vállára hajtottam. Védelmező karjaival derekamat ölelte át. Nem akartam hogy ez a pillanat, ez az érzés bármikor is véget érjen. Már több mint két hónapja együtt vagyunk. Boldogok és felszabadultak. Jól érezzük egymás társaságában magunkat akár milyen testi intimitás nélkül. A csókot kivéve mert az megengedhető😉. Gondolataimból Dani ébresztett fel.

Egy Új Élet //BEFEJEZETT//Where stories live. Discover now