Egy Új Élet //BEFEJEZETT//

4.Új barátság

Reggel szokásos időben szokásos zenére ébredtem annyi különbséggel hogy ma már végre péntek van.

Miután elvégeztem szükségleteimet elköszöntem anyáéktól és már indultam is a buszhoz. A füllemben Andy Black-We don't have to dance ment. Persze hogy ordított a zene de így legalább ki tudom zárni a külvilágot. Ma a busz leghátuljába ültem az ablak mellé. A 10. megállónál Dani szállt fel egy kislány kezét fogva. Gondolom a húga lehet. Pechemre észre vett és mellettem volt egy hely, de jó! Elindult felém de én inkább csak bámúltam ki az ablakon. Egyszer csak egy kezet éresztem a térdemen és a kislányt is megláttam az ablak mellett. Oldalra fordítottam a fejem és kivettem a füllhallgatót hogy kérdőre vonjam Danit de ő beelőzött.

- Szia! Sajnálom a tegnapit. Nem tudom miütött belém talán csak rossz napom volt vagy valami ilyesmi. - Nagyon meglepődtem és az egész monológját tátott szájjal hallgattam még arról is megfeletkezve hogy a térdemen hagyta a kezét, de nem bánom hisz melegséggel tölt el. Szólásra nyitottam a számat de a kislány beelőzött. Komolyan csak én lettem lassú vagy csak ők pörögnek.
- Danii! Ki ez a lány? - Kérdezte enyhe meglepetséggel.
- Kriszti ő itt Kitti. Kitti ő Kriszti a húgom.
- Csinos vagy - Mosolygott felém ezek szerint Kriszti.
- Na gyere tök mag! - Azzal Dani felemelte és az ölébe ültette. Milyen aranyosak🙊💜
- Kitti szereted Danit? - Egy másodperc alatt bicikli jerék nagyságúra nyílt a szemem Kriszti kérdésétől.
- Kriszti!! - Dani lövelt felé egy elhallgattató pillantás.
- Jó bocsi
- Igen kedvelem! - Ennyit bírtam kinyögni- Bár néha gondolkodhatna mielőtt cselekszik. - És kuncogni kezdtem Krisztivel egyetembe.
- Hahaha! Nagyon vicces! - Egy szemforgatás kíséretével adta tudtomra a híres rossz fiú hogy milyen jó a humorom.

Ezután még beszélgettünk és a suliba menet Kriszti megkérdezte nem e jöhet velem. A bátyja annyival elintézte ha nekem nem nagy teher. Én csak rábólintottam és Dani már hozzá is csapódott a fiúkhoz.

- Hanyadikos vagy kicsilány?
- Most lettem elsős. És te hanyadikos vagy?
- Hetedikes vagyok.
- Nehéz a hetedik? Mármint nehezebb mint az első? - Kuncogtam egyet utána válaszoltam neki.
- Nehezebbnek nehezebb de azért nem olyan borzasztó.

És be is értünk a suliba Kriszti egy öleléssel búcsúzott én pedig nyomtam egy puszit a feje búbjára. Dabi is megjelent és odacsörtetett mellém.

- Kedvel téged.
- Aranyos a húgod. Remélem vigyázól rá mert nagyon megkedveltem és nem akarom hogy baja legyen.
- Nocsak valaki olyan lett mintha a nővére lenne!
- Baj? Báttyus! - Gúnyosan hozzátettem azért azt a báttyust.
- De hogy baj. Legalább rád is vigyázhatok ha már a hugicám lettél. - Azzal összeborzolta a hajamat.
- Nem kell rám vigyázni nagy lány vagyok már! - És viccesen melkason boxoltam.
- Nah menj órára. Ha elkésel hogy beszélem ki anyáéknál! - Megölelt majd egy kicsit meglököt azzal a cím szóval hogy " lendületet adtam nehogy elkéss " . Nagyon finom volt az illata olyan menta citrom keverék de nagyon jól állt neki.

Nagy nehezen végig bírtam az óráimat. Szerencsére csak hat volt ezért egy órát az udvaron töltöttünk. Daniék fociztak. Kigondolta volna. Összebeszéltünk Vikivel és megkérdeztük beszállhatunk e.

- Ha beakartok szállni bizonyítsatok! - Felelte 'bátyuskám'.
- Mi a feladat Danika. - Gúnyosan mondtam mire a többiek csak húúúú-ztak.
- Ha háromból legalább egy bemegy beszállhatok. De szólok jól védek.
- Ne félts mi se vagyunk a legszarabbak.

Elsőnek én rúgtam bem ment be. Vikinek elsőre bement szóval ő biztosan játszhat. Amásodik már nekem is bement, viszobt Vikinek ez nem ment be. A harmadik mindkdttőnknek bement.

- Mi a jó kurva! Ezt hogy csináltátok? - Kérdezte meglepetten Dani és még egy fiú aszt hiszem Patrik teljes tökéletességgel egyszerre.
- Mondtam hogy mi se a legszarabbak közé tartozunk. - Ezzel lezártuk a beszélgetést. Daniék csapatába kerültünk. 4:0-ra megvertük az ellenfélt és én is rúgtam egy gólt ahogy egyett Viki is, Patrik pedig kettőt.

Jeh mehetenünk be napközi. Míg sétáltam egyedűl ugyan is Viki hamarabb elment, valaki hatúlról átölelt, felemelt és megpörgetett. Anbyira hírtelen jött hogy ijedtemben felsíkítottam egy picit szerencsére nem túl hangosan. Mikor letett titokzatos ijesztőm tovább ölelt, én pedig felismertem az illatát.

- Jesszusom Dani nagyon megijedtem! - Tetetett dühvel szembefordúltam vele.
- Honnan tudtad hogy én vagyok? - Ahhww az a bugyi szaggató mosoly. Nyugi Kitti urlkodj magadon.
- Felismertem az illatod! - Mondtam büszkén.
- Oh. Értem! - Egy percig elgondolkodott valamin és újra megszólalt. - Nincs kedved mellettem űlni?
- Miért is ne. De utána melyik busszal mész haza mert szeretnék mégjobban megismerkedni Krisztivel ha még nem ment haza.
- Ugyan aztal amelyikkel te és nyugi ő is napközis és ő is azzal megy. - Csak bólintottam egyett. Amíg beszélgettünk fel is értünk a terembe Gedó egy legyintéssel elintézte hogy Dani mellé ültem és valami ilyesmit mormolt "Komolyan Dani ahelyett hogy a lányokra vadásznál inkább tanulnál!". Rá néztem Danira ő csak vállat vont és egy cetlire firkantott valamit és elém tolta. A cetlin ez állt:
" 0630/789-1234
Írj rám és mondok valamit hugi😉"

Először értetlenül neredtem a cetlire hisz nem is lehet telefonozni. De kit érdekel beírtam a telefonba és írtam neki.

Én: Nah mit szeretnél báttyó?😂

Bratyó-Manó🙌: Nem igaz amit Bagoly mondott nyugi. Tanulok én rendesen és nem vagyok akkora nőcsábász hugicám😄😂

Én: Jól van, jól van bolond. Hogy vagyok beírva neked?

Bratyó-Manó🙌: Hugi cica😺. Én neked?

Én: Bratyó-Manó🙌. De hé! Mi az hogy cica😕??

Bratyó-Manó🙌: Semmi semmi. Tetszik a nevem bár inkább óriás vagyok mint manó😉.

Csak oldalba böktöm egy röpke kuncogással párhuzamban míg ő félmosolyra húzta száját. Ezután folytattuk a tanulást.

Végre vége a napközinek. Keressük meg Krisztit. Dani elindult a folyósón én pedig követtem. Mikor Kriszti meglátott engem rögtön elengedte Danit és felém rohant én felkaptam és megöleltem. Így hármasban baktattunk a buszhoz. Ezúttal elfoglaltunk egy négyes ülést teljes mértékben. Kriszti és én az ablak mellé ültünk egymással szemben, Dani mellettem találta meg a helyét Kriszti mellett pedig a táskák voltak. Egész úton csak beszélgettünk és nevettünk.

Mikor haza értem felmentem a szobámba ledobtam a táskámat egy kicsit töltöttem a telóm ameddig bepakoltam a kistáskámat, levettem a tőltőről a telefonomat, lerohantam a lépcsőn, felkaptam a pórázt, felraktam akutyámra Zakira és írtam egy üzit Daninak.

Én: Nincs kedvetek kijönni velem kutyát sétáltatni?

Bratyó-Manó🙌: Kriszti elment a barátnőjéhez de én szívesen elkisérlek. Hol találkozzunk?

Én: Mondjuk a Rózsa pályán 15 perc múlva.

Bratyó-Manó🙌: Oké. Akkor 15 perc múlva. Puxx😘.

Csak bámúltam a telefont. Úristen ez a smile! Te. Jó. Ég. Na jó Kitti tűrtőztesd magadat! Ez csak egy smile. Áh kit ártatok. Mindjárt összeesek.

15 perc múlva mind a ketten ott voltunk a pályán. Egy órán keresztűl sétálgattunk és beszélgettünk. Utána haza kellett mennie és búcsúzás képpen megölelt és nyomott egy puszit az arcomra. Én is hoza indultam. Mikor már a szobámba ültem és wattpadon olvastam a Korlátok között c. könyvet ( igen szeretném reklámozni ezt a könyvet, szerintem nagyon jó és lassan kezdem a folytatását) rájöttem hogy menni kéne fürödni. Gyors letusoltam, jó éjszakat kívántam Daninak. Mosollyal az arcomon nyomott el az álom.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Halikaaaaa🙌🙌🙌!

Itt is van a kövi rész. Ha tetszett nyomjatok rá a vote-ra és komizzatok. Nagyon remélem hogy tetszett. Nagyon de nagyon örülök anbak hogy nő az olvasottak száma. Ez eddig a leghosszabb rész egész pontosan 1200 szavas. Ha minden jól megy holnap hozom a kövi részt de nem ígérek semmit mert majd szét hasad a fejem de mindent beleadok majd.

Jó éjszakát, álmodjatok csillámpónival!

Puszi:~ Pingvin~