9 Days (coachella)

1

~Valerie~

//Fesztivál előtti éjszaka//

Kilenc óra nulla-nulla. Pár órával ezelőtt vettük át a szobakulcsot a recepción. Hosszú napunk volt, tele utazással. Először is Amszterdamban reggel érzelgős búcsút vettem a családomtól, mondván életemben először megyek fesztiválra, ráadásul Amerikába! Igen, ebből az elején nagy balhé volt, ugyanis nem akartak elengedni, mert még túl fiatal vagyok ehhez - mindjárt 18 leszek, azért annyira nem! Aztán sok-sok kérlelés után végre beadták a derekukat, elengedtek. Az kicsit megnyugtatta őket, hogy a legjobb barátnőmmel együtt megyek, aki már elmúlt 18. Mintha annyira sokat számítana ez! Szóval reggel (nem is volt az annyira reggel, 11 óra, na de mindegy!) elköszöntem tőlük, majd a nagy és egyben nehéz hátitáskámmal elindultam kedves legjobb barátnőmhöz. Szerencse, hogy csak pár utcányira lakik tőlem, így nem kellet se buszozgatnom, se sokat sétálnom. Becsöngettem hozzájuk, az anyukája nyitott nekem ajtót. Kicsit elcsodálkozott a nagy táskámon, majd beengedett a lakásba. Eléggé otthonosan érzem magam nála, így csak ledobtam a cuccom az ajtó előtt, majd felrohantam Normahoz. Épp az utolsó dolgokat pakolta be a táskájába. Neki se volt kicsi a táskája. Mikor észrevett nagy vigyorral az arcunkon néztünk egymásra. Némán megtárgyaltuk a dolgokat. Valami ilyesmi volt: ,,Ez az a nap!", ,,Úristen, mindjárt indulunk!". Aztán nem bírtuk tovább visongva egymás nyakába ugrottunk. Boldogok és izgatottak voltunk, alig vártuk már, hogy másnap legyen és mehessünk a fesztiválra. Egyikünk se volt még fesztiválon. Tapasztaltabbaktól kérdezgettünk dolgokat, hogy mikre figyeljünk, mit csináljunk, adjanak jó tanácsokat, és stb. Akiket kérdeztünk, azok valamelyik évben voltak már a Coachella-n. Mindegyik azt mondta, baromi jó buli, érdemes oda elmenni. Ettől még jobban megjött a kedvünk hozzá és mindenképp menni akartunk. Mind a kettőnk szülei elengedtek, viszont a jegyárakat nekünk kellett állni. Így folyton dolgoztunk magas munkabérben. Ugyanis nem volt valami olcsó, plusz még ott vannak a repülő jegyek is, az oda-vissza útra. Kemény volt az a másfél év! Miután Norma is elkészült, az anyukája és a mostoha apja kivittek minket a reptérre. Ott voltunk egy darabig, majd mielőtt indultunk volna, ott is érzelgős búcsút vettünk, vagyis inkább Norma, majd felszálltunk a gépre. Az út közel tizenegy órás volt. Leginkább átaludtuk az utat, mint ahogy sokan. Los Angelesbe, ottani idő szerint délután hat órakor értünk oda. Majd onnan, miután felszedtük a cuccainkat, egy buszhoz mentünk, ami közvetlen járat Indioba. Az út egy órás volt oda. Így körülbelül fél nyolcra érkeztünk meg a szállodába. Lefoglaltunk egy kétszemélyes szobát egy éjszakára, majd becuccoltunk.

Míg én eldőltem az ágyon, addig Norma előhalászta a magával hozott térképeket. Van egy Indio térképe, plusz egy a Coachella területéről. Nem tudtam, hogy az honnan van neki, hisz azt csak a fesztiválon lehet szerezni.

- Az honnan van? - ülök fel az ágyon és az állammal a térkép felé bökök.

- Egy felsőbb éves adta nekem, aki már volt a Coachella-n. - mondja. Na igen! Norma és én külön gimnáziumba járunk, de attól még a legjobb barátnők vagyunk. Általánosban jártunk egy osztályba, aztán külön váltak az útjaink, de mi továbbra is tartottuk a kapcsolatot, sőt, heti rendszerességgel találkoztunk. Na meg persze minden nap, na jó, majdnem minden nap dumáltunk neten. Szóval így megmaradt a barátságunk, és még szorosabb is lett.

- Odaadta, vagy elkunyiztad? - húzom fel az egyik szemöldökömet.

- Magától ideadta. Amúgy nem tette volna meg, de mivel bejövök neki, így odaadta. - mosolyog rám kis édesen. Visszamosolygok, majd felállok, és mellé megyek.

Vele együtt tanulmányozom a térképeket. Hol van a szálloda, hol a Coachella. Nagyjából kiszámítottuk mennyit fogunk sétálni. Merthogy a szállodától odáig fogunk sétálni. Majd a Coachella területét vizsgáltuk meg. Nagyjából átnéztük, kiválasztottuk, hol akarunk sátrat bontani, valami jó helyen. Hát majd meglátjuk jó hely lesz-e.