Egy Új Élet //BEFEJEZETT//

7.A tanító

Andi szemszöge:

- Szabikaaaaa! Gyere már lekéssük a buszt! - Üvőltöttem fel az öcsémnek. Hajlamos több időt tölteni a tükör előtt mint én. Chh...fiúúk😒.
- Megyek már Pukkancs! Csak felne robbanj! - Röhögött a becenevemen.
- Vonszold szépen ki a formás kis hátcsód azon az ajtón és menjünk a buszhoz! - Parancsoltam neki hízelgően. Csak megforgatta a szemét olyan hisztis tinilány stílusba amit egy kuncogással díjaztam. Mivel gyulán lakunk ezért elég korán kell kelnünk mivel a buszunk 6.10-kor indul mert  felújítják a sorompót ezért kerülőn kell menni.

Kiértünk a buszmegállóba és vártuk a buszt. Nem szóltunk egymáshoz. Ilyenkor félholt kómás emberek vagyunk, örülünk ha nem alszunk el állva. A jármű befordult a sarkon mi meg elő vettük a bérletünk. Beültem a szokásos helyemre a testvérem pedig mögém. Nem szoktunk egymás mellé ülni mert sajt. Most Jacob Sartouriostól a sweatshirt ment a füllemben amikor a szokásos buszmegállónál felszállt....doppergés....Patrik. Nagyon tetszik nekem de úgy érzem ez nem kölcsönös. Észre vett és biccentett egyet ahogy szokott de ez még is más volt ugyan is elindult felém. Mellém még nem ült senki és ez csak akkor eset le amikor lehuppant mellém. Uhgg...az a mennyei fahéj illat. Uram atyám, ments meg. Gondolatomot lágy mégis mély férfias hangja zavarta meg.

- Hali kislány! - Úr. Isten. Bugyiszaggató mosoly. Ahwww.
- Csáó! Mizu, Menőke?
- Nem sok. Arra?
- Nem különb.
- Valaki nagyon durci. Mi történt.
- Csak szimplán reggel van és hétfő.
- Jajj szegény. De nah. Nézd a jó oldalát én feldobtam a napod.
- Persze, persze hid csak ezt nyugodtan. - Próbálok minél nyugottab és lazább lenni ne hogy megtudja az igazat.
- Nem kell nekem hitegetni hogy tökéletes vagyok és hogy feldobom mások napját a puszta jelenlétemmel.
- A szerénységedet kihagytad. - Mondtam neki gúnyosan.
- Ugyan kérlek. Még a végén rossz fényt vet ez a szó az imázsomra, Cica.
- Bolond.

Így folytattuk az utunkat amíg be nem értünk ő utána hozzá csapódott a bandájukhoz míg én mentem pletykálni a lányokkal.

Kitti a padon ült török ülésbe. Olvasott a telefonján és zenét hallgatott. Adél tanult a kémia dogára Viki pedig még sehol se volt. Kimentem berakni a suliboxomba a cuccom és a kémia felszerelésemmel a kezemben indultam vissza a teremhez. Az ajtó előtt neki mentem valaminek. Vagy inkább valakinek. A felszerelésem a kezemből a földre került. Az orrom alatt szítkozódtam mikor leakartam hajolni a cuccomért de az a valaki is akkor akart lehajolni ezért lefejeltük egymást. Most már felemeltem a fejem mert tudni akartam ki nem tud figyelni. Amikor rájöttem hogy Patrik az csak lehajtottam a fejem és vártam míg felveszi a kémia könyveimet és füzetem. Mikor átnyújtotta ujjaink egymáshoz értek. Testem egésze bizseregni kezdett, sőt még a térdem is feltűnés nélkül bele remegett.

- Öhmm...köszi.
- Semmi. És bocsi hogy neked mentem meg hogy lefejeltelek.
- Nem para. Talált már fejbe bőr labda is és az jobban fájt.
- Bőr focilabda? Szeretsz focizni?
- Igen és igen bár nem igazán megy valami jól.
- Megtanítsalak? - Ughh. Segíteni akar te jó ég.
- Ha nem gond akkor igen.
- Persze hogy nem gond.
- Akkor mikor es hol kezdjük?
- Ma délután ötkor a focipályán. - Nyomott egy puszit az arcomra és már ment is tovább. Én fázis késéssel mormoltam egy okét és már féltem a lányoktól ugyan is végig nézték a kis jelenetet.

Félelmem beigazolódott. Amint beléptem letámadtak hogy ez mégis mi volt. Igen. Ők tudjok hogy gyengéd érzelmi szálak kötnek Patrikhoz. Mindent elmeséltem nekik. Ők is beavattak mindenbe. Kiderült hogy Adél Zsombival, míg Kitti Danival jött össze. Örülök nekik. Szorítok nekik hogy minél tovább tartson szerelmük. Már csak Vikinek kéne találni valakit.

Suli után haza mentem azzal az indokkal hogy nem érzem jól magam. Otthon felvettem egy rövidnadrágot és egy halvány rózsaszín már-már barack árnyalatú harom negyedes ujjú felsőt. A különlegessége az volt hogy a hátulján középen el van választva és sötétebb árnyalatú mű bőr masnikkal kötik össze. Kittitől és Adéltól kaptam névnapomra. Egész jó idő volt ahoz kélest hogy már október eleje van. ( egy kicsit elhaladtam az időben szerk. )

Patrikkal a megbeszélt időben a pályán voltunk ő épp dekázgatott amikor odaértem.

Egész végig tanított cselezni kapura rugni. Egyik alkalommal amikor elakarta venni töllem a labdát én akezembe vettem és felkiáltottam!

- Kapj el ha kell a labdád! - azzal futni kezdtem. Neki se kellett több. Utánam iramodott. Egy pillanatra megálltam hogy szuszanjak egy röpke pillanatot de arra nem számítottam hogy Patrik azzal a lendülettel ahogy jött felkap és vetődik velem egyet. Az arcán egy huncút mosoly ült ami nekem egy csepet sem tetszett. Egyszer csak elkezdett csikizni. Röhögve hagyta abba és úg indultunk el haza fele. Elkísért és a búcsúnál megölelt majd homolokon puszilt.

Macsós charmja mögött egy érzésekkel teli lélek lapúl. Miután megfürödtem, vacsoráztam, felmentem a szobámba és folytattam a történetem a  Nem tudsz rólam mindent c. könyvemet a wattpadon. ( Ez a köny tényleg van és szukany_andii írja. ) Boldogan merültem álomba.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Bocsi bocsi hogy ilyen későn hoztam a részt de elég húzós napom volt és ráadás ként 5 gyógyszert kellett lenyomnom a torkomon. Remélem tetszett. Ha minden jól meg holnap hozom a kövi részt. Nagyon örülök hog folyamatosan nő az olvasóim száma.

Jó éjszakát: ~Pingvin~