4

285 12 1
                                    

Reggel mama keltett. Elvégeztem a reggeli rutinom. A mai ruhám egy térdnél szakitott farmer gyatya és egy pántnélküli felső. Felvettem a deszkám elköszöntem és elindultam. Az uton bekapcsoltam az uj kedvenc zeném amit tegnap hallotam a rádioba. Linkin Park - Leave out all the Reas. Elbambultam és a kocsi uton találtam magam. Ledermedtem.
- Reni! - kiabált valaki. De én csak néztem előre. Egyszer csak egy lökést éreztem. Aztán a fűvön kötöttem ki és valaki rajtam feküdt. Aki nem más volt mint Dávid...
- Dávid! Jol vagy?- de ő nem szolt semmit.
- Mondj kérlek valamit!- szemeimbe könny gyűlt. Ő csak felállt felvette a deszkáját és elment. Én is ezt tettem. Beértem az iskolába. Felszaladtam a terembe. Leültem mellé.. Szandiéknak biccentettem.
- Minden oké?- kifele bámult. Nem tudtam hova tenni hogy ezt miért csinálja.. Becsengettek. Matek óra volt. Gyűlölöm... Persze a tanár engem kérdezett.
- Renáta. Bontsa fel nekem a 260- at.- de utálom amikor valaki Renátábak hiv...
- 260 osztva 2- vel, az 130. 130 osztva 2- vel az 65. 65 osztva 5- el, az 13. 13- at pedig eloszuk önmagával igy kapunk 1- et. - feleltem az osztály csak nézett tátott szájjal. Szó szerint. Az egyik fiunak a szájábol csorgott a nyál.. Hát okeeee..
- Hatványos alakban?- na menjen egy melegebb éghajlatra pls.
- 2 a másodikon, szorozva 5- el és szorozva 13- al. - még én is meglepődtem.
- Hm rendben. 5- ös!- leültem és tanultam tovább. Kicsengettek. Kimentem az udvarra. Valaki megfogta a kezem és hátra vitt a hátso udvarba. Dávid volt az.
- Most már elmondod mi a baj??- kérdeztem türelmetlenül.
- Talán az, hogy majdnem elütött az a rohadt kocsi?! És ha én nem vagyok ott?- orditott rám. Ezen elgondolkodtam... Könnycseppek áztatták az arcom. Meglágyult az arca. És átölelt.
- Ne haragudj Ren. Nem ugy akartam. Sajnálom.- lerogyott a fűbe velem együtt és az ölébe huzott. Melegség járta át a szívem. Billegtünk előre - hátra. Kezdtem álmosodni. Dávid is neki dőlt a fának. Már csak szuszogást hallottam. Nehezedni kezdtek a szemeim. Végül elaludtam.

Fekete István Gimi - Választás BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now