I never give up /Teen Wolf ff/

2. rész :)

Még egy 10 percig néztem a tv- t aztán én is felmentem az emeletre. Bementem a fürdõszobába és lezuhanyoztam illetve fogat mostam. Befontam a hajam és felkötöttem egy kontyba, hogy reggelre laza hullámok legyenek benne. Jó benyomást szeretnék kelteni az emberekben már az elsõ napomon. Remélem Stiles nem fog teljesen magamra hagyni. Mondjuk fel tudom találni magam. Én nem olyan vagyok mint egyesek, hogy félek odamenni egy idegenhez. Minden nehézség nélkül megkérdezek bármit, bárkitõl.

Miután végeztem a fürdõben, átöltöztem és bebújtam az ágyba. Beállítottam a telefonomon az ébresztõt 6 órára és szinte azonnal elnyomott az álom. Nem álmodtam semmit, de ez a megszokott nálam. Nagyon ritkán szoktam álmodni, de azok általában meg is valósulnak. Ez egy elég érdekes dolog és kicsit rémisztõ is. Nem mondtam el még senkinek, mert félek, hogy dilisnek vagy ilyesminek neveznének.

Mikor felcsendült a Linkin Park - In the end címû szám tudtam, hogy hivatalosan is elkezdõdött az elsõ iskola napom. Választottam egy fekete fehér virágos egyberuhát, egy fekete bõrdzsekit és egy szoknyához illõ fekete tornacipõt.

Összepakoltam a cuccaimat az iskolához és tudatosult bennem, hogy teljesen fölöslegesen keltem fel ilyen korán, mert még csak 7 óra múlt 2 perce és a tanítás 8 órakor kezdõdik. Na, de mindegy is, lementem a nappaliba ahol Stiles fogadott teli szájjal.

- Ohh! Helló! - próbálta lenyelni a falatot.

- Jó reggelt! Mikor szeretnél indulni? Szerinted menni idõ kell a beiratkozáshoz?

- Igazából fogalmam sincs. Felõlem indulhatunk most is.

- Oké, te tudod.

- Akkor gyerünk! - karolta át az egyik kezével a vállamat. Kb 15 centivel volt nálam magasabb, szóval pont kényelmes volt így neki.

Kimentünk az ajtón és Stiles odavezetett egy világos kék Jeep- hez. Beszálltam az anyósülésre és Sti beült mellém a kormány mögé.

- Neked van jogsid? - kérdezte miközben elindította az autót.

- Van, de én jobban szeretem a tömegközlekedést.

- Ha esetleg kellene, majd nyugodtam viheted ezt csak majd szólj elõtte, mert sokszor van vele elektromossági hiba.

- Oké! Mennyi idõ még mire odaérünk?

- Egy utca még. 8 óra 22- re beérünk. Nyugi, lesz idõd mindenre és segítek is megtalálni a termet meg minden.

- Köszi! Köszönök mindent amit értem teszel! - nyomtam egy puszit az arcára.

- Ez csak természetes. - mosolygott már egy pillanatra, majd tekintete visszatért az útra.

Bekanyarodtunk egy parkolóba aztán amikor találtunk egy szabad helyet kiszálltunk és elindultunk a hatalmas épület felé. Olyan volt belülrõl, mint a filmekben. Hosszú folyosó, két oldalán kék szekrények. Sti elvezetett az igazgatói irodába ahol elintéztem a papírjaimat és most már teljesen hivatalosan a Beacon Hills- i állami suliba járok. Kaptam egy órarendet, egy házi rendet illetve megkaptam a könyveimet. Nincs is olyan sok. Fõleg jegyzetelni kell majd és nem tankönyvbõl tanulni. Ez egy plussz pont a sulinak. Nem szeretek magolni könyvbõl...

- Nekem matek az elsõ órám. Az merre is van?

- Majd elkísérlek! Na, de gyere, bemutatlak a barátaimnak! - karolta át ismételten a vállamat. Ez már a mániája. Kiélvezi, hogy én csak 165 centi vagyok õ pedig 182. Jelentõs különbség van köztünk...

Elindultunk a folyosón visszafelé és egészen egy szintén kb 180 magas fekete hajú fiúig mentünk. A szemei szinte már feketék voltak, a karja nagyon izmos volt és a válla is széles. Nem tûnk az osztály stréberének. Inkább valami magabiztos, menõ gyerek lehetett.

- Scott! Õ itt az unokahúgom, Katherine.

- Szia! Örülök, hogy megismertelek! - nyújtotta felém a kezét.

- Szia, én is! - viszonoztam a kézfogást.

- Haver, láttad valamerre a többieket?

- Malia és Lydia épp a kémia terem felé mentek. Liamet és Masont viszont még nem láttam ma.

- Mason és Liam veled egy évfolyamba jár. Malia és Lydia viszont nálad egyel feljebb, velem járnak egy évfolyamba. - magyarázta Sti.

- Oké. Még van 15 percünk óra kezdésig. Mit csinálunk? - kérdeztem a két fiúra nézve.

- Keressük meg a szekrényedet aztán elkísérlek a matek teremig. Scott, te is jössz?

- Ahha. Miért is ne? - állt a két oldalamra a két nálam jóval magasabb srác.

- Vezessetek, mert ti tudjátok az utat. Az enyém a 109-es szekrény.

- Oké. Az a lépcső mellett lesz, közel az öltözőkhöz. - mutatott jobbra Scott

- Menjünk! - csapta össze a két kezét Stiles. Elvezettek a szekrényemig aztán a matek teremig. Bementem az osztályba és leültem az utolsó előtti sorba a bal szélső padba. Itt kétszemélyes padok voltak és reménykedtem, hogy egy kedves padtársat fogok ki. Belépett egy sötét barna hajú lány és elindult hátra. A leghátsó sor már foglalt volt, de a terem még nem volt tele, mégis odajött hozzám:
- Szia! Új vagy? A nevem Hayden.

- Szia! Igen, tegnap költöutem ide. Én Katherine vagyok.

- Baj, ha ide ülök?

- Nem, dehogy is! - mosolyogtam rá és ő viszonozta. Kedvesnek tűnik.

Végig ültem a matek órát, de a tanárnak nem tűnt fel, hogy új vagyok vagy csak nem akarta azzal húzni az időt, hogy bemutatkozzak. Mikor kicsengettek megoróbáltam visszaemlékezni arra, hogy hogyan jutottam el a teremig. Egy - két perc bolyongás után megtaláltam a szekrényemet. Kinyitottam az ajtaját és kipakoltam a kémia felszerelésem és bepakoltam a matekot. Mikor már indultam volna tovább odajött a mellettem lévő szekrényhez egy velem egymagas fiú. Szőkésbarna haja volt, kék szeme, és ő is izmos volt, bár nem annyira mint Scott. Helyes volt és végre egy ember aki nem magasabb nálam. Stiles, Scott, még Hayden is. Amikor elindultam órára észrevett és mélyen a szemembe nézett. Egy pár másodpercig így áltunk majd rá mosolyogtam és elmentem megkeresni a fiúkat. Éreztem magamon valaki tekintetét végig, de nem fordultam meg megnézni, hogy ki az. Inkább mentem tovább és próbáltam nem elkerülni Stilest.

Végül megtaláltam és elkísért órára. Ez így ment egész nap. Egyedül kémián vette észre a tanár, hogy új vagyok a többin csak csendben ültem és jegyzeteltem.

- Egy órám van hátra, de van még előtte egy ebédszünetem.

- Akkor menjünk kajálni. - vezetett egy nagy terem felé Sti. El is indultunk amikor Scott felkapta valamire a fejét és elkezdett rohanni az iskolából kifele. Én gondolkodás nélkül a nyomába eredtem. Egy méterrel utána futottam Stiles pedig 2 - 3 méterrel lemaradt. Hirtelen megtorpant Scott én pedig a hátának ütköztem. Kinéztem oldalra, hogy miért állt meg ilyen gyorsan vagy hogy egyáltalán miért rohant.

Amit láttam az nagyon furcsa volt. A szőkésbarna hajú srác volt ott és a falhoz szorította a nyakánál fogva egy kék illetve fekete arcú, szőke hajú nő. A körme háromszor akkora mindkettejüknek mint az átlagos. Előszőr kételkedtem, hogy ez a valóság-e. Miután viszont ledobta a nő a srácot és megindult egyenesen felé felfogtam egyszerre, hogy ez biztos a valóság. A körmeit visszahúzta és a vállamnál fogva egy fához nyomott. Mélyen a szemembe nézett. Nem féltem tőle, sőt nyugalom áramlott a tekintetéből. Próbáltam, de egyszerűen nem tudtam elvenni onnan a tekintetem. A szemével valamit csinált... zöldből kék lett aztán sárga én pedig továbbra is tehetetlenül álltam ott. Hallottam ahogy Scott és a számomra még ismeretlen fiú elindulnak felénk, majd csak azt vettem észre, hogy a földön fekszem és a csuklómon van egy vágás.

Sziasztok!
Mint már az előző rész végén is írtam, az első részek még kivsit akció hiányban szenvednek, de nem sokára beindul a történet. A részek kb 1000 szavasak lesznek. Ha tetszett légyszi nyomj egy Vote-ot vagy kommentelj!

Puszi
▪Kate▪