- Uhh.. Bocsi.- mondtam gyorsan. - Én bocsi. Uj tanulo vagyok. Azt se tudom mi merre van.- kacagott fel. Ránéztem. Egy magas fiu volt. Barna haja volt és a Ramones feliratu pulcsi volt rajta.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
- Reni vagyok. Segítsek?- mosolyogtam rá. - Megköszönném. Ja és Erik.- hm tehát Erik. Körbe vezettem. Becsöngettek. Leültem Hajni mellé. Ének óra. Mit ne mondjak azért hiányzik Dave... Az volt a házi, hogy irjunk egy dalt. Sziklás Antónia tanárnő az ének tanár. Engem szolitott. Kimentem az asztalához felvettem a gitárt és elkezdtem. -
I can take the rain on the roof of this empty house
That don't bother me
I can take a few tears now and then and just let them out
I'm not afraid to cry every once in a while
Even though going on with you gone still upsets me
There are days every now and again I pretend I'm OK
But that's not what gets me
What hurts the most
Was being so close
And having so much to say
And watching you walk away
And never knowing
What could have been
And not seeing that loving you
Is what I was tryin' to do
It's hard to deal with the pain of losing you everywhere I go
But I'm doin' It
It's hard to force that smile when I see our old friends and I'm alone
Still Harder
Getting up, getting dressed, livin' with this regret
But I know if I could do it over
I would trade give away all the words that I saved in my heart
That I left unspoken
What hurts the most
Is being so close
And having so much to say (much to say)
And watching you walk away
And never knowing
What could have been
And not seeing that loving you
Is what I was trying to do, oh.
What hurts the most
Was being so close
And having so much to say (to say)
And watching you walk away
And never knowing
What could have been
And not seeing that loving you
Is what I was trying to do
Not seeing that loving you
That's what I was trying to do. - az osztály fütyült és tapsolt. Tanárnő pedig bekönnyezett. - Reni. Ez gyönyörű volt. Csillagos ötös.- megint tapsolni kezdtek. - Köszönöm.- mosolyogtam. Mindenki énekelt aztán Erikre került a sor. - Erik. Te jössz!- szolitotta fel a tanárnő. - Öö..- kezdett volna el magyarázkodni de közbe szoltam. - Tanárnő! Mi közösen is irtunk egy dalt. Elő adhatjuk?- átnyujtottam Eriknek az egyik dalom, hogy olvassa át. - Persze.- mosolygot. Felálltunk és elkezdtem. -
Nappal Marinette vagyok, egy átlagos életet élő átlagos lány,
De van bennem valami rendkívüli amiről senki sem tud,
Az még titok.
Ma suli vár csak lezseren
De ez a srác pont az esetem
Ha szemezünk az kiborít
Szédít de mégsem bírom így.
Oh oh oh jó kedvre derülök
Oh oh oh sőt szinte repülök
Oh oh oh Ám hogyha jön az éj fordul már a szél.
R:Miraculous csodadolog besuhanok,ha nem megy jól
Leüt a sokk,hogy nincsen jobb erőm a szív mélyéről szól.-
gitároztam. És közben rámosolyogtam Erikre.
Oly fura az ha jön az éj
Már csakis ő kiért a szívem él
Ő lecsitít és behevít
Ha elesek jön s felvidít.
Oh oh oh miért hinné nekem el?
Oh oh oh ég benn a szerelem
Oh oh oh látván a mosolyát lelkem fordul át.- és innentől közösen. - Miraculous csodadolog besuhanok ha nem megy jól. Leüt a sokk hogy nincsen jobb erőm a szív mélyéről szól. Őrizd meg jól!- totál beleéltük magunkat. A végén megbotlottam de ő elkapott. Arcunk közel volt egymáshoz. - Csókot! Csókot!- kiabálta az osztály. És Erik megcsokolt.
