Hajnalban arra keltem, hogy pittyeg a telefonom. Hunyorogva megnéztem kiirt. Dávid volt az. Mit akar ez ilyenkor? Daveem:33: Reni. Gyorsan gyere át. Csinálj valamit. Sír a hugom és nem birom megnyugtatni. Már be van lázasodva. Segíts kérlek.!! Én: Cím?? Daveem:33: Mátyás király tér 8 Én: Villám gyorsan felöltöztem. Felvettem a motorkulcsom és a bukosisakot. Jaa van motorom 1 héttel ezzelőtt kaptam. Nem gondoltam volna, hogy szükségem lesz rá. Kirohantam. Felültem és elindultam. Száguldoztam Budapest utcáin. Oda is értem Dávidék házához. Ő pont akkor jött ki. - Te motorozol?- én csak mentem befele. Keserves sirást hallottam a jobb oldali szobábol. Levettem a papucsom. És... A papucsom?! Uhh bakker nem vettem át. Na mindegy rohantam a szobába. Ott feküdt az a szegényke. Istenem de gyönyörű kisbaba. Odamentem hozzá. - Babuci. Hát mi a baj?- felvettem és elkezdtem ringatni. Már alig sirt. Bejött Dave. - Melyik a te szobád?- suttogtam. - Gyere.- követtem az emeletre. Egy tipikus fiu szobába kötöttem ki. Leültem az ágyára. Dávid is leült átkarolt és dölöngêltünk. - Mi a neve?- nêztem rá. - Rebeka-.- fejét nyakamba furta. Eldőltünk Rebivel. Dave is csatlakozott. - Rebekát berakom a kiságyba.- mosolyogtam rá. - Jo.- egy édes mosolyt villantott felém. Átsétáltam Bekivel. Letettem adtam neki egy puszit becsuktam az ablakot és visszamentem Dávidhoz. Vissza vettem a kabátom. Felállt odasétált hozzám és megfogta a derekam. - Hova, hova?- kérdezte két csók között. - Haza, haza.- mondtam tök komolyan aztán elröhögtem magam. - Nem mész te sehova.- átkarolt és eldőlt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Olyan jo érzés érzés volt. Megcsokolt. Nem sokra rá elaludtam.
